Ha megkérdeznénk pár embert az utcán, hogy mi az amit legkevésbé szeretnek a mobilokban, akkor a rövid üzemidő biztosan dobogós helyen szerepelne, főleg a mostani koronás idők alatt. Sajnos az akkumulátortechnológia nem fejlődött olyan sokat az évek során, hogy lépést tudjon tartani a felhasználók igényeivel. A telepek mérete hiába nőtt 3000 mAh-ról 4, vagy akár 5000 mAh-ra, a mobilok nagyobb teljesítményűek és méretesebbek lettek, így pedig az energiaigényük is megnőtt.

Szerencsére nem az akkumulátor kapacitásának növelése az egyetlen megoldás, hiszen ha azt gyorsan fel lehet tölteni, akkor jóval kevésbé égető ez a korlát. De hogyan fejlődött, és változott az évek során ez a technológia, illetve hová tűnnek a töltők a dobozokból? 

Gyorsabb töltés, de hogyan?

A töltés sebessége, vagyis, hogy hány watt (W) teljesítményre képes egy töltő, két dologból tevődik össze: feszültségből, vagyis voltból (V), és az áram erősségéből, az az amperből (A). Az unalmas részletekkel nem szeretném senki idejét sem húzni, viszont magát az alapelvet érdemes megismerni. A töltés teljesítményét nagyon könnyen meg lehet adni, egyszerűen csak szorozzuk össze a telefontöltőnk (vagy bármelyik egyéb töltő) feszültségét (V), az elektromos áram erősségével (A), ez adja majd meg, hogy hány wattos az adott töltő. (példul 5V x 2A = 10W)

Egy személyi számítógépben lévő átlagos USB port 5V-os és 0,5A-es, amiből  kijön, hogy 2,5W teljesítmény leadására képes. Ez egy Samsung „Super Fast Charger” esetében 11V és 2,25A, ami 24,75W-os teljesítményt eredményez, ami már egy egészen komoly gyorstöltőnek mondható, de persze sehol nincsen a OnePlus 65W-os „Warp Charge” -ához képest ami viszont már az akkumulátornak sem tesz jót.

Maga a töltés egyáltalán nem lineáris, ezért is szeretik a gyártók úgy hirdetni az ilyen adatokat, hogy egy 0-ról 50%-ra történő időintevallumot adnak meg, mivel az sokkal hangzatosabb, viszont félrevezető. A gyanútlan felhasználó ilyenkor felduplázza az adott időtartamot (0-50% - 20 perc, akkor 0-100% biztos 40 perc), viszont a valóság általában távol áll ettől. A töltést ugyanis úgy kell elképzelni, mintha az akkumulátor egy székekkel teli terem lenne, az elektronok pedig emberek. A korán érkezőknek könnyű helyet találniuk, a késők viszont már nehezebben tudnak leülni, több időt fog nekik igénybe venni. A töltés így az elején gyorsabb, majd a végefelé, 70-80% környékén belassul.

A legtöbb telefon akkumulátora 3.7-4.2 voltos, amennyiben viszont eltérő feszültségű áramot kap, azt át kell alakítania, mielőtt még felvenné, ez pedig hővel jár. Ez leginkább akkor történik, ha a bemeneteli feszültség magasabb, mint az akkumulátoré. Számos gyorstöltési technológia létezik, ami olykor eltérő megoldásokat alkalmaz. Az egyik legismertebb sztenderd a piacon a Qualcomm Quick Charge, ami 9V-ra növeli a feszültséget a töltés gyorsasága érdekében, ezt azonban át kell alakítani, ami hővel jár. Ez hosszútávon nem tesz jót az akkumulátoroknak, viszont van szoftveres korlátozás, így ha a mobil túlmelegedne, akkor a töltő visszavesz a teljesítményéből.

