Mit jelent számunkra a vásárlás gomb? A Sony a maga részéről tudja a választ, szerintük a „Vásárlás most” és a „Vásárlás megerősítése” gombok semmilyen esetben sem jelentik azt, hogy valóban megvesszük magunknak az adott játékot.
A Sony ellen júniusban indított négy játékos pert Kaliforniában azzal az indokkal, hogy a Sony megtéveszti a fogyasztókat. A PlayStation Store olyan gombokat és kifejezéseket használ, mint a „Vásárlás most” és a „Vásárlás megerősítése”, ezzel azt a látszatot keltve, mintha valaki, aki ezeken a gombokon keresztül vásárolna, valóban birtokba vehetné a kiválasztott digitális terméket.
A Sony viszont úgy gondolja, hogy egyáltalán nincs ezekkel az elnevezésekkel semmi probléma, hiszen kifejezetten benne van a licencszerződésben, hogy a vásárlással csak licencbe adják a szoftvert, nem pedig eladják, a mai világban pedig ez egyértelmű.
A Sony hivatalos beadványban reagált, és itt kell most megkapaszkodni, mert finoman lefordítva azt kommunikálják, hogy buta az, aki szerint a vásárlás valódi vásárlást jelent.
„Ahogyan azt a felperesek is elismerik, az SPLA (Szoftvertermék Licencszerződés) 1. szakasza szintén tisztázza, hogy a Szoftvert licencbe adjuk, nem eladjuk Önnek. Ennek van is értelme. A digitális korban nem életszerű azt feltételezni, hogy az ésszerű fogyasztók úgy gondolták, hogy egy digitális játék felett tulajdonjogot szereznek…”
És várjatok, mert itt jön az igazi gordiuszi csillagpálcás csavar a Sony érvelésében!
„…Ha ez lenne a helyzet, akkor a felperes, Edward Heycock nem tudta volna megvásárolni a Resident Evil Requiem című játékot 2026. február 25-én 69,99 dollárért a PlayStation Store-ból azt követően, hogy a másik felperes, Jason Mendoza már megszerezte azt 2026. február 14-én – mivel akkor Mendoza úr, és nem a Sony birtokolta volna a játékot.”
Elképesztő. Tehát a Sony-nak azért van joga bármelyik pillanatban elvenni a játékostól a digitálisan megvásárolt játékát, filmjét vagy zenéjét, mert szerintük lehetetlen egy digitális terméket többször eladni. Ez valami interdimenzionális csavar, ami megrengetheti az elmúlt 50 év szoftverterjesztési téridő-kontinuitását.
Nem tudni, hogy egy civil, egyszerű játékosnak miért kell a jogi útvesztőkben bolyongva ezt értelmeznie, ha azonban a Sony-nak van igaza és tényleg lehetetlen egy digitális terméket többször is eladni, akkor miért nem azt írják ki a vásárlás gomb helyére, hogy „limitált, korlátozott hozzáférésű licenc, amit bármelyik pillanatban visszavonhatnak”? Talán mert a semmire kevesebb pénzt hajlandóak az emberek kiadni? A per tehát igencsak érzékeny ponton érinti a Sony-t, aminek megfelelő fogyasztóvédelem érvényesítése mellett ilyen érvekkel nem sok esélye lehetne, de majd idővel kiderül, hogy kinek ad a bíróság igazat.
A kérdés már csak az, hogyan tudták megoldani a kazetták és az optikai lemezek értékesítésekor, hogy ne kelljen elvenni a felhasználótól az adathordozót, ha lejárt a korlátozott jogú licencét, amikor megvette a játékát. Ám szerencsére ezzel a kérdéssel a Sony-nak nem kell sokáig foglalkoznia, hiszen hamarosan beszüntetik a fizikai adathordozók értékesítését.
