Egy francia kutatócsoport eredményei szerint, akik könnyen olvasnak, azoknak aszimmetrikus a retinájuk, szemben a diszlexiásokkal, akiknek két szemükben a fényérzékeny sejtréteg szimmetrikus, és egyik szemüket sem használják dominánsan olvasás közben. A diszlexia az olvasás zavarával járó állapot, amely világszerte az emberek 5–10 százalékát érinti. Bár a problémával már genetikai és környezeti okokat is próbáltak összefüggésbe hozni, de egyelőre senki sem tudja, hogy valójában mi áll a háttérben.

„Rendkívül érdekes tanulmányról van szó” – mondja John Stein, az Oxfordi Egyetem élettan professzora, aki nem vett részt a kutatásban. „Ez újra visszahozza a fókuszba azt az ötletet, hogy a látásnak valami köze van a diszlexiához, aminek lehetőségét napjainkban eléggé elhanyagoltuk.”

Az 1950-es évekig mindenki azt hitte, hogy a diszlexia vizuális probléma, magyarázza Stein, azóta azonban a vonatkozó elméletek inkább az agyi információfeldolgozás zavaraként magyarázták a problémát. A szakértők például megfigyelték, hogy a diszlexiában szenvedők esetében gyengébb az agy úgynevezett lateralizációja, vagyis hogy a különböző funkciók aszimmetrikusan oszlanak meg agyféltekék között.

Annak megállapítása ugyanakkor, hogy a vizuális aszimmetria kiben van jelen, és kiben mérsékeltebb, nem könnyű feladat. Stein elmondása szerint a legfőbb probléma, hogy a szemdominancia vizsgálatával, hogy rengeteg különböző teszt létezik ennek tanulmányozására, és ezek nem feltétlenül adnak azonos eredményeket.

Guy Ropars és Albert Le Floch, a Rennes-i Egyetem kutatói a problémák elkerülése érdekében egy új vizsgálati módot dolgoztak ki, amellyel elmondásuk szerint kétségen felül megállapítható, hogy van-e domináns szeme az alanyoknak. A teszt során a résztvevők először hosszabban néznek egy nagyon kontrasztos képet (például egy fényárban úszó ablakot), majd mindkét szemüket behunyják.

Ilyenkor a szem működési módja miatt nem tűnik el a kép előlünk, hanem egy utóképet látunk, amely ha a behunyt szemeket a kezünkkel eltakarjuk, elhalványul, ha kezünket eltávolítjuk, akkor pedig újra kifényesedik. A szemeket felváltva letakarva megállapítható, hogy melyik szem előtt megjelenő utókép a fényesebb, amiből kiderül, hogy melyik a domináns szem. Stein is azon a véleményen van, hogy ez a módszer sokkal objektívebbnek és pontosabbnak tűnik, mint a korábbi tesztek, így remek új eszköz lehet a hasonló vizsgálatok során.

A szakértők 30 diszlexiás és 30 nem diszlexiás személyt teszteltek le, és az utóbbi csoportban valóban mindenkinél egyértelműen eldönthető volt, hogy melyeik a domináns szem: 19-en jobb szemükkel, 11-en pedig bal szemükkel látták fényesebbnek az utóképet. A diszlexiásoknál ugyanakkor 27 esetben nem lehetett szemdominanciát megállapítani, mert az alanyok mindkét utóképet egyformán fényesnek látták.

Ami még érdekesebb, Ropars és Le Floch vizsgálatai szerint a szemdominancia hiányához fizikális különbségek is társultak a diszlexiások esetében. Az éleslátás helyén, a retina látógödör nevű részének egy kis területén egyáltalán nincsenek rövidhullám-érzékeny csapok, csak közép- és hosszúhullámú fotoreceptorok. A terület alakját szűrőkkel vizsgálva a kutatók kiderítették, hogy míg a domináns szemmel rendelkezőknél ez utóbbi szemben az említett terület egy kör alakú folt, míg a nem domináns szemben ellipszis formájú, a szemdominanciával nem rendelkezőkben mindkét szemben kör alakú a régió.

A szakértők szerint az aszimmetria hiánya rengeteg mindent megmagyarázhat a diszlexiások problémáival kapcsolatban. Az olvasási zavar lényegi jellemzője pontosan az, hogy az érintettek nem tudják követni a betűk helyét az papíron, és keverik az egymás tükörképeiként leírt betűket, például a b-t és a d-t. Aminek az lehet az oka, hogy mivel nincs domináns szemük, agyuk mindkét bejövő képen egyforma fontossággal kezeli a pozicionálási információkat, ez pedig zavarokat kelthet.

Azt egyelőre nem tudni, hogy a diszlexiásokat jellemző fizikai és működési eltérések mikor és miért alakulnak ki, de a szakértők már egy lehetséges gyógymódot is kitaláltak a probléma kezelésére. Mivel a vizsgálatok során az is kiderült, hogy a diszlexiások esetében is megfigyelhető egy kis időbeli eltérés a két szem által közvetített információk agyba való megérkezése között, a kutatók egy gyorsan villogó LED-lámpával „törölni” tudták a második képet. Bár a módszer további tanulmányozásra szorul, az első tesztek alapján úgy tűnik, hogy a „csodalámpát” használva a diszlexiásoknak valóban sokkal jobban ment az olvasás.