1. oldal

Ahhoz képest, hogy a zsiráfok a Föld legmagasabb állatai, nagyon könnyű szem elől téveszteni őket. Jellegzetes, állatkerti körülmények közt feltűnőnek látszó mintázatuk segítségével szinte tökéletesen beleolvadnaktermészetes környezetükbe, ráadásul csaknem olyan csendesek és mozdulatlanok tudnak lenni, mint az akácia fák, amelyek közt elrejtőznek. „A zsiráfok gyakorlatilag némák” – mondja Kerryn Carter, a Qeenslandi Egyetem zoológusa. „A szuszogáson kívül semmiféle más hangot nem adnak ki.”

A mozgásukban is rendkívül különleges állatokat azonban nemcsak a tényleges megfigyelés alkalmával könnyű figyelmen kívül hagyni: úgy tűnik, hogy a zsiráfokat a legutóbbi időkig a tudomány is szem elől tévesztette. A mérhetetlenül népszerű állatokat mostanáig alig valaki tanulmányozta természetes környezetükben. „Amikor 2008-ban először érdeklődni kezdtem a zsiráfok iránt, nekiálltam átnézni a velük kapcsolatos szakirodalmat, és rendkívüli módon meglepett, hogy mennyire kevés anyagot találtam” – mondja Megan Strauss, a Minnesotai Egyetem evolúciót és viselkedést vizsgáló kutatója. „Hihetetlennek tűnt, hogy egy ennyire ismert állatot ilyen kevesen tanulmányoztak.”

A zsiráfok Julian Fennessy, az állatok megvédésére alakult Giraffe Conservation Foundation igazgatója szerint is a megafauna elfeledett részébe tartoznak. „Az elefántokról, Jane Goodall csimpánzairól és Dian Fossey hegyi gorilláiról sokat hallani, a zsiráfokról azonban sokáig alig lehetett új információkat megtudni.” Ez a helyzet szerencsére változni látszik, mivel egy csapatnyi lelkes kutató elhatározta, hogy megpróbálja megfejteni ennek a „szelíd óriásnak, a világ legkecsesebb állatának” titkait, mondja Fennessy.

Az utóbbi évek kutatásainak eredményeként kiderült, hogy a zsiráfok nagyon is fejlettek szociális érzékkel rendelkeznek, gondos szülők és viselkedésüket tekintve sok közös vonást hordoznak az elefántokkal. A nőstény zsiráfok például több évig eltartó szoros barátságokat kötnek egymással, kicsinyük elvesztését pedig nagyon nehezen, hosszasan gyászolva élik meg.

„A zsiráfokkal kapcsolatban valamiért az a kép alakult ki, hogy egy kicsit ostobák” – mondja Zoe Muller, a Warwick Egyetem biológusa. A műholdas és egyéb nyomkövető technológiák, a hormontesztek és a DNS-vizsgálatok fejlődésének köszönhetően azonban az utóbbi időszakban rengeteg újdonságot sikerült kideríteni az állatokkal kapcsolatban. „Minden eddiginél részletesebben feltérképeztük társas és párkapcsolataikat, és kiderült, hogy sokkal több izgalmas tény állapítható meg velük kapcsolatban, mint valaha is gondoltuk volna” – folytatja a kutató.

A hím zsiráfok hierarchiája a helyi populációban egy folyamatosan változó, dinamikus rendszer. Az állatok státusza korukkal, fizikai erejükkel és ezt kifejező viselkedésükkel emelkedik. Szarvaik − a koponya bőrrel borított csontkinövései − egyre vaskosabbak lesznek, és az idősebb állatok a homlokrészi dudorán újabb szarvpárt is növeszthetnek. Nyakuk izmai szintén feltűnőbbek lesznek az idő múlásával, és testtartásuk is igazodik a csoporton belüli helyzetükhöz: egyre büszkébben, magukat egyre inkább kihúzva állnak.

Andre Ganswindt, a Pretoriai Egyetem kutatója és kollégái azt is megfigyelték, hogy a fiatal, nemzőképes korba lépő bikák a csorda legidősebb állatainak viselkedését utánozzák: fejüket magasra emelik, nyakuk izmait kidomborítják, és így igyekeznek meghódítani a nőstényeket. Amikor aztán egy idősebb bika kerül a közelükbe, felhagynak a nagyzolással, és igyekeznek minél kisebbnek és ártatlanabbnak látszani.

A fiatal hímeknek minden okuk megvan arra, hogy féljenek idősebb társaiktól. A hímek közti dominanciaharcok félelmetes látványt nyújtanak: az állatok hosszú nyakukat meglendítve fejükkel sújtanak le ellenfelükre, és mindezt olyan erővel teszik, hogy a gyengébb fél akár bele is halhat a harcba. A törött nyak gyakori következménynek számít az ilyen összecsapások után, és bár volt már példa arra, hogy egy-egy állat túlélte a súlyos sérülést, sosem lett teljesen egészséges.

A zsiráfok napjainkban kizárólag Afrikában, a Szaharától délre élnek. Egyetlen fajuk kilenc alfajra tagolódik, amelyek fejformájuk és mintázatuk alapján különböztethetők meg egymástól. Bár nem tartoznak a veszélyeztetett állatok közé, a szakértők vizsgálatai alapján a teljes populáció létszáma az elmúlt 15 évben 40 százalékkal csökkent, és napjainkban már csak 80 ezer példányt számlál. Pedig az állatok jelentős ökológia szereppel is rendelkeznek, mivel nagytestű legelőkként jelentős hatással vannak környezetükre, magyarázza Fennessy. „Rengeteg időt töltenek evéssel, és kulcsszerepük van a vegetáció magvainak szétterjesztésében” − mondja a kutató. Fáról fára, virágról virágra járva pedig a növények beporzásában is fontosak.

2. oldal

Különleges szájszervük összetettségében leginkább az emberi kézhez hasonlítható. Vaskos, fogásra alkalmas ajkaik közt hosszú, izmos és rendkívül ügyes nyelv rejtőzik, amelynek segítségével a legszúrósabb tövisek közül is képesek kihalászni a leveleket. Egy felnőtt zsiráf naponta körülbelül 34 kilogramm levelet és hajtást fogyaszt el, időnként az elhullott állatok csontjaira száradt hússal egészítve ki táplálékát. Ezt a döbbenetes mennyiséget négy részből álló kérődző gyomrukban emésztik meg az állatok.

Szintén kevéssé ismert tény, hogy a zsiráfok kitűnő látással rendelkeznek. Szemük a legnagyobbak közé tartozik a szárazföldi emlősök közt, kiterjedten látják a színeket, nagy távolságokat képesek felmérni, periférikus látóterük pedig olyan nagy, hogy gyakorlatilag azt is látják, ami a hátuk mögött történik. Fejlett látórendszerük jelenti a legjobb fegyvert a ragadozók, elsősorban az oroszlánok ellen.

Carter és ausztrál kollégái hat éven keresztül összesen 400 zsiráf viselkedését és mozgását követték figyelemmel. A vizsgálatok során kiderült, hogy a nőstényeknek komoly preferenciáikvannak azzal kapcsolatban, hogy kivel töltik együtt az időt a velük egy élőhelyen élő zsiráfok közül. Akadnak olyan egyedek a csordában, akikkel szinte sosem érintkeznek, míg másokkal az idő 80 százalékában együtt legelésznek. A nőstények több mint húsz évig is elélnek, és úgy tűnik, hogy eközben sokszor támaszkodnak legközelebbi barátaikra a legjobb táplálékforrás megtalálásában vagy az utódok gondozásában.

Mivel a csikók életük első időszakában rendkívül sebezhetőek, erre szükség is van. Bár az anyák a ragadozók támadásai idején elszántan védik kicsinyeiket, erőteljes rúgásokkal célozva meg a támadókat, a megszülető kiszsiráfok több mint fele nem éri meg első életévét. Strauss és kollégái egy alkalommal megfigyelték, hogy egy kicsinyét elveszített anya napokig nem evett, és nem volt hajlandó elmozdulni arról a helyről, ahol a csikó az oroszlánok zsákmányává vált. Gyászában szinte állandó társa volt két másik nőstény is. „Még csak a legelején tartunk annak felderítésében, hogy mit is jelenthet ez a viselkedés” – mondja a kutató.

Az állatok sajátos anatómiája különleges szív- és érrendszerrel jár együtt. A legnagyobb állatok magassága meghaladja az 5 métert, aminek egyharmadát a nyak, másik egyharmadát pedig a lábak teszik ki. Mindkét testtáj esetében igaz, hogy egy viszonylag vékony testrészben rendkívül magasra kell pumpálni a vért a hajszálerek szétrobbantása nélkül. Egy dán kutatócsoport volt az első, amelynek tagjai megmérték, hogy a zsiráf testének különböző részein milyen vérnyomás a jellemző. Az eredmények első pillantásra hihetetlennek tűntek: az állatok egyes ereiben az emberi vérnyomás ötszöröse uralkodik, szerveiken mégsem találni nyomát azoknak a károsodásoknak, amelyek a magas vérnyomásban szenvedő emberi betegeket jellemzik.

Ezt a zsiráfok rendkívül vastag falú véredényei teszik lehetővé, amelyek megakadályozzák, hogy a magas nyomású vér a környező szövetbe szivárogjon. A nyakban és a lábakban található ereket vastag, rugalmatlan kollagén merevíti ki, amely az űrhajósok által viselt antigravitációs öltözékhez hasonlóan a legextrémebb körülmények közt is segít fenntartani a test különböző részei közt a véráramlást. A nyakban hajszálerek komplex hálózata és egy összetett billentyűrendszer segít abban, hogy amikor a zsiráf ivás után felemeli a fejét, ne ájuljon el. A lábakban gyűrűs záróizmok gondoskodnak arról, hogy az álló állatok végtagjaiban biztosított legyen a keringés, és ne gyűljön össze túl sok vér bokák táján.

A szakértői vizsgálat azt is kiderítette, hogy a közvélekedéssel ellentétben a zsiráfok nem rendelkeznek az átlagosnál nagyobb szívvel. „Mindössze teljes testtömegük fél százalékát teszi ki a szívük, ahogy az marhákra, a kutyákra vagy az egerekre is jellemző” – mondja Christian Aalkjaer, a dániai Aarhus Egyetem kutatója. A szakértő és kollégái azt is igazolták, hogy a szív által egy-egy alkalommal kipumpált vérmennyiség sem szokatlanul nagy a zsiráfokban, sőt: arányaiban kevesebb, mint az emberben. Ez megmagyarázhatja, hogy miért nem képesek hosszan futni az állatok: szívük egyszerűen nem képes hosszabb időn keresztül elegendő oxigéndús vért juttatni az izmokba.

A futás kerülésének egy másik oka is lehet: elképzelhető, hogy egyszerűen az elesést akarják megelőzni az állatok. Heather More és Shawn O’Connor, a kanadai Simon Fraser Egyetem kutatói a zsiráfok szenzomotoros válaszidejét vizsgálták, vagyis azt tanulmányozták, hogy mennyi ideig tart, amíg az idegi jel az állat bokájából feljut az agyába, majd vissza a bokába. A vizsgálatok alapján a zsiráfok idegeinek ingerületvezetési sebessége megegyezik a többi emlősével, ám mivel a jelnek sokkal nagyobb távolságot kell megtennie, mint mondjuk egy egérben, az állatok nem képesek gyorsan reagálni a változásokra, például arra, ha egy instabil kő kerül a patájuk alá. Jobban járnak tehát, ha megfontolt, lomhának tűnő mozdulatokkal operálnak.

Úgy tűnik azonban, hogy a zsiráfok számára megérte lemondani a gyors reflexekről: hosszú nyakuknak köszönhetően gazdag táplálékforrás vált elérhetővé számukra. És mivel bundájuknak köszönhetően kiválóan bele tudnak olvadni környezetükbe, tulajdonképpen nincs is olyan nagy szükségük a futásra.