Az Audio-Technica neve mára egyet jelent a magas szintű hangminőséggel és a megbízható, precíz alapossággal kivitelezett kivitelezéssel. A vállalat, amely nőven több, mint fél évszázados múltra tekint vissza, ehhez mérten mára szélesre duzzadt termékpalettát kínál fel, amelyben mindenki megtalálhatja a számára megfelelő eszközt, legyen szó fejhallgatókról, mikrofonokról vagy egyéb audióeszközökről, páldául lemezjátszókról. Az Audio-Technica mindig is nagy figyelmet fordított arra, hogy termékei megfeleljenek az emberek egyedi és nem ritkán magas elvárásainak, így talán nincs olyan ajánlatuk, ami ne találna magának elégedett felhasználókat és fordítva.

Az Audio-Technica kínálata számos árkategóriát lefed, így mind a belépőszintű, mind a prémium szegmensben kínál vonzó megoldásokat. A cég különösen a prémium kategóriás fülhallgatóival és fejhallgatóival szerzett nevet magának az audiofilek körében, de már a középkategóriás megoldásaik is kifejezetten meggyőzőek, ezáltal pedig népszerűek. A most tárgyalt ATH-TWX7 az Audio-Technica egyik legújabb vezeték nélküli fülhallgatója, amelyet azt a célt igyekszik megvalósítani, hogy prémium élményt nyújtson valamivel alacsonyabb, inkább középkategóriás árszinten. Azonban, mint minden technológiai terméknél, itt is érdemes megvizsgálni, hogy a valós használat során mennyire teljesít jól, és milyen kompromisszumokkal járhat a beszerzése.

Az ATH-TWX7 már az első pillantásra egészen minőségi darabnak tűnik, így kíváncsi voltam, hogy mi rejlik valójában a tok fedele alatt és hogy miként viselkedik a gyakorlatban. Bár a fülhallgató számos pozitív tulajdonsággal bír – ahogy az a tesztből kiderül –, valószínűleg nem tud majd minden téren, maradéktalanul megfelelni az elvárásoknak. A teszt során igyekeztem kideríteni, hogy a termék megéri-e az árát és ehhez teljesíti-e a vásárlói elvárásokat akár hangzás, akár zajszűrés, akár kommunikáció során.

Dizájn és Kényelem, avagy első látásra szerelem? 

Az AZH-TWS7 egy diszkrét kis dobozban érkezik, a külső védőrétegként szolgáló papírfeknit pedig előbb le kell fejteni róla, hogy felnyitható legyen. Az első találkozás a szokásos, letisztult megközelítést tükrözi, tehát fehér alapon fekete márkajelzés, középen a termékről készült igényes fotóval, a sarkokban a pontos típusnév és néhány fontosnak szánt jelzés a termék képességeiről. Fura módon az aktív zajszűrést sehol sem tüntetik fel, bár sejthetjük, hogy az nem hiányozhat. A hátoldalon vár a bővebb tájékoztatás, egy egészen apróbetűs rész jóvoltából.

A gyártó láthatóan nagy figyelmet fordít a cégek körében is divatossá vált fenntarthatósági szempontokra, így műanyagot csak a terméken, a csomagolásban viszont nem találunk majd. Utóbbit leginkább egy adag újrahasznosított papírból készült karton alkotja, benne egy adag papír a szokásos útmutatókkal, a rövidke Type-C töltőkábel, illetve egy bőséges adag gumiharanggal, a különböző fülformákhoz. Kifejezetten kellemes meglepetés, hogy a tok számára egy ízléses kis szövettasakot is mellékeltek, így nem csak a fülhallgatót, de a tokot is megvédhetjük a karcolásoktól.

Az ATH-TWX7 dizájnja modern és elegáns, a formavilág diszkrétre sikerült, ráadásul összesen háromféle színvariáció elérhető, így ízlésünk szerint választhatunk fehéret, szürkét és feketét, nálam az utóbbi járt. Az a helyzet, hogy a gyártó alapossága a dizájn terén egészen megnyerő, melyet a kiváló anyagok használata tett teljessé. A formája a lefelé nyújtózó, karcsúbb stílust képviseli, a vaskosabb, bumszli bogyók helyett. Ez egyfelől elegánsabb, másrészt stabil tartást biztosít és kényelmesebb viselni is. Nagyon jól illeszkedik a fülkagylókba, legalábbis az enyémbe biztosan, de az ergonómiája valószínűleg a többség számára kellemes csalódást jelent majd. Ezt egy IPX4-es védelemmel látták el, lehetne jobb is, de az esőben kocogást és izzadást ez is kivédi, ami jobb, mint a semmi.

Az anyaghasználat kifejezetten minőségi, az igényes műanyagok mellett ráadásul fémmel is találkozunk, ami növeli a prémium hatást és extra masszivitást is kölcsönöz az eszköznek. A tapintása az ujjbegyeink számára leginkább puha, bár ez a jellemzője inkább a töltőtok esetében volt hangsúlyosabb, melynél szintén a finoman matt, gumiszerű felületkezelést alkalmazták. Utóbbi amúgy a kialakítása és az izmos kis mágnesek együttesével tökéletesen a helyén tartja a fülhallgatót, mindkét bogyón fehéren felvillanó LED jelzi, ha jól illesztettük a bölcsőbe és megindult a töltés.

Rázhattam, ahogy csak akartam, nyitott és zárt állapotban sem tudtam mozgásra bírni benne a hangkeltőket, ami jó jel. Ami viszont véleményes lehet, az a bölcső mérete és formája, mely a zsanér oldalán erősen megvastagodik, tehát az alakja nem egységes. Ez a vaskosság már erősen határeset, legalábbis, ha zsebre vágjuk, kissé kitüremkedik, láttam már ennél diszkrétebbet is. Jó hír viszont, hogy nem csak a Type-C csatlakozó segíti a töltést, de vezetékmentes opció is van, a töltőpadra fektetve azonnal villant is a zöld LED a dobozka orrán, ami kényelmesebbé teszi a használatot.

A fülhallgatók ergonomikus kialakításuk révén kényelmesek, és hosszabb használat után sem okoztak kényelmetlenséget. Ez a formákon túl köszönhető az egyenként mindössze 4.7 grammos tömegüknek, melyek aligha húzzák majd le bárki füleit. Az anyagok minősége mindenhol kifogástalan, a fülbetétek puha szilikonból készültek, ami hozzájárul a kellemes viselési élményhez, ráadásul négy méretben elérhetők és két tasaknyit is kapunk belőlük, egy merevebbet és egy puhábbat. Természetesen az eltérő fülformák miatt nincs tökéletesen kényelmes termék, mindenesetre kocogás vagy edzés esetén se kellett nagyon figyelni rájuk vagy igazgatni őket, ebből még a végén dizájndíj lesz. 

Appra fel 

Mielőtt a hangzásra térnék, kitérnék a Control néven keresendő mobilos alkalmazásra, melyre mindenképp szükség lesz az eszköz megfelelő használatához. Az app egészen letisztult, jól átlátható felülettel rendelkezik, pont ezt kedvelem. Viszont telepítés után nem ajánlott fel firmware frissítést, ami már-már szokatlannak mondható. Itt az akku töltöttségén túl a szokásos lehetőségek tűnhetnek fel először, tehát ott a zajszűrés és a külvilág felerősítése, van hangszínszabályzó, alacsony késleltetést kínáló opció, a Soundscape mód egy tonnányi letölthető és alkalmazható hangzásvilággal, illetve a hangerőszabályzó.

Kezdéskor sajnos itt sem ússzuk meg a helyadatokhoz való hozzáférés engedélyezését, anélkül az app nem hajlandó a kezünkbe adni az irányítást. Ha viszont ez megvan, akkor felfedezhetjük, hogy az alkalmazás és az ATH-TWX7 tudnak valami olyat, amit csak nagyon kevés hasonló termék vagy talán egy másik sem. Egyfelől a TWX7 nem csak érintésvezérléssel, de egy-egy fizikai gombbal is rendelkezik, ráadásul egészen nagy szabadságot kapunk ezek beállításához. Ha egyik vagy a másik nem tetszik – én pl. az érintővezérlést utálom – kikapcsolhatók, maguk a nyomogatásra adott reakciók pedig nagyjából teljes mértékben a kedvünkhöz igazíthatók és variálhatók. Spoiler: igen, itt minden egyéb ellenére beérett a kiváló dizájnért járó elismerés, fantasztikus, ha egy gyártó ennyi lehetőséget és ekkora szabadságot ad a vásárlók kezébe.

Hogy mi a minden egyéb? Nos, a zajszűrés esetében csak On és Off opció elérhető, nincsenek erősségi szintek, míg a Hear-Through üzemmódnál egy egész hosszú kis csúszkát kapunk, kár érte. Szerencsére van hangszínszabályzó, de az EQ csak öt csúszkán engedi a finomhangolást, ami nyilván több, mint a semmi, de a kicsivel részletesebb hangbeállítást sokan tudnák értékelni. Beállítható viszont, hogy a zene nélkül pihenő vagy magára hagyott fülhallgató mennyi idő után kapcsoljon le, hogy energiát takarítson meg

Nem kapcsolhatók ki viszont a fejhallgatókon villogó LED-ek, ami számomra érthetetlen. Abban a pillanatban, hogy a lejátszás szünetel, a LED azonnal jelzi a külvilág felé, hogy tétlen állapotban van. Ez utazáskor vagy közös szobában mások számára zavaró lehet, de a tulajdonost is idegesítheti, ha a fehér fény belepi a teret. Konkrétan ezért vártam friss firmware-re, hátha a szoftver kapott ilyen funkciót, de sajnos nem. A januári megjelenés óta tehát ezt nem próbálták orvosolni, ezért is kár, de talán még megtörténhet. 

Hangminőség

A szabványos SBC és AAC Bluetooth protokollok mellett az ATH-TWX7 támogatja a jobb minőségű LDAC kodeket, melyre az appon belül válthatunk át. Ez lehetővé teszi a zenék magasabb adatátviteli sebességen történő streamelését, amennyiben rendelkezünk kompatibilis forráseszközzel, pl. régebbi mobillal lehet, hogy elesünk a dologtól.

Az Audio-Technica nyilván odafigyel a hangminőségre, hiszen a beszédes márkanévvel is ezt ígéri minden vásárlónak. Az ATH-TWS7 kellemes hangzást biztosít, nagyjából kiegyensúlyozott közép- és magas hangokkal, de valószínűleg alapvetően itt is a basszus uralja le a hangzást. Nehéz helyzet ez, mert én elviseltem volna még egy szinttel ütősebb basszust is, de nem többi kárára. A januári megjelenés óta állítólag a többség elégedett volt a képességeivel, én viszont először nem voltam lenyűgözve tőle, bár ez a gyárilag kissé lapos, basszusra fókuszáló beállításnak volt köszönhető. A szoftveres szabályzó használata után azonban már egészen élveztem a TWX7 hangzását és valószínűleg az új felhasználók többsége is kedvelni fogja.

Az aktív zajszűrés funkció szintén megosztó, hiszen bár működik, hatékonysága elmarad a konkurens modellekhez képest, bár amikor megfelelően ült a fülemben, igazából elégedett volta vele. Nyilván nem kapjuk meg a legdrágább termékek képességeit, de a funkció így is nagyban megkönnyíti a zajos tömegközlekedést és a zenék, podcastek élvezetét. Ami viszont kicsit elvehet belőle, az a maximális hangerő. Nyilván nem érdemes károsodásig kínozni a dobhártyáinkat, de jó lenne, ha ezt én dönthetném el a gyártó helyett, aki szerintem magasabbra is tehette volna a plafont.

Egy valamiről minden gyártó leszokhatna már, az pedig nem más, mint a funkciók és hangzások közötti váltáskor mindent leuraló géphang, mely közli, hogy éppen mit kapcsoltunk ki és be. Miért van az, hogy egyes fejhallgatók esetében ez egy érthető, de diszkrét szöveg ami nem veszi el a hangot a lényegtől, ami pedig az éppen hallgatott műsor. Stream vagy más, élő adás hallgatása közben ez kifejezetten zavaró, főleg ha sűrűn kell váltanunk az üzemmódok között.

Üzemidő 

Az ATH-TWX7 akkumulátor-üzemideje alapvetően kielégítő, de azért nem kiemelkedő. ANC-vel együtt legfeljebb 6 órányi folyamatos használatra képes, ami a tokkal együtt összesen 20 órányi szórakozást jelent. Ennél valamivel többet kaphatunk zajszűrés nélkül, de nem sokkal többet, ami leginkább átlagosnak mondható. Nem bántam volna, ha nem csak az elfogadott minimumot, de annál többet is tető alá hoznak. A távolság és a stabilitás viszonya egészen jó, simán kint hagytam a kertben a telefonomat és besétáltam a konyháig, csak a fürdőszobában kezdett el kimaradni a hang. 

Kihívás 

A telefonhívásokat a mikrofon viszonylag jól átadja, ám a zajszűrési opció a környezeti zajokkal együtt kisé meggyilkolja a mi beszédhangunkat is. Ebben az esetben a mondandónk sokat veszít a részletességéből, a hangunk pedig a roszabb minőségű, tömörített és itt-ott hiányos felvételekre emlékeztet. Mindenképpen teszteljük, mielőtt konferenciabeszélgetésbe kezdenénk, nehogy ott érjen meglepetés a nehéz érthetőség miatt. ANC nélkül már jobb a helyzet, csak a metró mellett lehet, hogy gondban leszünk. 

Kell ez nekem?

Az Audio-Technica tapasztalata megkérdőjelezhetetlen, ez egy egészen jól összerakott termék. Kifejezetten a dizájnjáért voltam oda, szerintem jól néz ki és bizonyosan jó minőségű anyagokból épül fel, igényes kivitelezésben. A kedvencem mégis az volt, hogy választhatok, hogy a kis fizikai kapcsolót vagy az érintésvezérlést szeretném-e használni, amelyik nem tetszik, azt meg akár ki is kapcsolhatom. Ehhez hozzájárul az app, mely mindezt lehetővé teszi, így bár nem ez a legjobb termék a világon, a példamutató hozzáállásért és az igényes dizájnért jár a díj!

A hangzás alapvetően nem a legjobb a piacon, de összességében nagyon kellemes, ha variálunk egy kicsit az EQ-val, akkor meg pláne. Furcsa viszont, hogy még ebben a kategóriában is érezni különbséget az úgynevezett natúr hangzás és az ANC által felvértezett hangzás között, bár nem volt olyan feltűnő, mint egyes olcsóbb modellekben. Az a helyzet, hogy az Audio-Technicát egy egész kicsi választotta el az év agyba dugós fülhallgatójáért járó díjtól, ami részben a durván hat órányi maximális üzemidőnek, a nem szabályozható LED-fényerőnek, illetve a kissé alacsony hangerőnek köszönhető.