Már egyetlen korty sör is elég lehet ahhoz, hogy alapvető változásokat indukáljon az agyműködés kémiájában, nagy mennyiségű dopamint szabadítva fel, és ezzel kellemes érzésekkel árasztva el a fogyasztót, még mielőtt a nedű egyáltalán leérne a gyomorba, állítja egy új tanulmány. A szakértők régóta tudják, hogy az alkoholfogyasztáshoz köthető pozitív érzelmek részben annak köszönhetők, hogy részeg állapotban a neurotranszmitternek köszönhetően fokozottan stimulálódik az agy örömközpontja.
Az Indianai Egyetem kutatói azonban azt állítják, hogy nem feltétlenül szükséges intoxikáltnak lenni mindehhez: egyes esetekben már a sör puszta íze is elég ahhoz, hogy dopamin szabaduljon fel. David Kareken és kollégái vizsgálatuk során 49 felnőtt férfivel kóstoltattak meg minimális mennyiségű sört, és közben pozitron emissziós tomográfiával (PET) figyelték az agyukban bekövetkező változásokat. A tesztelt csoportban különböző alkoholfogyasztási szokásokkal rendelkező alanyok keveredtek: voltak nagyivók és szinte teljesen alkoholkerülők is. A kutatók 15 perc leforgása alatt összesen 15 milliliter sört permeteztek az önkéntesek nyelvére, így biztosak lehettek abban, hogy senki nem rúg be.
A hatás jelentősnek mutatkozott: a sörkóstolók agyában perceken belül jelentősen megemelkedett dopamin szintje, szemben a hasonló módszerrel vizet, illetve Gatorade-et ízlelő kontrollcsoport tagjaival, akiknek agyában nem történt szignifikáns változás. A résztvevőknek a kísérletet követően azt is értékelniük kellett, hogy mennyire vágynak az éppen csak megkóstolt ital további fogyasztására. Kevéssé meglepő módon a sörkóstolók sóvárogtak a legjobban újabb kortyok után.
A dopaminszint növekedésének mértéke egyénenként jelentős eltéréseket mutatott, de voltak bizonyos szabályszerűségek. Azon alanyok agyában, akiknek családjában előfordultak alkoholisták, jelentősen több dopamin szabadult fel a sör puszta ízének hatására, mint a többiek agyában. Az általában sokat ivó, de felmenői közt alkoholfüggőkkel nem rendelkező résztvevők dopaminszintje viszont csak átlagos mértékben emelkedett meg.
A szakértők szerint módszerük alkalmas lehet annak szűrésére, hogy ki mennyire hajlamos az alkoholizmusra, illetve a leszokás során is segíthet annak megállapításában, hogy a függőség mely elemeinek leküzdése jelenti a legnagyobb nehézséget. Amennyiben a dopaminszint előzőekben vizsgált változása genetikailag meghatározott, ami jelenleg igen valószínűnek tűnik, az részben megmagyarázná, hogyan örökölhető az alkoholizmusra való hajlam.
Korábbi kutatások már megmutatták, hogy az alkoholfüggők esetében már az ivásra emlékeztető bármilyen stimulus, például egy illat is elég ahhoz, hogy dopamin árassza el az agyat. A neurotranszmitter pedig az agy örömközpontjára hatva örömérzetet vált ki, és közben arra motiválja a személyt, hogy bizonyos cselekedetek végrehajtása révén még több dopaminhoz jusson. A mostani eredmények szerint viszont hasonló hatás az alkoholt alig fogyasztók esetében is felléphet: amennyiben valaki rendelkezik az erre hajlamosító génkészlettel, már egy korty sör is beindíthatja ezeket a folyamatokat.
