A showbiznisz átka: Kényszerből a kamera elé álló színészek

Piszkos trükkök, elvetélt ötletek és egy szinte kizárólag sztárokat felvonultató rettenet. Számos oka lehet annak, hogy jobb sorsra érdemes színészek nívó alatti alkotásokban kénytelenek szerepelni.

A showbiznisz átka: Kényszerből a kamera elé álló színészek

Bár a filmiparban többé-kevésbé bevett szokás, hogy a színészek akkor is mosolyt erőltettek az arcukra, ha egy, a hátuk közepére sem kívánt projektjükről kérdezik őket, az évek során többen is megengedték maguknak, hogy ne a hivatalos, hanem a valódi véleményüket közöljék az érdeklődőkkel. George Clooney nem titkolja, hogy elnézést szokott kérni a Batman & Robin miatt. Halle Berry azzal keltett feltűnést, hogy a katasztrofális Macskanő után melegebb éghajlatra küldte a Warner Bros. vezetőségét. Mark Wahlberg bevallottan röhejes ócskaságnak tartja M. Night Shyamalan Az eseményét, Shia LaBeouf pedig egy 2018-as interjújában már-már hisztérikus hevülettel pocskondiázta a Transformers-szériát. Mivel az elmondása szerint az autobotok és álcák harca körül bonyolódó művek jelentéktelenek, és a forgatás alatt folyton az járt a fejében, hogy míg a Szelíd motorosok, vagy a Dühöngő bika mit sem vesztettek a mondanivalójukból, addig ő kristályokat hajkurászik.

Akadnak azonban ennél jóval cifrább ügyek is. Lássuk hát, hogy kinek a szignója körül volt galiba, hogy ki vette rá Hollywood legnagyobbjait, hogy nevetséges gázsiért bohóckodjanak egy anti-vígjátékban, és hogy mennyit is számít az ember neve!

Az álomgyár sztárjainál gyakori, hogy megannyi, kizárólag a pénzükre, vagy a kapcsolati tőkéjükre ácsingózó, haszonleső ál-barát veszi őket körbe. Keanu Reeves is a saját kárán tanulta meg, hogy óvatosabban kell megválogatnia, hogy kiket is fogad a bizalmába, mert túlzott kedvessége komoly bajba sodorta. A híresség hallatlan jóindulattal belement, hogy kisegíti egy cimboráját, a klipekről a nagyjátékfilmekre átnyergelő Joe Charbanic-t, és annak dacára, hogy a sztori nem nyerte el a tetszését, elvállal egy jelképes szerepet az A leskelődő címen futó debütálásában.

Ez valóságos főnyereménynek bizonyult, mivel a korábban is ismert, ám a Mátrix után hallatlan népszerűségnek örvendő sztár neve garantálta, hogy a befektetők egymásra licitálva adják össze a költségvetést. De Charbanic vérszemet kapott és átírta a cselekményt. Ennek híre értelemszerűen eljutott Reeves-hez is, aki döbbenettel vegyes haraggal konstatálta, hogy az eredetileg csak pár percig a képernyőn lévő karaktere, az elvetemült sorozatgyilkos David Allen Griffin központi alakká nőtte ki magát. A férfi úgy döntött, hogy méltó bosszút áll a pofátlan direktoron és közölte vele, hogy írásbeli megállapodás híján ne is álmodjon arról, hogy kisegíti. Reeves ezután túl akart lépni az ügyön, ám az bizarr fordulatot vett, mert hirtelen előkerült egy szerződés, rajta az aláírásával. Ugyan a mozicsillag egy pertől félve sosem mondta ki, de egyértelmű, hogy meglátása szerint a közeli cimborájának vélt Charbanic, vagy az egyik cinkosa egyszerűen meghamisította az kézjegyét. Reeves emiatt végül kamerák elé kellett, hogy álljon, de tiltakozása jeléül kivonta magát a promóciós kampány alól.

