A Max Planck Ornitológiai Intézet kutatói összesen négy papagájfaj 33 egyedét vizsgálták kísérleteik során. A madaraknak megtanították, hogy különböző apró tárgyakhoz, tokenekhez különböző értékeket kapcsoljanak, és azt is, hogy ezeket különféle falatokra válthatják be. A gyakorlatok során aztán az állatoknak döntéseket kellett hozniuk arról, hogy elfogadják-e az azonnali jutalmat, vagy inkább „befektetik” a zsetonokat annak érdekében, hogy később ízesebb táplálékot kapjanak értük.
A legnagyobb értékű falat egy szem dió volt, a legrosszabb üzlet pedig egy szem napraforgómag, és voltak köztes értékű nyeremények is, például egy kukoricaszem. A gyakorlatban a kísérlet úgy zajlott, hogy minden madár kapott egy kezdőtokent, majd amikor ezt odaadta a kísérletvezetőnek, az felajánlott egy szem magot, amely megfelelt a kezdőtoken értékének és egy másik tokent. A madárnak pedig választania kellett: vagy megette a magot, vagy a tokent vette el, amelyet aztán a következő körben beválthatott egy másik magra.
A madarak nagyon okosan kezelték a helyzetet: konzisztensen visszautasították az azonnali jutalomfalatot, ha a mellé helyezett token nagyobb értékű volt az aktuális magnál. Minden más esetben viszont, vagyis ha a token és a mag értéke egyezett, vagy a mag nagyobb értékű volt a tokennél, a magot választották. Vagyis pontosan úgy tettek, ahogy az ember is tette volna a helyükben: megfontolt, profitorientált, a profitot maximalizáló döntéseket hoztak. Hasonló eredménnyel ezt kísérletet eddig csak csimpánzokkal sikerült elvégezni.
A szakértőket is meglepte, hogy a madarak mennyire gyorsan átlátták, hogyan hozhatják a számukra legjobb döntést a lehető legkisebb energiabefektetéssel. Az eredmények a kutatók szerint azt sugallják, hogy a hasonló döntéseknek az állatok természetes környezetében is van szerepe, még akkor is, ha jelen esetben fogságban felnevelt állatokról volt szó. Ami az egyes fajokat illeti, a négy közül a legjobb befektetőknek egyébként a nagy katonaarák bizonyultak.
