A Pluto színesben

A New Horizons által idén július 14-én készített felvételen újabb érdekes részletek figyelhetők meg a Pluto bámulatba ejtő felszínével kapcsolatban.

A Pluto színesben

Újabb fantasztikus képeket sugárzott haza a New Horizons űrszonda a Pluto rendszerén való áthaladásáról. Az alábbi felvételt érdemes minél nagyobb méretben letölteni (a 2000x2000 pixeles, vagy rögtön a 8000x8000 pixeles verziót), hogy aztán nyugodtan merülhessünk bele ezen távoli, a legutóbbi hónapokig csak elmosódott pöttyként ismert világ hihetetlenül látványos felszínének tanulmányozásába.

A lenti felvétel valójában három fotó, egy kék, egy vörös és egy közel infravörös szűrővel készült képből állt össze, vagyis ha a Pluto fölött lebegnénk, saját szemünkkel nem egészen ezeket a színeket látnánk. A képeket az MVIC (Multispectral Visible Imaging Camera) nevű műszer detektorai készítették, amelyek kis méretük ellensúlyozására a szkennerekhez hasonlóan „végigsöpörnek” a célpont teljes látható felületén, és fokozatosan rögzítik annak képét.

A gyönyörű felvétel nem a Pluto igazi színeit mutatja ugyan, de a színek sokat elárulnak a felszín egyes részeinek jellegéről, a különböző felszíni formákat is jól felismerhetővé teszik, és új jellegzetességekre hívják fel a figyelmet. Ahogy a képen látható, a szívet formázó Szputnyik-síkságtól balra eső terület, amelyet egykor még bálnának becéztek a kutatók, erősen visszaveri az infravörös fényt, ami a képen vörösként jelenik meg.

Ez a régió mély kráterekkel szabdalt, és szöges ellentéte a vele szomszédos, világos síkságnak. Ahogy arról már korábban írtunk, szakértők véleménye szerint két nagyon eltérő korú kéregrészről lehet szó: míg a Szputnyik-síkság az égitest legfrissebben keletkezett kéregdarabjainak egyike, a sötét terület a felszín egyik legősibb része lehet. Külön érdekes lehet a két terület határa, a Szputnyik-síkságot ugyanis balról óriási, meredek hegyek határolják, amelyek keletkezésével kapcsolatban egyelőre csak találgatni tudnak a kutatók.

Az új képekből az is kiderül, hogy a Szputnyik-síkság nitrogénjege sem olyan tükörsima, mint amilyennek első pillantásra tűnhet. Egyrészt itt-ott ebből is megmagyarázhatatlan hegyek bukkannak elő, másrészt közelről a felszín világos része rücskösnek tűnik, mintha apró hullámok, vagy dűnék borítanák a kisebb vájatokkal elválasztott, változatos formájú egységeket, amelyekből felépül a jégsíkság. A szakértők azon elmélkednek, hogy talán a jég szublimációja, vagyis szilárdból rögtön gázneművé alakulása formálhatta ezeket a részeket.

Végül következzen LEISA nevű infravörös spektrométer kompozíciós térképe, amely azt mutatja, hogy a metán nagyon egyenetlenül oszlik el az égitesten. Míg a Szputnyik-síkságon rengeteg metánjég van, a vele szomszédos ősi hegyekben gyakorlatilag nincs nyoma az anyagnak. Az egész Plutóra jellemző, hogy a világos területeken, és a kráterperemek mentén sok a metán, a sötétebb részeken viszont nincs belőle.

Will Grundy, a New Horizons felszín-összetételi adatait kiértékelő csapatának vezetője elmondása szerint a Pluto kapcsán egyelőre rengeteg a kérdés. Számos érdekesség látszik, amiről nem tudni, hogy miért és hogyan vált olyanná amilyen, de ahogy egyre több információ érkezik be, remélhetőleg a válaszok is elkezdhetnek megszületni.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward