A szakértők először 1827-ben izolálták a taurin nevű aminosavat szarvasmarhaepéből. A napjainkban leginkább az energiaitalok egyik összetevőjeként ismert anyagnak egy friss kutatás szerint érdekes, és jótékony hatásai lehetnek, legalábbis az egerekre és egyes majmokra. Egy, a Science című tudományos folyóiratban most megjelent tanulmány alapján ugyanis a taurinszint magasan tartása megnyújtja az egerek élettartamát, és javítja a középkorú majmok fizikai állapotát. Utóbbi azt sugallja, hogy az emberekre is pozitívan hathat, bár ez még nem tekinthető igazoltnak.

A taurin élettani szerepe szerint a sejtek víztartalmának egyensúlyban tartásában és az epetermelésben vesz részt. A szükséges taurin egy részét a szervezetünk állítja elő, de egyes élelmiszerek, például kagylók és húsok fogyasztásával hozzájárulhatunk a szintjéhez. A taurint már régóta árulják étrend-kiegészítőként is, mivel állítólag növeli az edzésteljesítményt és javítja az erőnlétet. És sok energiaital is bővelkedik benne. Egyes italmárkákból egyetlen doboz a Mayo Clinic által ajánlott napi maximális bevitel körülbelül egyharmadát tartalmazza.

Bár a taurin pótlásának klinikai előnyeit bizonyító adatok egyelőre nagyon korlátozottan állnak rendelkezésre, a vizsgálatok azt már megerősítették, hogy az emberek öregedésével a taurinszint csökken. Ez ösztönözte arra Vijay Yadavot, a Columbia molekuláris fiziológusát, hogy feltegye a kérdést, vajon a taurinszint csökkenése passzív velejárója vagy esetleg aktív közreműködője az öregedés egyes aspektusainak.

A válasz kiderítése érdekében Yadav és munkatársai nagy mennyiségű taurint adtak középkorú egereknek, majd 2 éven át követték nyomon az állatokat. A rágcsálóknak adott dózisok nagyjából akkorák voltak, mintha egy ember három-hat doboz energiaitalt fogyasztana naponta, ami a biztonságosan adható napi dózis maximuma alatt van. A taurint kapott rágcsálók körülbelül 10–12%-kal tovább éltek, mint azok az egerek, amelyek nem kaptak külső forrásból taurint.

Társaikhoz képest a taurinnal felturbózott rágcsálók ráadásul egészségesebbek is voltak. Nemcsak izmaik és csontjaik voltak erősebbek, hanem vékonyabbak is voltak, kevésbé szorongtak, jobban teljesítettek a koordinációs teszteken, és élesebb memóriával büszkélkedhettek. Az extra taurint kapott egerek számos élettani és sejtszintű egészségügyi mérésnél is magasabb pontszámot értek el. A rágcsálók DNS-e az idő előrehaladtával kevésbé károsodott, amit a vérben lévő DNS oxidációsmarker-szintje jelzett, és stabilabb volt a vércukorszintjük.

Mindez Yadav szerint túl szépnek tűnt ahhoz, hogy igaz legyen, ezért más állatokon is tesztelni kezdték a kezelést. Úgy találták, hogy az egerekhez hasonlóan a taurin a fonálférgek életét is meghosszabbítja. A molekula ráadásul az őszülő rhesusmajmok egészségét is javította: miután 6 hónapig extra taurint fogyasztottak, a 45–50 éves embereknek megfeleltethető korú majmoknál számos élettani mutató javult, beleértve a megnövekedett csontsűrűséget, az alacsonyabb vércukorszintet és a kevesebb DNS-károsodást. Azt azonban még túl korai lenne megmondani, hogy a táplálékkiegészítő befolyásolja-e a majmok élettartamát.

Ami az embereket illeti, Yadav és munkatársai egy 25 éves brit egészségügyi kutatásban részt vevő közel 12 ezer ember taurinszint-adatait is elemezték. A magas taurinszinttel rendelkező résztvevők általában egészségesebbek voltak, alacsonyabb volt körükben az elhízás és a cukorbetegség előfordulása, valamint alacsonyabb volt a koleszterinszintjük is.

A taurin Yadav szerint az öregedés fékje, bár arra nem képes, hogy visszafordítsa a már megtörtént károkat. Az ugyanakkor a rendelkezésre álló adatok alapján még nem biztos, hogy az embereknél is az aminosav tehető felelőssé a jótékony hatásokért. Ennek megerősítéséhez további vizsgálatokra lesz szükség, ahogy a hatásos adag meghatározásához is. Yadav és társai most éppen egy kontrollált, hosszabb távú emberi klinikai vizsgálat szervezésén dolgoznak. Ha a taurin beválik öregedésgátlóként, egy sor más, az utóbbi időszakban előtérbe került molekulához csatlakozhat, amelyek szintén lassíthatják az öregedés hatásait. Ilyen szempontból kezdték vizsgálni az utóbbi években a cukorbetegség elleni metformint és a szervátültetetteknél használt rapamicint is. Yadav azt reméli, hogy pár éven belül egy sor öregedésgátlónk lesz, amelyekkel jelentősen javítható lehet az idősek életminősége.