Egy másik érdekes megoldás, az akkumulátorok párhuzamos töltése. Ilyenkor két egymástól különálló akksit kapunk, amiket egymással párhuzamosan tudunk tölteni. Így lehetséges például egy 10 voltos és 5 amperes töltő, ami 50W leadására képes, ahol nem keletkezik felesleges hő, hiszen a két 5-5 voltos cellát külön töltjük. Egy hasonló megoldás volt a OnePlus 9 Pro esetében is, ahol ezt vezeték nélkül implementálták. Itt két 25W-os réztekercs töltötte a telefon két különálló akkumulátorját, ami 43 perc alatt érte el 0-ról a 100%-ot. 

Mi az a vezeték nélküli töltés, és hogyan működik?

Az évek során észrevehettük, hogy a fémházas mobilok szépen lassan eltűntek, majd felváltották őket az üveg hátlapos fém keretesek. Ez azonban nem (csak) a dizájn miatt történt, praktikus okai is voltak, többek között a vezeték nélküli töltés, ami nem képes fémen keresztül működni.

A technológia a mágneses indukción alapszik, amihez elektromos áramra van szükség. Ezzel létrejön egy mágneses mező, ami elektromos feszültséget generál,  ami pedig képes tölteni az erre alkalmas telefonokat pár milliméter távolságból is (2-5 mm, töltőtől függ) egy réz tekercsen keresztül. Ahogyan a Wi-Fi a vezeték nélküli internet globálisan elterjedt típusa, úgy létezik piaci sztenderd a vezeték nélküli töltésre is, ami nem más, mint a Qi (ejtsd: csí). Ez egy eléggé elterjedt szabvány, ami ott van az iPhone-okban és más csúcskategóriás mobilokban, de vezeték nélküli fülhallgatókban is megtaláljuk, sőt még a Nike önbefűzős cipőiben is ott lapul.

Azért is jó ez a rendszer, mivel mindennel kompatibilis, márkától függetlenül. Ha átjön pár barátod és szeretnék tölteni a telefonjukat, de neked éppen nincs USB-C-s töltőd, akkor sincs gond, hiszen ha Qi kompatibilis az adott készülék, akkor bármelyik Qi töltővel működni fog. A vezeték nélküli töltő és a tölthető termékek 99%-a pedig megfelel a Qi szabványnak, így nem lesz probléma.

Miért jobb a vezeték nélküli, vagy jobb egyáltalán?

Az első és legfőbb előny a kényelem, hiszen így nem kell semmilyen kábelt a mobilunkba dugni, egyszerűen csak letesszük a töltőpadra a telefont és már működik is. Persze így megeshet, hogy kényelmetlenebb lesz használni, hiszen nem vehetjük fel az asztalról, hacsak rá nem szorítjuk a hátuljára a töltőt. Azonban sok esetben kényelmes az asztalon lefektetve használni a mobilt, illetve vannak már álló vezeték nélküli töltők is. Utóbbi esetében még a telefont sem kell tartanunk, hiszen ezt megteszi a töltő helyettünk

Ez a kényelem valós, én már több éve töltöm így a mobilomat, és amióta kipróbáltam, nem tudok róla leszokni. Amikor hazaérek, és leülök az asztalomhoz, csak ráhelyezem a töltőre, mintha csak az asztalra raknám le, és már tölt is. Ez egy olyasfajta kényelem, mint a motoros ablakemelő az autóknál - amíg nem próbálta az ember, addig elvan nélküle, utána viszont már kellemetlen használni a kézzel tekerős megoldást. 

Persze nem csak pozitívumok vannak a vezeték nélküli töltés mellett. A használat közbeni esetleges kényelmetlenségnél van egy nagyobb probléma is, ami a sebesség: sajnos ez a fajta töltés általában drágább és lassabb is, mint a vezetékes. Egy mai átlagosnak mondható vezeték nélküli gyorstöltő ugyanis 10-15W-os, míg egy vezetékes 25-40W-os. Amennyiben a legeket nézzük, akkor vezeték nélkül a OnePlus viszi a pálmát 50W-al, bár a Xiaomi dolgozik már egy 80W-os megoldáson is. Vezetékes téren pedig szintén a Xiaomi a király, a maga 120W-os töltésével, így mindkét oldalon láthatjuk, hogy szinte kétszeres az eltérés.

Én úgy gondolom, hogy a mai 10-15W-os számok már kielégítőnek mondhatóak, ha pedig gyorsabb töltésre van szükségünk, akkor vegyük a fáradtságot, és dugjuk be azt a kábelt. Hiszen a vezeték nélküli töltés sosem a sebességről, hanem inkább a kényelemről szólt. 

Persze kis lemaradással, de ugyanúgy fejlődik ez a technológia is a vezetékessel párhuzamosan. A már említett 50W-os OnePlus vezeték nélküli töltő 43 perc alatt tölti föl a 9 Pro-t, amivel gyorsabb a telefonok 90%-ánál, amik vezetékesen töltenek. Így nem kell félnünk, ez is beérik majd idővel, és elérhetővé válik mindenki számára, ugyanis egyelőre csak a csúcskategóriás mobilokban van ilyen lehetőség.

Hol tartunk most?

A jelenleg 10-15 Wattos átlagos vezeték nélküli gyorstöltés most még csak a csúcskategóriás mobilok privilégiuma. Volt szerencsém használni a Moshi két ilyen töltőjét, amik abszolút a prémium kategóriába tartoznak, mind anyaghasználat, mind árazás terén.

A Moshi Otto Q egy 15 Wattos töltőpad. A relatíve gyors töltés mellett a minőségi megjelenés az erőssége, ugyanis a fémház szövetborítással párosul, amivel könnyen beleilleszthető egy otthoni környezetbe. A rajta lévő kerek szilikon csík abban segít, hogy ne csúszkáljon a mobil, miközben töltődik. 

A 15W ugyan nem egetrengető, de még jó pár évig az elegendő kategóriába fog tartozni. Sajnos az ár viszont nem tükrözi az eszköz képességeit, inkább csak a prémium anyaghasználatra próbáltak hagyatkozni. A dobozban a töltőpad mellé kapunk egy USB-C töltőkábelt is, viszont fali adaptert nem. Ha ez még belefért volna a csomagba, akkor azt mondanám, hogy nem is olyan húzós az a 16 000 Ft, így viszont kissé túlárazottnak tartom.

Ennek nagyobb testvére a Moshi Lounge Q is 15 Wattra képes, a 23 000 Ft-os árcímkéjével jobb ár-érték arányt képvisel. Szintén minőségi fém- szövet kivitellel gyártják, szilikon csíkkal, viszont állítható kivitelben. Tehát fektetve és állítva is lehet tölteni a mobilt, és a készülék mérete sem számít, mert a csúszka segítségével pontosan be lehet állítani a pozíciót. Egy álló töltővel kényelmesebben tudjuk használni a mobilunkat, amit így nem kell kézbe fognunk.  

Sajnos viszont itt is van feketeleves, ami a hiányzó hálózati adapterben nyilvánul meg. Itt azonban nem áll meg a történet, ugyanis a töltőkábel bele van építve a termékbe, ami alapesetben nem lenne probléma, viszont itt USB-C végződése van. Ilyen hálózati adapterrel (ami USB-C bemenettel rendelkezik) viszont nem sok ember rendelkezik jelenleg, ami egy pluszköltséget jelent az így sem túl olcsó termék esetében. 

Felmerülhet a kérdés, hogy érdemes-e befektetni egy ilyen (vagy más márkájú) vezeték nélküli töltőbe, amikor ekkora a fejlődés mértéke? Úgy gondolom, aki a vezeték nélküli töltést szeretné használni egyetlen töltési opcióként, az vegyen egy olyan eszközt, ami a lehető leggyorsabban tölt, és a mobilja még támogatja. Ezzel az opcióval kényelmesen ellesz néhány évig, amikor talán érdemes lesz váltani egy sokkal komolyabb modellre.

Aki pedig nem szeretne számháborúzni, csak a vezeték nélküli töltés kényelmére vágyik, annak bátran ajánlunk egy 10-15 Wattos terméket (ami már egy tisztességes teljesítmény), az biztosan elégedett lesz az adott eszközzel 4-5 évig is, amikor esetleg már megérné váltani.

Miért tűnnek el a töltők a mobilok dobozaiból?

Egyre több gyártó hagyja el a fali adaptert a felső kategóriás készülékei dobozából „környezetvédelmi okokra” hivatkozva. Ez lehet hogy igaz, még ha csak részben is, azonban nem szabad elfelejteni azt sem, hogy ez jelentős helyspórolással jár, aminek köszönhetően akár feleakkora is lehet egy mobil doboza, a töltő gyártási költségeiről már nem is beszélve.

A gyártók így szinte dupla annyi mobilt tudnak szállítani szinte azonos költségek mellett, mint eddig, megspórolják a fali adapter költségeit, majd akár külön bevételt könyvelnek el annak eladásán, amennyiben valakinek szüksége lenne rá  - ugye milyen környezetbarát? Az irány jó, ezt nem tagadom, viszont ha a cél tényleg a környezet védelme lenne, akkor a cégek kínálhatnák olcsóbban a terméket, hiszen a vásárló így kevesebbet kap a pénzéért. Ennek tudatában ez sokkal inkább egy ötletes marketingfogás, aminek csupán a mellékterméke a zöld megmozdulás.

Az Apple befolyása az okostelefonpiacra cáfolhatatlan, ha csinálnak valamit, akkor azt a legtöbb szereplő bizony követni fogja. Gondoljunk csak a jack port elhagyására az iPhone 7 esetében: nem kellett hozzá 2 év, és a konkurencia is továbblépett – miután kigúnyolták őket a változtatás miatt. Tavaly ugyancsak nagy lépés történt, ugyanis az iPhone 12 széria mellé már nem járt hálózati adapter a dobozban. Erre a Samsung számos kampányt húzott fel, hogy lejárassa a céget, idén viszont ők is elhagyták az említett kiegészítőt - ezzel finoman szembeköpve magukat.

Az Apple esetében azonban bonyolultabb a helyzet, ugyanis az iPhone 11 mellé még USB-A – Lightning kábel járt, ami kompatibilis volt az adott fali adapterrel. Az amerikai cég pedig büszkén mondta a 2020-as bemutatón, hogy az emberek majd használhatják a tavalyi töltőjüket. Igenám, viszont az iPhone 12 már USB-C – Lightning kábellel érkezett, ami nem passzol az USB-A foglalatba.

Persze lehet kompletten használni a tavalyi töltőkábelt a tavalyi fali adapterrel is, viszont akkor lemaradunk a gyorstöltésről, ami egy hatalmas lemaradás, de végre megjelent az Apple-nél is. Ez viszont nem 40 vagy akár 60W volt, a cég ugyanis csak 20 Wattos gyorstöltést tudott garantálni a mobiljaihoz – ha külön megvettük hozzá a töltőt 8000 Ft-ért, és ez csak a hálózati adapter ára, a kábel nélkül.

Mindenesetre azt nem tagadhatjuk, hogy a jövő vezeték nélküli, az pedig, hogy mindenki számára elérhetővé váljon, már a kanyarban van. A vezetékes gyorstöltés pedig sok középkategóriás telefonban is ott van akár 25W-al is, ami szépen lassan megérkezik a belépő szintre is. Véleményem szerint öt év múlva már ott fogunk tartani, hogy a csúcskategóriás mobilok legtöbbje képes lesz olyan gyorsan vezeték nélkül tölteni, mint vezetékkel, akkor pedig nem is lesz kérdés, hogy melyik a jobb megoldás.