Az angol örökségvédelmi hivatal legújabb ásatásai megerősítették, amit egy ideje már feltételeztek a kutatók: Stonehenge egy sajátos jégkorszaki magaslatra épült, amelynek olvadó jég által kivájt hasadékai télen a nap lenyugvásának, nyáron pedig felkelésének irányába rendeződtek. Az építmény létrehozóinak tehát nem kellett mást tenniük, mint kihasználniuk a természet által biztosított alapot, végeredményül pedig egy olyan érdekes tájolású építményt kaptak, amely évszázadok óta ámulatba ejti a kutatókat és a látogatókat.

A legutóbbi ásatások során került feltárásra az az út, az úgynevezett Stonehenge Avenue, amely az északkeleti bejártnál kezdődik, másik végén, mintegy 2,5 kilométerre pedig egy újabb kőkör, a pár évvel ezelőtt feltárt Bluestonehenge található. Az út felszíne alatt sikerült azonosítani azokat a jég által létrehozott, természetes vájatokat, amelyeket az építők maximálisan kihasználtak az út építése során. Ezek a vájatok egyik irányba pontosan a téli napéjegyenlőség idején nyugvó nap, a másik irányba pedig a nyári napforduló idején kelő nap irányába mutatnak, így az út, illetve a két végén található épületek is ennek megfelelő tájolásúak.

Mike Parker Pearson, a kutatás vezetője szerint a felfedezés azért nagyon lényeges, mert rendkívül sokat elárul Stonehenge rendeltetéséről. A kőkörök szerinte nem valamiféle napimádó-helyek vagy csillagászati obszervatóriumok voltak, legalábbis nem ez volt az elsődleges céljuk. Inkább egyfajta gyülekezőhelyként, ünnepi helyszínként szolgálhattak, amelyet az év kitüntetett napjain ─ a téli és a nyári napforduló idején ─ igen távoli vidékekről is felkerestek az emberek, hogy közösen ünnepeljenek, lakomázzanak.

Parker Pearson elméletét az a tény is alátámasztja, hogy egyre több nyom utal arra, hogy a kőkör egykor zárt lehetett, vagyis a mostani lyukak helyét eredetileg szintén kövek zárták le. Ezzel kapcsolatban csak mostanában kezdenek felbukkanni a bizonyítékok, köszönhetően a környéken szokatlanul száraznak számító, elmúlt évekbeli nyaraknak, amelyek jóval kedvezőbbek ásatási szempontból, mint az általában jellemző esős időjárás.

A tervek szerint a következő években az egykori utat is teljes hosszában feltárják, a látogatóközpontot pedig távolabbra helyezik, hogy a két kőépítmény, és az ezeket összekötő út olyan formában legyen megtekinthető, ahogy egykoron, több ezer évvel ezelőtt létezett.