Vele szemben Bill Murray egyedül magának köszönhette, hogy a Garfield első és második részével kissé megtépázta a róla kialakult képet. A furcsa kitérő oka, hogy a hírhedten excentrikus színész nem fárasztotta magát azzal, hogy végigolvassa a forgatókönyvet. Ehelyett az első pár oldal átlapozása után belement az alkuba, mivel mindenáron együtt akart dolgozni a Fargo, az Arizonai ördögfióka és az A nagy Lebowski szerzőjével, Joel Cohennel. Ám, a butácska alkotás sztoriját nem ő, hanem egy szintén Hollywood-ban ténykedő, a Toy Story-n való közreműködését leszámítva jóval szerényebb karriert befutó névrokona vetette papírra. Murray így csupán akkor ébredt rá, hogy mibe is ugrott fejest, mikor egyik, laposabbnál laposabb dialógust a másik után kellett a lehető legnagyobb átéléssel felolvasnia, és az értetlen-frusztrált dühkitöréseit megelégelő kollégái felvilágosították kapitális baklövéséről.

Bár Mike Myers leszögezte, hogy kifejezetten kedveli a hazánkban szerény rajongótáborral bíró, de az angol nyelvterületen megkerülhetetlen Theodor Seuss Geisel, azaz Dr. Suess rímes meséit, az A Macska – le a kalappal! felvételei során ennek igen kevés jelét adta. Az Austin Powers filmek után újra a csúcson lévő művész eredetileg egy, a Saturday Night Live-ban rendszeresen megformált karakterrel, az unatkozó, kínosan precíz nyugatnémet talkshow-házigazda Dieterrel kívánt új babérokat szerezni. A részben Klaus Nomi által ihletett, feladatára alkalmatlan figura azonban kevésnek bizonyult egy nagyobb lélegzetvételű próbálkozáshoz, és Myers kerek-perec kijelentette, hogy miután nem adta áldását a forgatókönyvre, nincs üzlet.

Ez felháborította az Imagine produkciós iroda illetékeseit, mert Myers vádja abszurd, ürügynek is gyenge képtelenség volt, elvégre ő maga hozta tető alá a kifogásolt írást. Szó szót követett, majd egy per során a férfi végül belement, hogy kompenzációként tudása legjavát nyújtva eljátssza a kelekótya macskát. Ám alighanem frusztrálta az eset, mivel valósággal sportot űzött belőle, hogy mocskosabbnál mocskosabb, gyerekfilmhez egyáltalán nem illő vicceket süssön el. Az egyik jelenetben például egy kapát „dirty hoe”-nak nevez, majd elnézést kér tőle és megcsókolná, ami figyelembe véve, hogy az angol szlengben a kertiszerszám neve utcalányt jelent, finoman fogalmazva is durva poén.

A rendező, Bo Welch nem akarta nyílt kenyértörésig vinni a dolgot, és nem zabolázta meg a férfit, mert szentül hitte, hogy a korhatár-besorolást végző bizottság tagjai majd arra kérik, hogy a fokozott szülői felügyeletet igénylő PG–13-as értékelés elkerülésének érdekében vágják ki a kifogásolt részeket. De mérhetetlen meglepődésére az ítészeknek egy szavuk sem volt, és a végeredmény a mozikba kerülhetett. A gyengén teljesítő, 109 millió dolláros költségvetés mellett 133 millió dollárt hozó rettenetet darabokra szedték a kritikusok, és tíz kategóriában is jelölték az anti-Oscarnak számító Aranymálna gálán. Ráadásul, igazolva, hogy a baj nem jár egyedül, az elhunyt férje hagyatéka felett árgus szemekkel őrködő Audrey Geiselt olyannyira sokkolta a fércmű, hogy kerek-perec kijelentette, hogy megtiltja az élőszereplős Dr. Seuss adaptációk készítését.

"Az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó" - tartja a népi bölcsesség, és erről az ősi igazságról Whoopi Goldberg is fájdalmas leckét kapott. A komikát az Apácashow 1-2 után elárasztották ajánlatokkal és későbbi bánatára könnyelműen rábólintott a T. Rex, a dinózsaru főszerepére. Ám idővel arra jutott, hogy az antropomorf dinoszauruszokkal teli jövőben játszódó sci-fi-vígjáték rengeteget árthat a karrierjének, és ki akart hátrálni a projektből. Ez természetesen éktelen haragra gerjesztette a producert, Richard Gilbert Abramsont. A szakember egy percig sem habozott és bíróság elé citálta a szóban megkötött szerződését felrúgó színészt. Tekintve, hogy Goldberg jó eséllyel elvesztette volna a pert, beadta a derekát, és öt helyett hétmillió dollárért végül belebújt a dinótársával együtt nyomozó Katie Coltrane bőrébe. De ahogy azt sejteni lehetett, ebben volt sok köszönet, mivel a kényszerből a kamerák elé álló Goldberg meg sem kísérelte palástolni, hogy mit gondol a helyzetéről és a vele dolgozók javáról. Ez magától értetődően kihatott a hangulatra, így a végeredmény olyannyira elmaradt az elvárható minimumtól, hogy a harminchárom millió dollárba kerülő művet rendhagyó módon az Egyesült Államokban be sem mutatták a filmszínházakban, hanem VHS-kazettán dobták piacra.

Végül, listánk nem lenne teljes a Movie 43: Botrányfilm nélkül. A hereállú férfiakat, koprofil szexre vágyó nőket, tinédzserkorú gyerekek péniszét levágó, csábos nőkre hajazó zenelejátszókat, illetve hasonló, abszurd-bizarr karaktereket és tárgyakat felvonultató film ugyanis a haszontalanságokra fordított akaraterő diadala, melynek létrejöttéért egyedül a producer, Charlie Wessler felel. Hiszen az ágazat veteránja hosszú éveket áldozott az életéből az egy laza keretsztorival összekötött jelenetekre építő vígjátékra, és a vadászatnak is beillő casting során megannyi sztárt cserkészett be. Hugh Jackman, Kate Winslet, Naomi Watts, Richard Gere, Uma Thurman, Jason Sudeikis, Gerard Butler, Halle Berry: a mindössze hatmillió dollárból készült, közel nézhetetlen, obszcén borzalomhoz a nevüket adó hírességek listáját napestig lehetne sorolni. Az alacsony költségvetés legfőbb oka, hogy a megcélzottak java vagy azért mondott igent, mert megunta az őt folyamatosan zaklató Wessler próbálkozásait, vagy meggyőzte az impozáns névsor és a legrosszabb rémálmában sem feltételezte, hogy befutott pályatársai egy igénytelen vacakkal kockáztatják vérrel-verítékkel kivívott renoméjukat. Persze, ahogy sejteni lehet, az érintettek idővel felfogták, hogy mire is vállalkoztak és a javuk megpróbált visszakozni. Ám csak keveseknek sikerült kitáncolni a paktumból. A makacs-kitartó Wessler tehát, hangozzék ez bármilyen hihetetlenül is, puszta elszántsággal elérte, hogy a szakma legnagyobbjai fillérekért behódoljanak az akaratának és gyengén megírt, inkább undorító, mintsem vicces anti-viccekkel sározzák be a nevük.

Ezzel cikkünk végére értük. Ha ti is ismertek hasonló történeteket, kérjük, osszátok meg velünk a kommentek között!

Neked ajánljuk

Kiemelt
-{{ product.discountDiff|formatPriceWithCode }}
{{ discountPercent(product) }}
Új
Teszteltük
{{ product.commentCount }}
{{ voucherAdditionalProduct.originalPrice|formatPrice }} Ft
Ajándékutalvány
0% THM
{{ product.displayName }}
nem elérhető
{{ product.originalPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.displayName }}

Tesztek

{{ i }}
{{ totalTranslation }}
Sorrend

Szólj hozzá!

A komment írásához előbb jelentkezz be!
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward