A NASA nyugdíjazott Kepler-űrteleszkópjának adatait elemző kutatócsoport szerint légkörüket levető exobolygók adhatnak magyarázatot az exobolygók tömegeloszlásában mutatkozó hiányra. A The Astronomical Journal című folyóiratban a napokban közzétett eredmények alapján emiatt nem látni a Föld tömegének 1,5–2-szeresét kitevő tömegű exobolygókat.
„Az exobolygó-kutatóknak most már elég adatuk van ahhoz, hogy kijelentsék, ez a hiány nem véletlen” – mondja Jessie Christiansen, a Caltech/IPAC kutatója és az új tanulmány vezető szerzője. „Valami történik, ami megakadályozza, hogy a bolygók elérjék és/vagy megőrizzék ezt a méretet.”
Az exobolygóknak sokféle típusa létezik, amelyeket a Naprendszerben található megfelelőik után kereszteltek el. Vannak szuperföldek, forró jupiterek és szubneptunuszok is. A szuperföldek és a szubneptunuszok közötti tömegtartományban, vagyis a nagy méretű kőzetbolygók és a kisebb gázbolygók között azonban furcsa módon kevés exobolygó található. A szakértők szerint ez a hiány azért van, mert a kérdéses tartomány nagyobbik részén lévő világok elveszítik légkörüket.
A kutatócsoport 600–800 millió éves csillaghalmazokra vonatkozó adatokat vizsgált, amelyeket a NASA K2 missziója során gyűjtött a Kepler. A csapat 15 exobolygójelöltet, valamint 10 korábban megerősített exobolygót talált, és nagy mennyiségben találtak fiatal, forró szubneptunuszokat, vagyis a Neptunuszhoz hasonló szerkezetű, de kisebb átmérőjű bolygókat.
A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy ezeknek a szubneptunuszoknak a magja áll a tömegveszteség mögött, ami az exobolygók tömegeloszlásában mutatkozó hiányt okozza. A forró bolygómag ugyanis olyan erősen sugároz, hogy eltolja a bolygó légkörét, amely végül leválik a magról, így a bolygó gyakorlatilag összezsugorodik.
A bolygó légköre persze a közeli csillag fénye miatt is elpárologhat, míg azonban ez általában a planéták nagyon fiatal korában következik be a kutatók szerint, a forró mag okozta légkörvesztés később, a bolygók pár százmillió éves korában történik. A K2 adataiban szereplő bolygók mérete alapján a csapat úgy véli, hogy ezek a szubneptunuszok még rendelkeztek légkörrel a vizsgálat idején. Más halmazokban található hasonló exobolygók további vizsgálata megerősítheti (vagy megingathatja) a csapat következtetéseit.
