A kutatás alapján az emberi magzatok kulcscsontjának növekedése, vagyis a váll szélesedése lelassul a születés előtti hónapokban, és a világra jövetel után gyorsul fel újra. A szakértők szerint az állhat a háttérben, hogy így az ember relatíve széles vállai könnyebben átférnek a szülőcsatornán.

A széles vállaknak komoly evolúciós jelentőségük van, hiszen ezek segítik a felegyenesedett járáshoz szükséges egyensúlyt, javítják a dobóképességet, és valószínűleg a légzésben is közreműködnek. Ha viszont az újszülöttek is a felnőttekre jellemző vállarányokkal jönnének világra, az gondokat okozna szülés közben, mivel a felegyenesedett járás másik következményeként az anyai csípő keskenyebbé vált.

Az emberi kulcscsontok növekedési üteme ugyanakkor azt mutatja, hogy az evolúció során megoldás született erre a problémára, mondja Morimoto Naoki, a Kiotói Egyetem kutatója. A szakértő elmondása szerint az emberi szülést két dolog nehezíti: a nagy fej és a vállak. És mivel ezek a nehezítő körülmények egyben veszélyesek is, teljesen érthető, hogy evolúciónk során kialakultak olyan megoldások, amelyek egyszerűsítenek a helyzeten.

A fej kapcsán már korábban igazolták a szakértők, hogy az emberi magzatoknál a fej növekedése a szülés előtt nem sokkal lelassul, ami más főemlősökben is jellemző. Az embernél ugyanakkor ez a lassú növekedési szakasz nagyon későn kezdődik a többi rokonfajhoz képest. Morimoto és társai azt vizsgálták, hogy vajon a vállak kapcsán is megfigyelhető-e hasonló növekedési mintázat.

Ehhez 81 emberről, 64 csimpánzról és 31 japán makákóról készítettek CT-felvételeket. Az alanyok fele magzati korban volt, különböző fejlődési szakaszokban a második trimeszter elejétől kezdődően, míg a többiek csecsemők, illetve felnőttek voltak. A vizsgálatok során többféle csontméretet mértek a szakértők, a koponyát, a vállakat, a felkart, a medencét, a combcsontot és a gerincoszlopot is. A gerinc növekedése jó kiindulási pont ebben az esetben, mivel ezt nem befolyásolja a születés időpontja, így alapként szolgál a „normál” növekedési ütemhez, mondja Morimoto.

A kutatók megerősítették, hogy a koponya növekedése a születés előtt mindhárom fajnál lelassul. Más csontok esetében a méhben állandó ütemű a növekedés, ami a születés után felgyorsul. Ilyenek például a kar és a medence csontjai. A kulcscsont kapcsán a csimpánzoknál egyforma a növekedés üteme a születés előtt és után. A makákóknál a születés előtti ütem a világra jövetel után némileg lelassul.

Az emberi kulcscsont ugyanakkor nagyon kilóg ebből a sorból. A növekedés korábbi gyors üteme két hónappal a születés után lelassul, majd a világra jövetel utáni 5 évben újra felgyorsul. A születés körüli „növekedéselnyomás” a szakértők szerint tökéletesen egybevág azzal, ami a szülés megkönnyítéséhez szükséges, így igen valószínű, hogy egy erre a problémára kialakult evolúciós válaszról van szó. Hogy a megoldás hogyan valósul meg a gyakorlatban, az egyelőre rejtély, de ezt további kutatásokkal próbálják majd feltárni.