A Plague Tale: Innocence – Négylábú és kétlábú szörnyetegek világa

A világot elborítja a sötétség és a rettegés, két testvér pedig menekülni kényszerül egy ősi és sötét családi titok miatt.

A Plague Tale: Innocence – Négylábú és kétlábú szörnyetegek világa

81 %
{{ average }} %
  • Patkányok tengere...
Szerzői értékelés
Szerző
81
%
Olvasói értékelés
Olvasó
Olvasói értékelés
{{ average }}
%
{{ average }}
%

Minél erősebb volt egy adott időszakban a vallás, minél mélyebb volt a dogmákba vetett hit, annál nagyobb volt a kegyetlenség és annál rosszabbul alakultak a dolgok. A "Hit Korában", amikor az emberek valóban hittek a keresztény vallásban, annak minden részletében és teljességében, nos, ebben az időben működött az Inkvizíció, ekkor voltak a kínzások. Szerencsétlen nők millióit égették meg boszorkányságért, s a legkülönfélébb kegyetlenségeket vitték véghez mindenféle emberrel szemben - a vallás nevében. - Bertrand Russel

 

Galéria megnyitása

A Sötét középkor kifejezést a történészek helyett főképp a felszínes tudású laikusok szokták hangoztatni, de pár órányi játék után én bármikor elhinném, hogy a nyomorúság, a halál, a kilátástalanság és a szenvedés határozta meg az egész kort. Történetünk ennek megfelelően a Százéves (valójában 116 éves) háború és a(z egyik) nagy pestisjárvány idején játszódik, tehát halmozottan remek dolog lehetett az 1340-es évek vége fele Franciaországban élni. És ha már felvázoltuk ennek a sötét korszaknak a kereteit és jellemzőit, ki mást is választhatnánk a történet főszereplőjének, mint két gyereket, a 15 év körüli Amiciát és a 6 év körüli Hugot. Emellett időnként egy Cthulhu világában játszódó játékot is kenterbe ver a brutalitásával az A Plague Tale: Innocence és a történelem lecke mellé némi misztikus hátteret is kapunk, hogy kellően izgalmas legyen a túlélés.

Egy sötét világ

Kezdetben, és egy tutorial erejéig, nemesi családunk idilli birtokán vadászunk, gyakorlunk a parittyánkkal, majd a korábban említett borzalmak mellé, mintegy extraként megjelenik a francia inkvizíció (nem, nem a spanyol) és innentől menekülnünk kell a halálos fenyegetés elől. Mivel a főszereplők révén sejthető, hogy nem kaszabolással és ellenségeink lemészárolásával jutunk majd előre jófajta hack&slash formula szerint, ezért főként a futás, a bujkálás és a figyelemelterelés lesz a fő fegyverünk. Ez adja mega játék puzzle fejtörőkre és lopakodásra kihegyezett alapjait is.

Galéria megnyitása

Lesz, ahol csakis a futás segít, de az idő nagy részében fedezékről fedezékre haladva jutunk előre, ugyanis a talpig vasba öltöztetett, lándzsás katonák nem kegyelmeznek, ha meglátnak. Ugyanez jellemző a falusi csőcselékre és az inkvizíció embereire is, úgyhogy elég kevés barátunk lesz a játék során. Vagyis épp elegendő és épp a legjobb pillanatokban találkozunk velük, de erről kicsit később. Majdnem az Assassin’s Creed világába képzelhetjük magunkat, ahogy a magas fűben osonunk, de ha egy ellenség nem mozdul a posztjáról és pont arra néz, amerre mi is mennénk, akkor cselhez kell folyamodnunk.

A gyerekek háborúja

Amicia nagyon is jól bánik a parittyájával és a kövekkel való célba dobásnak is mestere. Rengetegszer kerülünk olyan helyzetbe, ahol az időzítésen múlik minden. Kővel megdobunk egy páncélt, majd az őr odamegy ellenőrizni a zaj forrását és addig szépen tovább lopakodunk. Ha pedig nincs ilyesmire lehetőségünk, azt is megvárhatjuk, hogy elinduljon végre a másik irányba, vagy egy cserépváza szerűséggel bármilyen felületen zajt kelthetünk. A szúk keresztmetszet az lesz, hogy mindig rengeteg ellenség vesz minket körbe, tehát nem lövöldözhetünk vagy vethetjük be a speciális eszközeink valamelyikét. Időnként pedig csapatmunkára lesz szükség, ahol a 6 éves kis Hugo segít majd nekünk – átkúszik egy szűk résen és kinyitja az ajtót vagy épp felsegítjük egy magasabb helyre, hogy lelökjön egy létrát nekünk.

Galéria megnyitása

Később még több segítőnk lesz, egy mesterét elvesztett alkimista fiú és egy fosztogató tolvajlány szerepében, akik szintén a mi korosztályunkba tartoznak és a képességeiket használva jutunk tovább a pályákon. A csapatmunka kikerülhetetlen része a játéknak, ugyanis 2-3 ember erejére vagy épp ügyességére lesz szükség bizonyos helyzetekben. Míg egyikünk egy kart teker meg, a másik eljut egy létráig, hogy ott felmászva kinyisson egy ajtót. Mondhatnánk úgy is, hogy gyerekek a világ ellen és nem lennénk messze az igazságtól.  Kicsit This War of Mine beütés, ahogy a történet arra fókuszál, hogy a gyerekek hogyan élnek túl és alkalmazkodnak egy borzalmakkal és veszélyekkel teli világban.

A háborús állapotra jellemző, hogy megfoszt bennünket a perspektívától. A háború életről és halálról szól, és csak a "most" vagy "soha" árnyalatait ismeri. Megteszünk olyasmit is, amit egyébként nem tennénk, mert a "soha" olyan ijesztő, a "most" azonban megnyugvást nyújt. - Amy Harmon

Galéria megnyitása

Ha pedig már a borzalmakra terelődött a szó akkor a játék másik nagyon fontos mechanikája is kapjon néhány szót, mégpedig a patkányok. Szó szerinti patkánytenger özönlik az utcákon, a csatamezőkön és szinte bárhol, ahová bejutnak ezek a rettentő rágcsálók, akik úgy tűnik a húst sem vetik meg. Bárkit elérnek, beborítják és csak véres csontok maradnak másodperceken belül a szerencsétlen áldozatból. Egyetlen dologtól félnek, a tűztől és ezt fogjuk ellenük használni jobb híján. Mivel mindent beborítanak, vagy arról kell gondoskodnunk utunk során, hogy fáklyák és egyéb fényforrások közelében maradjunk, vagy épp nekünk kell egy gyorsan elégő vékony gallyal a tüzet a stratégiailag fontos helyeken meggyújtani. Emellett holttesteket, élő áldozatokat és élelmet is eléjük vethetünk, az is lefoglalja őket egy időre, a hangsúly mégis, nem meglepő, hogy az időzítésen lesz. Itt jönnek képbe azok a trükkök is, ahol az égő lámpással járőröző katonák kezéből parittyával kilőjük a fényt és oltalmat adó eszközt, így egyszerre szabadulunk meg egy ellenségtől és tereljük el a patkányok figyelmét.

Plumbum aurum transformet

Számos egyéb trükk is a rendelkezésünkre fog állni, ahol haladunk a történetben, ez azonban már az alkímia hatáskörébe fog tartozni, amit Amicia társaitól és egyéb felfedezésekből tanul meg apránként. Lángoló parittyakövet is készíthetünk, így begyújtva a távolabb levő parazsat v agy fáklyákat. Robbanó, altató és a patkányokat elcsalogató szereket is kikeverhetünk magunknak. Fontos, hogy a sisakos katonák ellen a parittyalövedék mit sem ér, azonban máris fordul a kocka, ha kifejlesztünk egy sisakot lemaró anyagot, ami után a csupasz arcukba kapják a következő lövedéket. Emellett felszerelésünket, fegyverünket is fejleszthetjük az összegyűjtött alkímiai és egyéb nyersanyagokból. Mégis, mint korábban említettem nyakló nélkül nem fogunk speciális lövedékekkel dobálózni, ugyanis eléggé bekorlátozott mennyiségben találunk majd csak belőlünk. A hangsúly a taktikus tervezésen és a minél kevesebb erőforrást igénylő továbbjutáson van.

Galéria megnyitása

Hiába borzalmas a történet, mégis magával ragadó és az is érdekes, ahogy a szereplők és a hozzájuk csatlakozó segítők jelleme fejlődik. Beszélgetéseikben a komor valóság és a fiatalokra jellemző optimizmus keveredik, miközben halálosabbnál halálosabb helyzetekből vágják ki magukat. Kiderül az is, hogy a háttérben egy sötét családi átok lappang, de az inkvizíció szerepe is egyre érthetőbbé válik. Fontos szerepet kap az alkímia, mint a boszorkányság egyik ismérve, de borzongatóan izgalmas misztikus / valóságos hátteret ad a történetnek, miközben a kis gyerekcsapat egyre több mindenre derít fényt. A jól kidolgozott karakterek és történet mellett pedig gyönyörű, részletesen kidolgozott vagy épp rettentő, a pusztulás minden formáját magukon viselő tájakon vezet át az utunk. Bármerre is járjunk, a grafikára nem lesz panasz, tökéletesen passzol az A Plague Tale: Innocence világához, legyen szó holttestekkel teli csatamezőről, vagy naplementében fürdő gyönyörű őszies erdőről.

Galéria megnyitása

Szinte csak jót tudok mondani az APT:I-ről, gördülékeny játékmenetet, lebilincselő történetet és szinte hibamentes, kész alkotást kapunk a személyében.  Nehézség szempontjából a közepes és a könnyű határánál helyezkedik el a játék, de ha elakadna valaki, már lehet végigjátszásokat találni. Aki kicsit is értékeli a lopakodós, taktikai játékokat vagy a horror-realisztikus jeleneteket, az biztos, hogy kincset talál itt. Meg persze patkányokat.

Galéria megnyitása

Galéria megnyitása grid_on

Összefoglalás

A Plague Tale: Innocence – Négylábú és kétlábú szörnyetegek világa

A Plague Tale: Innocence – Négylábú és kétlábú szörnyetegek világa

A Plague Tale: Innocence – Négylábú és kétlábú szörnyetegek világa
Szerzői értékelés
81
%
A francia középkor egyik legsötétebb időszakában kelünk útra, hogy gyerekként túléljük a családunkat sújtó átkot és a feje tetejére állt, borzalmakkal teli világot.
Gördülékeny játékmenetet, jól kidolgozott karaktereket és izgalmas történetet kapunk egy részletesen és gyönyörűen kidolgozott, hátborzongató világban.
A játék brutalitása elrettentő lehet és 1-1 helyen kissé túl van bonyolítva a továbbjutás.
{{ totalLabel }}
%
{{ userRateLabel }}

Neked ajánljuk

Kiemelt
-{{ product.discountDiff|formatPriceWithCode }}
{{ discountPercent(product) }}
Új
Teszteltük
{{ product.commentCount }}
{{ voucherAdditionalProduct.originalPrice|formatPrice }} Ft
Ajándékutalvány
0% THM
{{ product.displayName }}
nem elérhető
{{ product.originalPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.displayName }}

Tesztek

{{ i }}
{{ totalTranslation }}
Sorrend

Szólj hozzá!

A komment írásához előbb jelentkezz be!
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward