Shop menü

A PLUTO LEGNAGYOBB HOLDJA NEM FÉRT A BŐRÉBE

A Charon a rajta húzódó völgyhálózat alapján hosszú ideig méretes felszín alatti óceánnal rendelkezhetett, amely fokozatosan megfagyott, és megrepesztette a kérget.
Jools _
Jools _
A Pluto legnagyobb holdja nem fért a bőrébe

A NASA New Horizons űrszondájának tavaly júliusban készült felvételei alapján a Pluto legnagyobb holdja, a Charon a keletkezése utáni néhány 100 millió évben méretes felszín alatti óceánnal rendelkezhetett. Ez a víztömeg azonban fokozatosan megfagyott, és a halmazállapot-változással járó tágulás az égitest kérgének nagymértékű repedezéséhez vezetett. Ahogy az alábbi képen is látható, a Charont egy gigantikus hasadékokból álló völgyhálózat szeli ketté, amelyben a völgyek mélysége helyenként eléri a 7,5 kilométert. A szakértők szerint ez a fajta tektonikus táj egyértelműen annak az emlékét őrzi, hogy a hold belsőbb rétegei egykor jelentős táguláson mentek át.

A Charon kérge túlnyomórészt vízjégből áll. Amikor a hold fiatal volt, a formálódásából visszamaradt, illetve a radioaktív elemek bomlásából származó hő még elegendő lehetett ahhoz, hogy a Naptól távoli égitest felszínét olvadt állapotban tartsa. Ahogy azonban az égitest egyre jobban lehűlt, kérge egyre vastagabban vált fagyottá, és csak a mélyebb rétegek maradtak folyékonyak. Ahogy aztán ez a felszín alatti óceán is fokozatosan megfagyott, egyre jobban kitágult, megemelve a fölötte található jégrétegeket, és mély repedéseket hozva létre a kéregben.

A fenti képen kiemelt részlet az egyenlítői völgyrendszer egyik darabját, a Serenity-hasadék egy részét ábrázolja. A teljes völgyrendszer legalább 1800 kilométer hosszan húzódik, vagyis négyszer olyan hosszú, és helyenként ötször olyan mély, mint a Grand Canyon. Ezzel a legnagyobb méretű hasonló képződmény, amit a Naprendszerben ismerünk. Az 1212 kilométer átmérőjű égitest a szakértők becslései szerint napjainkban a repedések nélküli részeken legalább 10 kilométer vastag jégkéreggel rendelkezik. A felszín egyes részletei a kutatók elmondása szerint egyértelműen arra utalnak, hogy a Charon kérgének vízjege legalább részben folyékony volt a hold történetének korai időszakában, és csak később fagyott meg.

A kiemelt részlet 386 x 174 kilométeres és 78 700 kilométeres távolságból készült 2015. július 14-én, 1 óra 40 perccel az előtt, hogy a New Horizons a legjobban megközelítette a holdat.

Neked ajánljuk

    Tesztek

      Kapcsolódó cikkek

      Vissza az oldal tetejére