Egy új vizsgálat szerint a patkányok imádják nézni, ahogy más patkányokat csiklandoznak. A megfigyelő patkányok ilyenkor Freudensprünge néven is emlegetett ugrásokat demonstrálnak, vagyis örömükben ugrálnak. Az agy vonatkozó régiói ráadásul akkor is hasonlóan aktiválódnak, ha a „megfigyelők” csak a csiklandozott patkányok hangját hallják. Vagyis a jókedv a patkányok körében is ragadósnak tűnik.

A patkányok népszerű szereplői a laborkísérleteknek, hiszen szaporák, könnyen tarthatók, okosak és mint az utóbbi időben kiderült, meglepően fejlett társas interakciókra képesek. Ebből adódóan a vártnál is jobb jelöltek az agy különböző, magasabb szintű funkciókat ellátó régióinak feltérképezéséhez. Az utóbbi évek eredményei fokozatosan megváltoztatják azt is, ahogy a patkányokkal bánunk: a kutatások alapján a rágcsálók empatikusak társaikkal, vagyis rájuk is rossz hatással van, ha egy másik patkánnyal rosszul bánnak a laborban. Ami azért is érdekes, mert komolyan befolyásolhatja az egészen másra irányuló kísérleteket is.

Az a kutatás azonban, amelyikről most szó van, éppen ellenkező irányt vett, és az empátia pozitív vonatkozásait vizsgálja. A csiklandozás fontos eszköz az empátia tanulmányozásához, mert jól lehet vele tanulmányozni, hogy mennyire képes a vizsgált egyed beleélni magát egy másik érzéseibe. A vonatkozó kutatások szerint ugyanis azok, akikre jellemző, hogy átragad rájuk a nevetés, más tekintetben is könnyebben együttéreznek másokkal, míg aki kevéssé empatikus, arra kevésbé hatnak az ilyen „jókedvű” helyzetek.

A mostani vizsgálatot végző kutatócsoport is a csiklandozást választotta, amikor a patkányok empátiáját vizsgálták. Ehhez kialakítottak egy helyiséget, amelyből a résztvevő patkányok láthatták, ahogy egy másik patkányt valaki csiklandoz. A patkányokat csiklandozott patkányok hangjának is kitették, és mindkét esetben agyi elektródákkal is monitorozták őket.

Mind a látott, mind a hallott csiklandozás hasonló agyi aktivitást váltott ki az agytörzs szomatoszenzoros neuronjaiban. Jelentős viselkedésbeli változást ugyanakkor csak a csiklandozás látványa váltott ki: erre válaszul a megfigyelő patkányok ugrándozni kezdtek. Az eredmények azt mutatják, hogy a nevetés és a játékos hangulat ragadóssága a jelenlét közvetlenségétől is függ, vagyis minél közelebb érzik magukat fizikailag a patkányok a megfigyelt állathoz, annál empatikusabbak vele.