Nagyon kevés olyan élőlény van, amely képes a csillagok alapján tájékozódni: a legutóbbi időkig úgy vélték a szakértők, hogy mindössze néhány madár- és fókafaj, illetve az ember tartozik ebbe a kategóriába. Mostanáig általános volt az a vélekedés, hogy az éjszakai ég alapján történő navigációhoz fejlett agyra van szükség, egy új kutatás eredményei alapján azonban megdőlni látszik ez az elmélet, mivel kiderült, hogy ganajtúróbogarak is képesek erre: ha nem is az egyes csillagok, de a Tejút fényes sávja alapján tájékozódnak.

Az afrikai ganajtúrók élete nem könnyű. Miután kellő mennyiségű tápanyagot sikerült összegyűjteniük egy trágyagalacsinba, nagyon gyorsan el kell rejteniük azt, különben társaik elveszik tőlük a golyócskát. Nagyon fontos tehát, hogy milyen útvonalon görgetik biztonságba élelmüket. A nagyobb, nyílt térségekben védtelenek, így a legjobb taktika, ha ezeken egyenes vonalban, minél gyorsabban vágnak át. Ez nap közben nem jelent problémát, éjszaka azonban, amikor a legaktívabbak ezek az állatok, sokkal nehezebb feladatnak bizonyul. Korábbi kutatások már igazolták, hogy ha látszik a hold, akkor a bogarak ezt hívják segítségül a navigációban, a tudósok azonban észrevették, hogy valamilyen módon holdtalan éjszakákon is képesek egyenesen haladni.

A rejtély megfejtése érdekében Eric Warrant és Marie Dacke, a svédországi Lund Egyetem kutatói Dél-Afrikában honos ganajtúrókkal kezdtek kísérletezni. Ehhez ellenzőket erősítettek 19 bogár fejére: 10 egyed olyan fejfedőt kapott, amely kartonból készült, így átlátszatlan volt, 9 állatot pedig átlátszó, műanyag ellenzővel szereltek fel. Egy körkörös fallal elhatárolt területen engedték szabadjára a bogarakat, ahol az égen kívül semmiféle más látható tájékozódási pont nem állt rendelkezésre. A kutatócsoport úgy találta, hogy az eget nem látó állatok átlagosan 476,7 centiméternyi utat tettek meg az apró „arénában”, átlátszó ellenzős társaik viszont csak 143,4 centimétert.

A kísérlet egy másik szakaszában azt mérték, hogy különböző égboltviszonyok mellett mennyi idő alatt éri el egy-egy, a kör alakú térség közepére helyezett bogár a falat. Holdas éjszakákon ez mindössze 21,4 másodpercet vett igénybe, és ha nem látszott égi kísérőnk akkor is csak alig mérhetően tartott tovább az út. Ha viszont felhős volt az ég, és a csillagok se látszottak, átlagosan 117,4 másodpercet vett igénybe a fal elérése.

A szakértők arra is kíváncsiak voltak, hogy pontosan mit figyelnek a bogarak az égen útjuk megtervezésekor, így a johannesburgi planetáriumba költöztették át a kísérletet, ahol az égbolton éppen látszó objektumokat szabadon variálhatták. Ennek során derült ki, hogy a bogarak holdtalan éjjeleken elsődlegesen a Tejút sávja alapján tájékozódnak. Ha ez nem látszik, és csak 18 legfényesebb csillag látható, több mint kétszer annyi ideig tartott, amíg az állatok eltaláltak a falig, mint ha látták galaxisunk sávját. A kutatók az eredmények alapján arra következtetnek, hogy nagyon könnyen elképzelhető, hogy más fajok is hasonlóképpen tájékozódnak, vagyis lehetséges, hogy jóval nagyobb a csillagok alapján navigáló élőlények száma, mint eddig hittük.