A növények nem csendben szenvednek egy új kutatás eredményei szerint: ha vízhiányosak vagy más okból stresszesek, levegőben terjedő hangokat adnak ki, derül ki egy, a Cell című szaklapban most megjelent tanulmányból. Azok a növények, amelyeknek vízre van szükségük, vagy amelyeknek nemrég átvágták a szárát, óránként nagyjából 35 hangjelzést bocsátanak ki, állapították meg a kutatók. A jól hidratált és sértetlen növények sokkal csendesebbek, óránként csak körülbelül egyszer „szólalnak meg”.
Az ok, amiért valószínűleg magunk még soha nem hallottuk a szomjas növényeket kiáltását, az az, hogy ultrahangon szólalnak meg, körülbelül 20–100 kilohertzen. Néhány állatfaj azonban valószínűleg képes ezt érzékelni. A denevérek, egerek és molylepkék potenciálisan olyan világban élnek, amely tele van a növények hangjaival, és ugyanennek a kutatócsoportnak a korábbi vizsgálata során kiderült, hogy a növények az állatok által kibocsátott hangokra is reagálnak.
A növények lehallgatásához Lilach Hadany, a Tel-Aviv Egyetem munkatársa és kollégái dohány- (Nicotiana tabacum) és paradicsompalántákat (Solanum lycopersicum) helyeztek mikrofonokkal felszerelt kis dobozokba. A mikrofonok minden, a növények által kibocsátott hangot rögzítettek, még akkor is, ha a kutatók nem hallották azokat. A zajok különösen nyilvánvalóak voltak azoknál a növényeknél, amelyek a vízhiány vagy egy közelmúltbeli sérülés miatt stresszben voltak. Ha a hangokat kicsit mélyítik és felgyorsítják, „kicsit olyanok, mint a pattogatott kukorica pattanásai”, mondja Hadany.
A növényeknek persze nincsenek hangszálaik vagy tüdejük. Hadany jelenlegi elmélete szerint a hangok a farészből, a vizet és a tápanyagokat a gyökerektől a levelekig szállító csövekből származnak. A farészben lévő vizet a felületi feszültség tartja össze, akárcsak a szívószálban. Amikor a csövekben légbuborék képződik vagy megszakad a cső, pukkanó hang képződik. Az ilyen buborékképződés nagyobb valószínűséggel fordul elő szárazság esetén. A pontos mechanizmus azonban további vizsgálatokat igényel, mondja Hadany.
A csapat egy gépi tanulással működő modellt készített, amely a hangokból körülbelül 70%-os pontossággal tudott következtetni arra, hogy egy növényt megvágták vagy vízhiányos. Ez az eredmény azzal kecsegtet, hogy a növényi hangmegfigyeléseknek lehet jövője a mezőgazdaságban és a kertészetben is.
A megközelítés gyakorlati megvalósíthatóságának tesztelésére a csapat kipróbálta a módszert egy üvegházban is. Egy számítógépes program segítségével, amelyet kiképeztek, hogy kiszűrje a háttérzajokat, a növényeket megfelelően hallani lehetett a „diagnózishoz”. A szerzők kísérleti vizsgálatai továbbá azt sugallják, hogy a paradicsom és a dohány nincs egyedül a hangadással: a búza (Triticum aestivum), a kukorica (Zea mays) és a borszőlő (Vitis vinifera) is hangokat ad ki, ha szomjas.
Korábban Hadany csapata azt is vizsgálta, hogy a növények képesek-e „hallani” a hangokat, és azt találták, hogy a ligetszépe (Oenothera drummondii) édesebb nektárt termel a repülő méhek hangjára reagálva. A növényi zajok tehát az ökoszisztémák fontos részei lehetnek, amelyek befolyásolhatják a növények és az állatok viselkedését egyaránt, mondják a szakértők.
