Olvasás közben nem folyamatosan haladunk végig a betűk során, hanem egyes szavak közt ugrál a tekintetünk, 200–250 ezredmásodpercig időzve egy-egy szón, 50 ezredmásodperces ugrásokat beiktatva. Így hiába éljük meg folytonosságként az olvasást, tekintetünk valójában ugrál, és gyakran nem is lineárisan halad, hanem előre és hátra is ugrik. Ebből hozza létre aztán az elme a folyamatos olvasás képzetét.
Amikor azonban új nyelvet tanulunk, tekintetünk egyes szavakon hosszabban elidőzik, ahogy igyekszünk megérteni a szöveget. És a szemek mozgási mintázatának jellege a jelek szerint párhuzamba állítható azzal, hogy mennyire értjük, amit olvasunk.
Az MIT-n végzett vizsgálat keretében 145 olyan hallgatót vizsgáltak, akinek nem anyanyelve az angol. A kínai, japán, portugál és spanyol diákokon kívül kontroll gyanánt 37 angol anyanyelvűt is bevontak a kísérletbe. Minden alanynak 156 mondatot kellett elolvasnia, amelynek fele fix volt, vagyis mindenki ugyanazt olvasta, fele pedig egyénenként változott.
Miközben a résztvevők olvastak, a szakértők azt figyelték, hogy mennyi időt töltenek egy-egy szóval, illetve hogy ezek az adatok milyen mintázatba rendeződnek. Majd az eredményeket összevetették két, az alanyok által elvégzett nyelvi teszt, a MET és a TOEFL eredményeivel. A vizsgálatból pedig az derült ki, hogy az úgynevezett EyeScore adatok abszolút versenyképesek a sztenderdizált tesztekkel, ami az angoltudás felmérését illeti.
Ami azt jelenti, hogy a módszer egy napon helyettesítheti a nyelvvizsgákat vagy legalábbis azok bizonyos részfeladatait, de akár abban is segíthet, hogy egy tanár gyorsan felmérje, hol tart a diákja. A szakértők jelenleg azon dolgoznak, hogyan tudnák módszerüket kisebb szövegkorpuszok használatával is hasonlóan pontossá tenni, mivel az első kísérlet meglehetősen hosszú időt vett igénybe.
A vizsgálat egyúttal mélyebb betekintést enged az olvasás folyamatába is, és abba, hogyan dolgozza fel agyunk a szavakat és mondatokat, valamint hogy mi történik, ha az adott szöveg nyelve részben idegen számunkra.
