Hosszú ideig megingathatatlannak tűnt az a feltevés, miszerint a Föld első állati élőlényei a szivacsok törzséhez tartoztak. Egy nemrégiben megjelent tanulmány azonban alaposan átrendezheti az állatvilág családfájának első ágait, úgy tűnik ugyanis, hogy a bordásmedúzák megelőzték a jóval primitívebb felépítésű szivacsokat.

A bordásmedúzák meglepően komplex állatok: primitív idegrendszerrel, és differenciált szövetekkel rendelkeznek. A bélcsíra állapotban megrekedt törzs egyedeinek teste külső és belső csíralemezre tagolódik, a kettő közt pedig támasztólemez található. Testüket nyolc porcszerű borda tartja, az idegek pedig ezek mentén futnak.

A ma élő állatok közös fejlődési vonala nagyjából 650 millió évvel ezelőtt kezdett különböző irányokba szétválni. Bár az események pontos sorrendjével kapcsolatban akadtak viták, abban azonban, ahogy már említettük, nagyjából mindenki egyetértett, hogy az első állatok ősi szivacsok lehettek. Ezek a szervezetek differenciálódás első szakaszában vannak: nincsenek valódi szöveteik és szerveik. A feltevések szerint a szivacsok megjelenése után az élet fája négyfelé ágazott, különvált a bordásmedúzák, a csalánozók, a korongállatkák és a kétoldali szimmetriájú állatok fejlődése, mely utóbbi fejlődési vonal a férgeken, a rovarokon és egyebeken át idővel az ember kialakulásához vezetett.

A mostanáig érvényesnek hitt családfa

Joseph Ryan és kollégái azonban nemrégiben szekvenálták a bordásmedúzák egyik fajának (Mnemiopsis leidyi) teljes genomját. Mivel ez a törzs volt az utolsó a legkorábbi állattörzsek közül, amelynek génállományát leírták, a szekvenálást követően először nyílt alkalom arra, hogy genetikai alapokon hasonlítsák össze a kutatók az első állatokat.

Az eredmény meglepő volt: a szakértők állítása szerint a bordásmedúzák genomjuk alapján a legprimitívebbek az állatvilágban, vagyis még a szivacsok előtt kialakultak. Ez azért döbbenetes, mert ahogy már az előzőekben szóba került, a bordásmedúzák testfelépítése jóval komplexebbe a szivacsokénál. A genomok vizsgálata azonban számos meglepetésre derített fényt. Bár a szivacsok nem rendelkeznek idegrendszerrel, több olyan gént is hordoznak, amelyek a bordásmedúzákban az idegek fejlődéséért és működéséért felelnek. Amennyiben Ryan és kollégái eredményei helytállóak, elképzelhetőnek tűnik, hogy a szivacsok őseinek volt valamiféle idegrendszere, ezt azonban elvesztették, amikor áttértek a ma őket jellemző passzív életmódra.

Gondolkodásunk szereti azt a logikát követni, miszerint az állati szervezetek komplexitása csak fokozódott az evolúció során, holott a fejlődés későbbi szakaszaiban számos olyan példa akad, amikor egyes csoportok feladtak korábbi evolúciós vívmányokat, mert az adott körülmények közt nem volt szükségük ezekre. Úgy tűnik, hogy valami hasonló történhetett az állati evolúció kezdetén is.