Az arctumor-betegség nyomán 70 százalékkal esett vissza a faj egyedszáma, a helyzetet pedig tovább súlyosbította, amikor 2014-ben kiderült, hogy a sziget déli részén egy másik fertőző rákbetegség is felbukkant a populációban. Egy friss kutatás eredményei szerint azonban lehet remény a túlélésre, úgy tűnik ugyanis, hogy egyes tasmán ördögök adaptálódtak az új helyzethez, és immunrendszerük egyre sikeresebben veszi fel a harcot a rákkal.
Rodrigo Hamede, a Tasmániai Egyetem kutatója és kollégái 10 év járványtani adatainak elemzése és számítógépes szimulációk alapján próbálták megjósolni, hogy az arctumor-betegség hosszú távon milyen hatással lesz a tasmán ördögökre. A kutatás keretében arra voltak kíváncsiak a szakértők, hogy mennyi esélye van annak, hogy az emlősök kihalnak, nem halnak ki, hanem együtt léteznek a betegséggel, illetve hogy a betegség eltűnik a népességből.
Ennek felmérése érdekében 122 lehetséges forgatókönyvet modelleztek, és ezek az esetek 21 százalékában végződtek az erszényes ördögök kihalásával, 57 százalék esetében a betegség eltűnt, és 22 százaléknál maradt fent a betegség és az ördögök is. Ezek az eredmények azt jelzik, hogy valami megváltozott az elmúlt időszakban, és míg a szakértők korábban pusztán a faj kihalásának elkerülése ellen küzdöttek, mostantól valószínűleg hatékonyabb lesz, ha azon jellegek elterjesztésének elősegítésére koncentrálnak, amelyek lehetővé teszik az állatok számára a betegséggel való együttélést.
Az adaptálódás tényét a konkrét járványtani adatok is megerősítették. Úgy tűnik, hogy az alkalmazkodás 5–6 évvel ezelőtt kezdett észrevehető mértéket ölteni a populációban. Egyes tasmán ördögök ellenállóbbá váltak a betegséggel szemben, és mivel fertőzötten is egészségesebbek maradtak, a természetes szelekció iskolapéldáját adva képesek voltak szaporodni, és adaptációikat a következő generációban is elterjeszteni.
A vizsgálatok egyre több olyan állatról számolnak be, amelyek a fertőzést követően akár két évig is eléltek, ami alatt kétszer annyi utódjuk jött világra, mint kevésbé ellenálló társaiknak. Ezen túl 23 olyan esetről is beszámoltak, amikor az ördögök teljesen meggyógyultak az arctumor-betegségből. Így bár a populáció attól még messze van, hogy elérje a kór felbukkanása előtti szintet, úgy tűnik, hogy idővel és némi segítséggel a faj képes lehet helyrerázódni.
Az adaptálódás sebessége a szakértők szerint egészen elképesztő. A betegséggel szembeni ellenállás mindössze 16 év, azaz 8 generáció alatt alakult ki, jelentős részben valószínűleg az úgynevezett fenotípusos plaszticitásnak köszönhetően, ami azt jelenti, hogy az egyedek képesek tulajdonságaikat és génkifejeződésüket a környezethez alkalmazkodva változtatni. A tumorbetegségekhez való alkalmazkodás ezen módjának vizsgálata pedig nemcsak a tasmán ördögökön segíthet, hanem akár az emberi betegeken is.
