A TSMC pályafutása nem indult valami zökkenőmentesen Airzona területén, ahol a vállalat több üzemegységet is épít annak érdekében, hogy az amerikai megrendelőket amerikai földön legyártott chipekkel szolgálhassa ki, azáltal az ország kevésbé függ a tajvani importtól. Utóbbi különösen fontos szempont manapság, hiszen az Amerikai Egyesült Államok, Kína és Tajvan között geopolitikai feszültségek húzódnak, vagyis az amerikai földön történő félvezetőgyártás fokozása gyakorlatilag nemzetbiztonsági érdekként is felfogható.
Sajnos a TSMC vezetése még mindig küzd azzal, hogy az amerikai és a tajvani munkamódszerek között óriási különbségek húzódnak: amit a tajvani munkaerő elvisel és eltűr, azt az amerikaiakkal nem nagyon lehet megtenni, legalábbis következmények nélkül semmiképpen. A tajvani üzemekben extrém nehéz körülmények között kell helytállniuk az alkalmazottaknak, ami 12 órás munkanapokat jelent, a munka a hétvége napjait is érintheti, valamint az sem ritka, hogy vészhelyzet esetén a munkavállalót az éjszaka közepén hívják be dolgozni. A TSMC üzemeiben dolgozó vezetők nem éppen kedves és megértő stílusukról híresek: kemény kézzel bánnak a munkavállalókkal, durvák, illetve előszeretettel fenyegetik őket azzal, hogy ki lesznek rúgva, még akkor is, ha az alkalmazottak viszonylag kis hibát követtek el éppen.
Mára már lassan-lassan a TSMC vezetésének is kezd világossá válni, hogy amerikai földön a tajvani munkakultúra iránt finoman szólva sem lelkesednek, és erre remek példa az a tény, hogy az Arizona területén található üzem dolgozói a durva bánásmód miatt egyszerűen felmondanak és máshova mennek dolgozni – nagyon helyesen. Az üzemet nehezen tudják feltölteni megfelelő szaktudással rendelkező munkavállalókkal, pont az említett munkáltatói gyakorlat és bánásmód miatt. Ideiglenesen Tajvanról hoztak át megfelelően képzett munkavállalókat, a Phoenix területén található üzemben dolgozók közel fele közülük került ki. Idővel persze szeretnének fenntarthatóbb és hatékonyabb üzemeltetést, vagyis az a cél, hogy helyi alkalmazottakkal töltsék fel az álláshelyeket, nem akarnak a tajvani munkaerőre támaszkodni. Jelenleg Phoenix területén összesen 2200 munkavállaló dolgozik a TSMC kötelékében, de ha mindhárom üzem csatasorba áll, akkor összesen 6000 főt foglalkoztatnak majd, amelynek nagy része reményeik szerint amerikai dolgozó lesz.
Azért, hogy megfelelő mennyiségű szakember álljon rendelkezésre, már felvették a kapcsolatot az egyetemekkel és a főiskolákkal, ahol különböző programokkal, például ösztöndíjakkal próbálják magukhoz csábítani az ígéretes tehetségeket. A technológia-központú oktatási intézményekben próbálnak tisztaszobákat is létrehozni, hiszen ezek képezik a modern félvezetőipari gyártás alapját, így érdemes hozzászoktatni ehhez a környezethez a félvezetőipar iránt érdeklődő hallgatókat.
A TSMC vezetésének alkalmazkodnia kell az amerikai viszonyokhoz, annál is inkább, mert míg Tajvanon a TSMC-t tekintik a mérnöki munkahelyek csúcsának, az Amerikai Egyesült Államokban egy picit más a helyzet, ugyanis Arizona államban egyéb cégek is keresnek jól képzett szakembereket a félvezetőipari gyártás területére. Az Intel például éppen gyárbővítést eszközöl a térségben, vagyis van választásuk a szakembereknek, nem kell beérniük egy olyan munkahellyel, ahol a körülmények és a vezetés miatt nem szívesen dolgoznak.
