A TSMC első tengerentúli modern üzeme, ami konkrétan az Amerikai Egyesült Államok területén, Arizona államban, Phoenix városa mellett épült fel, eléggé hosszú időn át készült, főleg ahhoz képest, hogy Tajvanon sokkal-sokkal hamarabb fel tudnak húzni egy-egy friss üzemet. Ennek oka egyrészt az, hogy Tajvanon jól bevált alvállalkozókkal és megfelelően képzett szakemberekkel tudnak együtt dolgozni, az Amerikai Egyesült Államokban azonban még csak nemrégiben vetette meg a lábát a tajvani vállalat, így sem a hatósági folyamatokkal nem voltak tisztába, sem megfelelő mennyiségű képzett szakember nem állt rendelkezésükre. Ehhez hozzájött még az is, hogy az amerikai munkavállalók teljesen más munkakultúrában dolgoznak, mint tajvani társaik.

Mindent egybe véve az arizonai üzem építése lényegében öt esztendőt vett igénybe attól kezdve, hogy a tervek megszülettek, egészen addig, hogy a kísérleti termelés, majd a tömegtermelés is elindulhatott. Tajvanon egy hasonló folyamat nagyjából két évbe telik, azaz kevesebb, mint feleannyi idő alatt le tudják zongorázni. A TSMC vezetése az elmúlt évek folyamán összegyűjtött tapasztalatokat kamatoztatva arra készül, hogy jelentősen felgyorsítja a gyárépítés folyamatát az Amerikai Egyesült Államokban is, ahol a harmadik üzem építését éppen ebben az évben kezdhetik meg.

Eddig a Fab 21 első modulja készült el, méghozzá egy elég fájdalmas és hosszadalmas tanulási görbe eredményeként. A Fab 21 module 1 esetében egyébként még zajlanak kisebb munkálatok, de ha ezek maradéktalanul elkészülnek, megkezdik a Fab 21 module 2 felszerelését és berendezését, ahol 3 nm-es osztályú csíkszélességgel folyik majd a szilícium-ostyák tömegtermelése. A tervek szerint a gyáregység felszerelését még 2026 folyamán elvégzik, a tömegtermelés azonban majd csak a szükséges beállítások és finomhangolások elvégzését követően indulhat meg, valamikor 2028 folyamán, ahogy azt eredetileg is tervezték.

Közben idén elindul a Fab 21 module 3 épületének felhúzása is, ami várhatóan két esztendő alatt el is készülhet, ahogy azt a tajvani építkezéseknél megszokhattuk. Ez az üzem valamikor a 2027-es esztendő második felében kaphatja meg összes felszerelését, majd 2028 folyamán a kísérleti termelés is megindulhat, hogy aztán 2029-ben a tömegtermelés is kezdetét vehesse. A Fab 21 module 3 a tervek szerint 2 nm-es osztályú, azaz N2-es, valamint 1,6 nm-es osztályú, azaz A16-os gyártástechnológiákkal dolgozhat majd.

Noha a gyárépítés folyamatának felgyorsítása kifejezetten jó hír lehet mind az amerikai félvezetőipar, mind pedig az amerikai megrendelők számára, van azért néhány buktató is a háttérben, amelyek miatt még borulhatnak a tervek. A félvezetőipari gyártóeszközök beszállítói jellemzően jókora listával rendelkeznek, már ami a felhalmozott megrendeléseket illeti, ezeket pedig sorrendben teljesítik, ahogy a kapacitásuk engedi. Ahhoz, hogy az olyan nagyvállalatok, mint az ASML és az Applied Materials, felpörgethessék termelésüket, kapacitást kellene bővíteniük, ami elég komoly mértékű tőkeberuházást igényel. A rendelések teljesítését a kapacitás bővítése nélkül nem igazán lehet felgyorsítani, legalábbis jelentősebb mértékben biztosan nem, így a TSMC hiába szeretne gyorsabban üzembe helyezni minél több gyárat, az eszközbeszállítók kapacitása behatárolhatja a lehetőségeit.