A parányi viselhető eszközök esetében jelenleg problémát jelent a tápellátás hatékony biztosítása, ugyanis a kompakt formátum alaposan behatárolja az alkalmazható energiaforrások méretét és kapacitását. Emiatt a viselhető eszközök akkumulátoros üzemideje néhány órától jobb esetben is csak néhány napig terjed, ezt követően pedig töltőre kell kapcsolni őket.

A problémára már számos kutató keresi a megoldást – az egyik lehetséges alternatívát az Észak-Karolinai Egyetem ASSIST (Advanced Self-Powered Systems of Integrated Sensors) részlege mutatta be még az idei CES alkalmával. Az említett egyetemi központban olyan technológiák kutatásával és fejlesztésével foglalkoznak, amelyek segítségével biztosítható az adott eszköz önellátó tápellátása.

A bemutatott szenzortapasz már a kutatások gyümölcseiből táplálkozik: az eszköz képes megállapítani viselője hidratációs szintjét, majd az adatokat egy okostelefonon futó alkalmazáshoz továbbítja. A szenzortapasz közvetlenül viselője bőrére tapad, tápellátását pedig a test hője biztosítja. Az áramtermeléshez gyakorlatilag hőkülönbségre van szüksége a rendszernek, azaz a test hője és a környezeti hőfok között néhány celsius fokos különbségnek kell lennie ahhoz, hogy működjön a tápellátás. A rugalmas szenzortapasz hét négyzetmilliméteres felülettel bír, tápellátó áramköre pedig négyzetcentiméterenként 40-50 mikrowatt teljesítmény előállítására képes, ha a test hőmérséklete és a levegő hőmérséklete között legalább 3 Celsius foknyi különbség mérhető. Ha a szenzor felületén intenzívebben áramlik keresztül a levegő, mondjuk azért, mert viselője éppen edz, akkor a nagyobb termális gradiens miatt akár háromszor több teljesítményt tud leadni a tápellátó áramkör, mint nyugalmi állapotban.

A fejlesztés ígéretesnek tűnik, de a kutatóknak még rengeteget kell dolgozniuk, mire elérik a kitűzött célt: azt szeretnék, ha a test hőjéből elegendő áramot tudna termelni a rendszer ahhoz, hogy a viselhető eszközre akár kijelző is kerülhessen.