Shop menü

A TRÓJAIAK FEDHETIK FEL A NAPRENDSZER EREDETÉT

A NASA Lucy nevű, rövidesen induló űrszondája a Jupiter pályáján keringő aszteroidákat fog vizsgálni.
Jools _
Jools _
A trójaiak fedhetik fel a Naprendszer eredetét

A Jupiter alapvető szerepet játszott a Naprendszer mai szerkezetének kialakulásában. Létezése során valószínűleg kisebb égitestek tömegét térítette el pályájáról, egyeseket örökre kihajítva rendszerünkből, másokat a belső vidékek felé terelve. Van azonban két objektumcsoport, amelyek képesek voltak megmaradni az óriásbolygó közelében. A trójai aszteroidák a Jupiter pályán keringenek, 374 millió kilométerrel a bolygó előtt, illetve mögött haladva. Ezek az égitestek ráadásul nagyon máshogy néznek ki, mint a Kisbolygóöv égitestjei, így a csillagászok régóta gyanítják, hogy másfajta eredetűek lehetnek ezekhez képest.

A NASA Lucy nevű űrszondája a tervek szerint hat trójai objektumot fog felkeresni 12 év alatt. Az október 16-án induló űreszköz, amely az egyik leghíresebb előember-lelet után kapta a nevét, azt fogja vizsgálni, hogy a trójaiak maguk is fosszíliák-e, vagyis a Naprendszer korai maradványai, amelyek a Neptunuszon kívülről érkeztek valamikor rendszerünk hajnalán, majd megrekedtek a Jupiter körül.

A szakértők azt remélik, hogy a trójaiak felszíne, formája és összetétele révén új információkat tudhatnak meg a Naprendszer korai időszakáról, többek közt arról, hogy hogyan és mikor rendeződtek mai állapotukba a bolygópályák. Évtizedekkel ezelőtt a szakértők még úgy képzelték, hogy a bolygók formálódása békés, nyugalmas folyamat volt, és a Jupiter a trójaiakkal együtt nagyjából ott állt össze a Nap körüli anyagkorongból, ahol jelenleg is van. A távcsöves vizsgálatok alapján azonban a trójaiak felszíne nagyon eltérő színű, ami erős jele annak, hogy nem egy helyen és egy időben keletkeztek. Ráadásul pályájuk sem teljesen illeszkedik a Naprendszer fő pályasíkjába.

Galéria megnyitása

Először 2005-ben, egy, a fiatal bolygók gravitációs interakcióit modellező szimuláció kapcsán merült fel, hogy a Naprendszer kezdeti időszaka a vártnál sokkal kaotikusabb lehetett, jelentős pályaátrendeződésekkel, és hogy a trójaiak ennek az időszaknak a maradványai lehetnek. A jelenlegi teóriák szerint a protoplanetáris korong anyaga kezdetben gyengítette a formálódó gázóriások gravitációs hatásait, így azok a jelenleginél sokkal közelebbi pályákon keringtek egymáshoz képest. Amikor azonban a gáz és a por elfogyott, a gravitációs interakciók nyomán a Jupiter beljebb vándorolt, míg a többi óriás kijjebb hajítódott. A Pluto és más kisebb, jeges égitestek még távolabb kötöttek ki.

A mai Kuiper-öv egyes objektumai ugyanakkor befelé hajítódtak, és az elméletek szerint ezek közül néhány megrekedt a Jupiter körül, a trójaiak két csoportját alkotva. A Lucy küldetésének fő célja ennek a teóriának az alátámasztása: ha az által vizsgált égitestek valóban olyan összetételűnek bizonyulnak, mint a Kuiper-öv objektumai, az jelentős érv lehet amellett, hogy a Naprendszer mai arca valóban komoly instabilitások nyomán formálódott.

A Lucy hat évet fog fog utazni, mielőtt eléri a trójaiak Jupiter előtt haladó csoportját 2027-ben. Ezt megelőzően két gravitációs hintamanővert hajt végre a Föld körül. Az űreszközt két körkörös, 7 méter átmérőjű nappanel látja el energiával, amelyek a remények szerint a Jupiter környékén is elég napfényt képesek gyűjteni a napi működéshez.

A szonda első célpontja a 64 kilométer átmérőjű Erybates és apró holdja lesz, amelyek sötét felszínük miatt ritkaságnak számítanak a trójaiak közt, és az Kisbolygóöv szénben gazdag aszteroidáira emlékeztetnek. A következő évben a Lucy megközelíti a Polymelét, a Leucust és az Orust is, amelyek viszont a Kuiper-öv jeges objektumaira hasonlítanak. Ezt követően egy harmadik hintamanőver következik a Föld körül, amely után a Lucy a Jupitert követő trójai csoportot vizsgálja majd. 2033-ban a Patroclust és a Menoetiust közelíti meg. Ez a két, 100 kilométer átmérőjű aszteroida egy kettős rendszert alkot, és egymás körül keringenek. A hasonló kettősök a Kisbolygóövben nagyon ritkák, a Kuiper-övben azonban elterjedtek.

A küldetés során a szakértők olyan anyagok nyomait keresik majd az égitesteken, amelyek csak a Naptól távol keletkezhettek. Vizsgálják továbbá a trójaiak vöröses színét is, amely szintén elsősorban a Kuiper-övben keringő égitestek jellemzője. A kurrens teóriák szerint a kozmikus sugárzás által besugárzott hidrogén-szulfid lehet, amely a Naphoz közel elpárolog. A felszíni vizsgálatok során figyelik majd a becsapódási krátereket is, összevetve ezek eloszlását és mennyiségét a Kuiper-övben keringő égitestekre jellemzővel. Ezek az információk sokat elárulhatnak arról, hogy honnan és mikor kerültek a Jupiter környékére az égitestek.

A trójaiak ugyanakkor az ennél korábbi időkről is tanúskodhatnak, amikor a bolygók elkezdtek összeállni a protoplanetáris korong anyagából. Az Arrokoth lebenyes szerkezete például jól illeszkedik a bolygócsírák formálódásával kapcsolatos modellekbe, vagyis hogy ezek városnyi anyagfelhők gravitációs összeomlásai nyomán jöttek létre, majd az így keletkezett, tömörebb csomók egymáshoz tapadtak.

Neked ajánljuk

    Tesztek

      Kapcsolódó cikkek

      Vissza az oldal tetejére