A CST–100 Starliner sikertelen tesztútja komolyan visszavetheti a Boeing utasszállító terveit, és a NASA emberes repülési programjában is késéseket okozhat. A Starliner rendben eljutott az űrbe, azonban nem sikerült elérnie a Nemzetközi Űrállomással való találkozáshoz szükséges pályát.
A malőr oka a szakértői vélemények szerint az lehetett, hogy az űrhajó belső órája rosszul járt, és emiatt nem sikerült megfelelően időzíteni a manővereket, és a jármű olyan magasságban és pályán kötött ki, hogy esélye sem volt az ISS-szel való randevúra és dokkolásra. Ehhez ugyanis annyi üzemanyag kellett volna, ami nem állt rendelkezésre, mondta el Jim Bridenstine, a NASA vezetője. A következő cél ehelyett az űrhajó biztonságos lehozása volt, amit vasárnap sikerült is megvalósítani.
A kudarc azonban több szempontból is problematikus, és nem csak a Boeing számára. A Starliner mostani tesztrepülésére ugyanis évek óta készül a gyártó cég, és a NASA is, amelynek emberes űrrepülési programjában kulcsszerepet kapna a jármű. Utóbbi program elsődleges célja az lenne, hogy amerikai járművekkel is elérhetővé tegye az űrállomást az űrhajósok számra, amire jelenleg kizárólag az orosz Szojuzok képesek.
Ezért is volt a küldetés célja, hogy a Starliner, egyelőre utasok nélkül, megközelítse az űrállomást, majd dokkoljon azzal. Ha a küldetés sikeres lett volna, az nagyon fontos lépés lett volna, az amerikai emberes űrrepülés jövő évben való újraindulása felé. Jelen körülmények között azonban erősen kérdéses, hogy ez összejön-e.
A gondok 30 perccel a start után kezdődtek. A kapszula minden gond nélkül a magasba emelkedett a United Launch Alliance Atlas V rakétáján, és a Starliner időben le is vált a hordozóról, innentől azonban felborult a tervezett menetrend. A rakéta direkt nem vitte túl magasra az űrhajót, hanem szuborbitális pályán rakta ki azt, ahonnan saját hajtóműveivel kellett volna feljebb jutnia. Ez tudatos döntés volt a Boeing és a NASA részéről, akik készülve az emberes repülésekre, biztonságosabbnak találták, ha a kapszula a Földhöz közelebb válik le a hordozóról, így ha gond van, az űrhajósok hamarabb és könnyebben visszajuthatnak a felszínre.
A Starliner rosszul járó órája miatt azonban a hajtóművek nem indultak be a leválás után, a jármű rendszerei ugyanis a fedélzeti idő alapján azt hitték, hogy ez a manőver már megtörtént. A stabilizáló fúvókák viszont működésbe léptek, és mire kiderült a probléma, annyi üzemanyagot fogyasztottak el, hogy a jármű ISS-hez irányításához nem maradt elég hajtóanyag.
A helyzet alakulásában egy kommunikációs hiba is szerepet játszott, a mérnökök ugyanis a gond észlelése után azonnal megpróbálták beindítani a fő hajtóműveket, de a Starliner éppen egy olyan zónában tartózkodott, ahol nem tudták elérni. Ezért nem kapta meg időben a parancsot, és mire helyreállt a kapcsolat, már késő volt a korrigálásra. A Boeing ezt követően másik, alacsonyabb pályára irányította a járművet, hogy könnyebb legyen azt hazahozni.
Azt mind a NASA, mind a Boeing illetékesei hangsúlyozták, hogy ha utasok is lettek volna a fedélzeten, a helyzet nemhogy veszélyesebb, de egyszerűbb lett volna. Ők ugyanis rögtön észlelték volna a problémát, és átvették volna az irányítást az automata program helyett.
Most viszont elég bizonytalan, hogy mi lesz a folytatás. Az mindenképpen biztató, hogy a pénteki kilövés után vasárnap sikerült biztonságosan lehozni a Starlinert, és közben lehetőség nyílt a hőpajzs és a fékezőrendszerek tesztelésére, illetve annak vizsgálatára, hogy milyen erők érik az utastérben elhelyezett bábukat a leszállás alatt. A jármű ejtőernyőket és légzsákokat használt a landolásnál, és a sikeres földet érés nagyon fontos eredmény a Boeingnek, amelynek mérnökei a következő heteket a jármű vizsgálatával és az adatok elemzésével töltik majd.
Az ISS-szel való dokkolás elmaradása miatt azonban lehetséges, hogy szükség lesz egy újabb utasok nélküli tesztútra is, amelyen már demonstrálják, hogy a Starliner képes összekapcsolódni az űrállomással. Bridenstine ugyanakkor hozzátette, hogy elképzelhető az is, hogy erre mégsem lesz szükség, és megelőlegezik a bizalmat a Starlinernek. Elvégre az űrsiklók például sosem repültek utasok nélkül, hanem azokat rögtön élesben, emberekkel a fedélzeten próbálták ki. Ha a NASA engedékeny lesz ebből a szempontból, akkor elképzelhető, hogy jövőre valóban újra beindulhat az amerikai emberes űrrepülés, amely az utolsó űrsikló 2011-es nyugdíjazása óta szünetelt.
