Amikor Robert Koch 1882-ben felfedezte a Mycobacterium tuberculosist, a tuberkulózis kórokozóját, minden hetedik haláleset mögött ez a betegség állt Amerikában és Európában. A cseppfertőzéssel terjedő betegség a tehetőseket és a szegényeket egyaránt sújtotta, a technikai fejlődéssel, a röntgensugarak felfedezésével, és az antibiotikumok, illetve a védőoltások eredményeként azonban a 20. század folyamán fokozatosan sikerült visszaszorítani a betegséget.

A kilencvenes évekre azonban ez a folyamat megtorpant. Jelenleg évente csak 1–2 százalékkal csökken az új esetek száma, és a betegek létszáma még mindig óriási. Ahogy a haláleseteké is, hiszen a tbc napjainkban több embert öl meg, mint bármely más patogén. Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint évente nagyjából 10 millión betegednek meg, és ebből 1,5 millióan halnak bele a tbc-be – utóbbi háromszorosa a maláriás haláleseteknek. Az utóbbi években azonban több olyan tudományos áttörés is történt, amelyek reményt adhatnak arra, hogy a tuberkulózis elleni harc újabb lendületet kap, és sikerült megvalósítani az ENSZ 2018-ban kitűzött célját, vagyis 2030-ra gyakorlatilag felszámolni a betegséget.

A tbc elleni harc egyik nehézségét az adja, hogy a M. tuberculosis szokatlan életciklussal rendelkezik. Ha valaki belélegzi a kórokozót, azt vagy rögtön elpusztítja az immunrendszer, vagy bekerül tüdőbe és megtelepszik ott. Ilyenkor azonban általában még nem okoz problémákat és nem is fertőz. A becslések szerint a világ lakosságának mintegy negyede ilyen, úgynevezett látens tbc-s. A gondok akkor kezdődnek, ha az immunrendszer valamilyen okból legyengül, és nem tudja elnyomni a tbc baktériumát.

Emiatt különösen nagy veszélynek vannak kitéve a HIV-pozitív betegek (a HIV-fertőzöttek körében a halálesetek 40 százaléka tbc következménye), de kockázatos helyzetben vannak az alultáplált emberek, a dohányosok és az alkoholisták is. A tuberkulózisos esetek visszaszorulásának lelassulásában tehát fontos szerepet játszott a HIV elterjedése is.

A másik meghatározó tényező, hogy az utóbbi években új, az antibiotikumoknak ellenálló törzsek kezdtek feltűnni a színen. A 2018-as esetek közül közel félmillió beteget nem lehetett a korábban bevált gyógyszerekkel kezelni, és ezen problémás esetek 6 százaléka esetében egyetlen ismert antibiotikum sem bizonyult hatásosnak. A legtöbb ilyen, makacsul rezisztens megbetegedés a volt Szovjetunió területén fordul elő, ahol több országban a tbc-s esetek ötödét ilyen multirezisztens megbetegedések teszik ki.

A rezisztens tbc kezelése jelenleg erősen mérgező szerekkel folyik, amelyeket akár 2 évig is szedni kell a betegeknek. Ez akár napi 20 tablettát és súlyos mellékhatásokkal (például maradandó halláskárosodással) járó injekciókat jelent, és a gyógyulási arány még így csak 25–50 százalék körüli.

Az utóbbi pár évben azonban kifejlesztésre került néhány új, biztonságosabb és hatásosabb gyógyszer, amelyeket most kezdenek használni. Közülük az egyik legújabb szer, a pretomanid használatát indén augusztusban engedélyezte az FDA az Egyesült Államokban. Ez a gyógyszer más szerekkel kombinálva hat hónap alatt 89 százalékban hatásosnak bizonyult a legtöbb rezisztens tbc-törzs ellen. A szakértők jelenleg klinikai vizsgálatok keretében kutatják, hogy ennél egyszerűbb és rövidebb kezelések is megvalósíthatók-e a pretomaniddal.

A tbc kapcsán egy másik probléma, hogy az esetek jelentős részét, 2018-ban a becslések szerint egyharmadát, nem diagnosztizálják. Márpedig egy kezeletlen tbc-s beteg évente akár 15 új embert is megfertőzhet. A diagnózis hiánya csak részben a betegek hibája, akik adott esetben súlyos problémák esetén sem mennek el orvoshoz. A másik gond, hogy a tbc-s esetek azonosítása még mindig nagyon kezdetlegesen zajlik, és igen kevéssé hatékony. A legszélesebb körben alkalmazott metódus ugyanaz, amit annak idején Koch használt: vagyis a beteg köpetét mikroszkóp alatt vizsgálják, és megpróbálják kiszúrni a baktériumokat. Ezzel a metódussal azonban mindössze az aktív tbc-s esetek fele azonosítható.

A helyzetet súlyosbítja, hogy a rezisztenciavizsgálatok szintén nagyon lassúak és idejét múltak. Ezekhez a mintákat Petri-csészében tenyésztik, majd kipróbálják, hogy mely antibiotikum működik az adott fertőzés ellen, és melyik nem. A módszerrel akár 12 hétbe is beletelhet, mire találnak működő gyógyszert, ha egyáltalán akad ilyen.

Léteznek persze már olyan eszközök is, amelyek képesek a mintában található gének alapján azonosítani a fertőzést, és azt is, hogy a törzs melyik rezisztens kategóriába tartozik. Ezek kevesebb mint két óra alatt eredményt adnak, de még a jelenlegi, tesztenként 10 dolláros ár is olyan magas, hogy a tbc-ben leginkább érintett országok egészségügyi létesítményei nem tudják megfizetni. Létezik azonban már egy ennél olcsóbb vizeleti tesztcsík is, amely csak HIV-vel fertőzöttek esetén működik, és a jövő még biztatóbb: a hírek szerint legalább 18 új, olcsó diagnosztikai módszer vár engedélyezésre 2020-ban.

Közben pedig a régi metódusok némelyike is megújul. A tbc diagnózisában a 20. század első évtizedeiben kulcsszerepet játszott a röntgen, amellyel a betegség korai szakaszában azonosítható. Új fejleményként számos afrikai és ázsiai országban kezdtek mobil röntgenlaborokat használni, amelyek a vidéket járva helyben biztosítanak szűrést a lakosságnak. Az eredményeket pedig egyre több esetben mesterséges intelligencia elemzi, pillanatok alatt megállapítva, hogy van-e szükség emberi beavatkozásra.

A legnagyobb reményt azonban a tbc ellen egy új védőoltás jelentené. A jelenlegi egyetlen vakcina, a BCG-védőoltás története 1921-re nyúlik vissza, és bár ez hatékonyan előzi meg gyerekekben a legsúlyosabb formák kialakulását, a felnőttkori, elsődlegesen a tüdőt érintő fertőzések ellen kevéssé hatásos. Új vakcinán számos cég dolgozik, és ezek közül hét szer jelenleg már a klinikai kipróbálás fázisában van. Közülük kiemelkedően ígéretesnek tűnik a GSK m72/as01e kódnevű vakcina, amely az afrikai tesztek során 50 százalékban megakadályozta a betegség kialakulását a látens tbc-s felnőttekben, vagyis egy olyan csoportban, amelyben eddig egyetlen védőoltás sem bizonyult igazán működőképes.

Ahhoz persze, hogy mindez megvalósuljon, és 2030-ra valóban felszámolják a tbc-t pénz is kell. A szakértői számítások szerint a valóban eredményes lépések érdekében a következő öt évben 15,6 milliárd dollárt kellene a betegség kezelésére, megelőzésére és új módszerek kutatására fordítani, ami a jelenlegi büdzsé 2–3-szorosát jelenti. Reméljük így lesz.