A sarlósfecskékkel kapcsolatban régóta sejtik a szakértők, hogy a madarak a levegőben alszanak és párosodnak. Erre most már bizonyíték is van, hiszen egy újonnan megjelent tanulmány eredményei szerint a madarak évente 10 hónapot töltenek folyamatosan a levegőben. Ennél hosszabb idejű repülést eddig egyetlen más fajnál sem sikerült megfigyelni, a rekordhoz legközelebb kerülő havasi sarlósfecske is csak hat hónapot tölt szünet nélkül a levegőben.

A sarlósfecskék azt a két hónapot, amikor nem repülnek folyamatosan, európai fészkelőhelyeiken töltik, először a tojások kiköltésével, majd a fiókák etetésével foglalatoskodva. Amikor a fiókák megtanultak repülni, a család elindul Afrikába. Hogy a déli földrészen mit csinálnak, azt egyelőre senki sem tudja, mivel nem sikerült pihenőhelyeiket azonosítani. Annyi biztos, hogy 10 hónap elteltével ismét felbukkannak Európában, hogy kiköltsék az új generáció tagjait.

A hét közül három madár 10 hónapon keresztül folyamatosan a levegőben maradt, mondja Hedenström. A másik négy rövid időre, egy-egy éjszakára megszakította repülését, de a földön töltött idő esetükben sem haladta meg a teljes vándorlási időtartam fél százalékát. Egy-egy madár 20 évig is elélhet, így az életük során megtett össztávolság Hedenström számításai szerint hét oda-vissza holdutazással lehet egyenértékű.

A madarakra szerelt érzékelők adatait a svéd kutatók a fecskék európai tartózkodási ideje alatt gyűjtötték be. A rendszer egy gyorsulásmérőből állt, amely megmutatta, hogy mikor és milyen sebességgel mozogtak az állatok, és mikor szálltak le, illetve egy fénymérő is tartozott hozzá, amely a nappalok hossza és a napkelték időpontja alapján lehetővé tette az aktuális földrajzi helyzet meghatározását. (A dolog azért zajlik ennyire bonyolult módon, mert a közvetlen nyomkövetés ennyire nagy távolságokat bejáró és ennyire kistestű állatok esetében technikailag még mindig nem megoldott.)

A vizsgálatokból ugyanis az is kiderült, hogy a fecskék repülési stratégiája nagyon hasonlít a függőleges légáramlatokra vadászó, és ezekkel felemelkedő, majd kilométereken keresztül lefelé sikló fregattmadarak hullámvasutazására. A fecskék naponta kétszer, hajnalban és szürkületkor ülnek meg egy-egy masszív, felfelé irányuló légáramlást, és ezek révén akár 2–3 kilométerig is felemelkednek. Hedenström szerint felfelé spirálozás közben alszanak, hiszen ekkor a szárnyak kitárásán keresztül nincs szükség más mozgásra. Ahhoz persze, hogy ez igazolást nyerjen, beültetett szenzorokkal monitorozni kellene a fecskék agyi aktivitását.

Ez annál is érdekesebb lenne, mivel nem mindenki ért egyet Hedenström alváselméletével. Jerry Siegel, a Kaliforniai Egyetem kutatója például arról sincs meggyőződve, hogy minden állatnak szüksége van rendszeres alvásra. A delfinekről és a kardszárnyúakról nemrégiben derült ki, hogy az anyák és kicsinyeik a szülés után négy hónapig egyáltalán nem alszanak, legalábbis viselkedésükben semmi sem utal arra, hogy ez idő alatt éberségük csökkenne. Később mégsem tűnnek fáradtnak. Ez és más eredmények is azt sugallják, hogy az alvás változatosan jelentkezik a fajok között, és bizonyos esetekben nem is feltétlenül szükséges, mondja a kutató.

Hogy a sarlósfecskék repülési rekordja valaha is megdőlhet-e, az több kutató szerint is igen kétséges. Bár a sarki csérek és az albatroszok még nagyobb távolságokat járnak be, esetükben már igazolták a szakértők, hogy viszonylag gyakran leszállnak pihenni és táplálkozni. A sarlósfecskék között ugyanakkor az abszolút rekorderek Hedenström szerint a fiatal egyedek lehetnek. A frissen kikelt fiókák az első évben még nem szaporodnak, így elvileg akár két évig is a levegőben a maradhatnak, mondja a kutató. Ennek bizonyítása ugyanakkor a jelenleg rendelkezésre álló technológiai eszközökkel szinte lehetetlen. Az állatok ugyanis nem térnek vissza eredeti fészkükbe (csak a később általuk rakott építményekbe), így hiába látnák el őket szenzorokkal, gyakorlatilag képtelenség lenne két év elteltével megtalálni a megjelölt egyedeket.