Világszerte több mint egy tucat kutatócsoport kezdte el vizsgálni szennyvizet annak felmérése érdekében, hogy mennyire lehet elterjedt a fertőzés az adott területen. A módszer ráadásul a jövőben is használható lehet, hiszen általa az is megállapítható, ha a vírus felbukkan, vagy éppen újra felbukkan egy településen. A kutatók Hollandiában, az Egyesült Államokban és Svédországban is sikeresen mutatták ki a SARS-CoV-2 nyomait a szennyvízből.
Egy-egy szennyvíztisztító telepre akár több mint egymillió embertől is befuthat a vizelet és székletet tartalmazó szennyvíz, mondja Gertjan Medema holland mikrobiológus. A szennyvíz átfogó monitorozásával pedig populációszintű COVID-19-tesztelés hiányában is viszonylag pontos képet lehetne alkotni a fertőzés terjedéséről, állítja a szakértő, aki már több holland szennyvíztelepen is kimutatta a SARS-CoV-2 RNS-ét.
Ahhoz persze, hogy a szennyvízben megtalálható virális RNS-mennyiségből következtetni lehessen a fertőzöttség mértékére, a szakértőknek tudniuk kell, hogy mennyi RNS ürül ki a széklettel egy-egy emberből, mert ez alapján tudnák megbecsülni, hogy a szennyvízben mért mennyiség hány fertőzötthöz köthető.
Az ötlet megvalósításához ezen túl más problémákat is meg kellene oldani. Például a rendszeres és reprezentatív mintavételt, illetve minták tesztelésének megvalósítását is, ami semmiképp sem vonhat el erőforrásokat a betegek tesztelésétől, hangsúlyozzák a kutatók. Ezzel összefüggésben a vonatkozó kutatások egyelőre lelassultak, egyrészt az egyetemek és kutatóintézetek bezárása miatt, másrészt pedig mert globális hiány van azokból a reagensekből, amelyek a betegek és a vízminták teszteléséhez is kellenének, mondja Kyle Bibby, a Notre Dame-i Egyetem környezetmérnöke.
Ezen kutatások folytatása azonban fontos lehet, nagy az esélye ugyanis, hogy a SARS-CoV-2 újabb hullámban érkezik majd, amint lazítunk a távolságtartáson, egészen addig, amíg a populáció nagy része át nem esett rajta, vagy el nem készül a védőoltás ellene. A szennyvíz patogénekre való rutinszerű vizsgálata pedig remek korai figyelmeztető rendszer lenne ennek feltárására, mondja Ana Maria de Roda Husman holland fertőzőbetegség-specialista. A kutató kollégáival korábban is végzett hasonló vizsgálatokat norovírusok, antibiotikumokra rezisztens baktériumok, poliovírusok és a kanyaró kórokozójának szűrésére.
A szakértő s társai mindössze négy nappal az első hollandiai beteg detektálását követően kimutatták a SARS-CoV-2 jelenlétét a tilburgi Schipol Repülőtér szennyvizében. A kutatók most azt tervezik, hogy 24 további helyszínre is kiterjesztik a rendszeres mintavételt, köztük 12 olyan régióba, ahol eddig nem azonosítottak fertőzöttet. Medema kutatócsoportja pedig Amersfoort városában már azelőtt vírus RNS-t talált a szennyvízben, hogy az első fertőzötteket detektálták volna.
Az eddigi vizsgálatok alapján a SARS-CoV-2 nagyjából három nappal a megfertőződés után jelenik meg a székletben, ami azt jelenti, hogy a vírus genetikai anyaga sokkal korábban bekerülhet a szennyvízbe, minthogy az első tünetek jelentkeznének, a lappangási idő ugyanis akár két hetes is lehet. A fertőzés lokális megjelenésének észlelésében tehát óriási előnyt adhat a szennyvíz vizsgálata, ami rengeteget segíthet a közegészségügyi szakértőknek annak eldöntésében, hogy mikorra időzítsék intézkedéseiket. Márpedig, ahogy a kutatók is mondják, hét-tíz nap egy ilyen helyzetben rengeteget számít, és a szennyvíz monitorozása révén később azt is követni lehetne, hogy mennyire hatásosak a távolságtartási törekvések.
