Egyre több vonatkozó vizsgálat eredményei támasztják alá, hogy a COVID-19-betegek egy jelentős része az immunrendszer túlzott gyulladásos reakciójába hal bele, amely a vírusfertőzés nyomán jelentkezik. Ezért is lehet érdekes a tobzoskák vizsgálata, amelyek mindenféle tünet nélkül képesek a koronavírusok hordozására. A Bécsi Orvostudományi Egyetem kutatói nemrégiben publikált tanulmányukban arról számolnak be, hogy a testformájukban leginkább a hangyászokra emlékeztető emlősök azért képesek erre, mert genomjukból hiányzik két, a vírus érzékelése szempontjából kulcsfontosságú gén, amelyek az emberben az extrém immunválasz hátterében állnak.
A tobzoskák illegális kereskedelme világszerte óriási üzlet, nem kis részben azért, mert a hagyományos kínai orvoslás fontos szerepet tulajdonít az állatok pikkelyeinek, de az emlősöket bőrük, húsuk és csontjaik miatt is sokan keresik. A COVID-19-járvány kapcsán már a korai fázisban felmerült, hogy a denevérekről esetleg először a tobzoskákra ugorhatott ár a SARS-CoV-2 vírus, majd onnan kerülhetett át az emberre. Ez továbbra is elképzelhető, de egyelőre nincs rá egyértelmű bizonyíték. Az viszont tény, hogy a tobzoskák a denevérekhez hasonlóan ideális gazdaállatai a koronavírusoknak, ugyanis maguk nem lesznek azoktól betegek, így szabadon terjeszthetik a kórokozókat, és adhatják át azokat más, kevésbé szerencsés fajoknak.
Az osztrák szakértők többek közt emberek, macskák, kutyák és marhák genomjával hasonlították össze a tobzoskák génkészletét, és így derült ki, hogy a pikkelyes emlősökből hiányzik két, az immunválasz kiváltáshoz fontos gén, ami megmagyarázhatja, miért tolerálják olyan jól az állatok a koronavírusok jelenlétét. Leopold Eckhart, a kutatócsoport egyik tagja elmondása szerint úgy tűnik, hogy a tobzoskák évmilliókat húztak ki a más emlősökben megtalálható antivirális védelmi megoldások nélkül, valamilyen módon mégis védettségük van a vírusokkal szemben. Hogy pontosan miben áll ez a védettség, az még nem teljesen tiszta, de ha további kutatásokkal sikerül feltárni, az akár újfajta antivirális kezelések kidolgozásához is vezethet.
A felfedezés azonban ennél hamarabb is hasznosulhat, mivel az adatok azt sugallják, hogy a kérdéses gének működésének elnyomásával az emberi szervezetben is elkerülhetők a SARS-CoV-2-re adott túlzott, olykor halálos immunreakciók. Ahogy a járvány egyre terjedt a világon, egyre több orvos számolt be arról, hogy betegeik az úgynevezett citokinviharba haltak bele. Ennek során az immunsejtek aktiválásában szerepet játszó citokinek felgyűltek a tüdőben, és olyan súlyos gyulladást váltottak ki, ami a beteg halálát okozta.
Ezekben az esetekben logikus lépésnek tűnhet azzal próbálkozni, hogy valamilyen módon gátolják ennek a folyamatnak a kibontakozását, így védve meg a beteget saját immunrendszere túlzott reakciójától. A koncepció alapvetően nem új, hiszen például a reumatológiában, de újabban bakteriális és virális fertőzéseknél is egyre gyakrabban alkalmaznak sikeresen immunmoduláló és immungátló gyógyszereket.
Ezek bevetésével persze nagyon óvatosan kell bánni, figyelmeztet Eckhart, hiszen az immunrendszer túlzott elnyomása szintén ronthatja az a beteg állapotát. Ahogy a szakértő mondja, a cél az lenne, hogy megtalálják az egyensúlyt, vagyis egy olyan kezelést, amely segít kézben tartani az immunreakciót, de annyira engedi működni a szervezet védekező rendszerét, ami a vírus kontrollálásához szükséges.
