Ez jó hír lehet a védőoltások fejlesztőinek is, mivel a nem sejtes, hanem antitestes immunválasz kapcsán elég korlátozottnak tűnik a védettség időtartama, és arra is utalnak jelek, hogy aki gyakorlatilag tünetmentesen vészelte át a fertőzést, annál gyakorlatilag ki sem alakul ilyen immunitás, de legalábbis pár hónapon belül megszűnik. Egy szintén brit felmérés keretében augusztusban 100 ezer főnél vizsgálták meg az antitestek vérbeli szintjét, és nagyjából 6 százaléknál találták nyomát korábbi fertőzésnek. Három hónappal később azonban már csak 4,4 százaléknál voltak kimutathatók az antitestek.

Az egyelőre szaklektorálásra váró új brit kutatás keretében 100 olyan egészségügyi dolgozót vizsgáltak meg a kutatók, akik megfertőződtek, de nem kerültek kórházba, és enyhe tünetekkel vagy tünetmentesen vészelték át a fertőzést. Az alanyokat 6 hónapja követik nyomon, és még mindenkinél detektálható szintű a SARS-CoV-2 ellen termelt T-limfociták mennyisége.

Az úgy tűnik, hogy a T-sejtek esetében is igaz, hogy a tünetes betegekben esetében erősebb az immunválasz, és magasabb a limfociták szintje a vérben (nagyjából 50 százalékkal magasabb, mint a tünetmenteseknél), ugyanakkor az egyelőre nem világos, hogy ez védettség szempontjából mit jelent. Lehetséges, hogy a magasabb limfocitaszint tartósabb védettséget garantál, de az is elképzelhető, hogy a tünetmentesekben egyszerűen kisebb számú T-sejt is elég volt a vírus kontrollálásához, és egy esetleges későbbi megfertőződés esetén is elegendő lesz, mondják a szakértők.

Amikor a vírus bekerül a szervezetbe, az immunrendszer többféle módszerrel is útját próbálja állni. A védőintézkedések keretében B- és T-limfociták is feltűnnek: a B-sejtek antitesteket kezdenek termelni, amelyek a vírusrészecske specifikus részeihez kötődve megakadályozzák, hogy az bejusson a sejtekbe. A T-sejtek pedig egyrészt elpusztítják a megfertőződött sejteket, másrészt stimulálják az antitest-termelést is. A rendszer fontos feladata az azonnali intézkedéseken túl, hogy megőrzi a fertőzés emlékét, így ha a vírus újból bekerül a testbe, hamar felismeri az immunrendszer, és optimális esetben csírájában elfojtja a fertőzést.

A SARS-CoV-2 esetében a kezdetektől nagy kérdés, hogy az immunrendszer emlékezete mennyire tartós. Ahhoz, hogy hatékony védőoltást lehessen fejleszteni ellene, legalább fél-egy éves immunitásra lenne szükség, mert így az influenzához hasonlóan évenként lehetne oltani ellene a lakosságot. Ennél tartósabb védettség persze még szerencsésebb lenne, viszont az antitest-vizsgálatok alapján annak is fennállt a lehetősége, hogy sokaknál legfeljebb egy-két hónapig tart az immunitás.

A sejtes immunválasz tartóssága viszont ígéretes jel, bár azt még nem tudni, hogy a magasabb T-sejt-szint tényleg hatékony védelmet garantál-e az újrafertőződés ellen. A szakértők szerint elképzelhető, hogy az antitest-szint gyorsan lecsökken ugyan az idő múlásával, de a T-sejtek és a B-sejtek tartósabban megmaradnak a vérben, és ha a vírus újra felbukkan, gondokodnak róla, hogy az antitestek szintje is újra megugorjon. A következő fázisban már nagyobb létszámú volt fertőzöttet vizsgálnak a szakértők, és hosszabb ideig követik nyomon a limfociták vérbeli szintjének alakulását.