A nepáli földrengés műholdról

A katasztrófa mentési munkálatainak koordinálásában és a földkéregben bekövetkezett változások felmérésében nagy szerep jut a műholdaknak.

A nepáli földrengés műholdról

Április 25-én katasztrofális, 7,8 magnitúdós földrengés rázta meg Nepált és környékét, és a legfrissebb becslések már közel 10 ezer halálos áldozattal számolnak. A tragédia emberek millióit érinti, egész falvakat tett a földdel egyenlővé, és erre az évre véget vetett a Mount Everest mászási szezonjának is, mivel a hegyről lezúduló lavinák az alaptábort is részben eltemették, számos hegymászó életét követelve közben.

A mentési munkálatok során kulcsszerepet kaptak(és kapnak) a műholdas felvételek, mind a helyszínre érkező segélyszervezetek munkatársainak koordinálásában, mind a rengés felszínre kifejtett hatásainak elemzése során. A tavaly felbocsátott Sentinel−1A radarműhold felvételein világosan látszik, hogy a legerősebb felszíni deformáció mindössze 17 kilométerre Katmandutól következett be, ami megmagyarázza, hogy a fővárosban miért okozott akkora károkat a rengés.

A Cambridge kutatóinak független modellje szerinta Katmandura kifejtett hatás olyan erős volt, hogy akár három méterre is elmozdíthatta a fővárost déli irányba. A csúszás pontos mértékének megítélésében ismét csak nagy segítséget jelenthetnek majd az esemény előtt és után készült műholdfelvételek. A szakértők egyelőre úgy vélik, hogy rengés epicentruma az indiai szubkontinens és Eurázsia között húzódó Himalája-törésvonalra eshetett, 15 kilométeres mélységbe, és a mélyben található rétegeket nagyjából három méterrel déli irányba tolta el, gyakorlatilag megrövidítve a földkérget. Hogy ez a felszínen valójában mekkora elmozdulást jelentett, azt majd csak részletes elemzések révén lehet kideríteni.

A mellékelt képen a Sentinel−1A földrengés előtti és utáni felvételeinek eltérései láthatók (a színes sávok egyenként nagyjából 3 centiméteres változást jeleznek vízszintesen vagy függőlegesen), amelyek többek közt ez utóbbi kérdésre is segíthetnek választ adni a szakértőknek. A műhold 250 kilométeres sávokban pásztázza a felszínt, így nagyon átfogó képet tud adni egy-egy terület állapotáról. Egy adott sávot 12 naponta fényképez újra, vagyis nagyon rendszeresek az egyes régiókról begyűjtött adatok, még pontosabbá téve a két eltérő időpontban készült felvételből összefésült interferogrammot.

Az éjjel-nappal „látó” radarműholdat, amely a Copernicus nevű, európai földfigyelési program elsőként üzembe állított tagja, pontosan arra a célra találták ki, hogy a tektonikus mozgásokat és a vulkanikus tevékenységet monitorozza, és hasonló katasztrófák idején értékes, naprakész adatokkal lássa el a szakértőket a bekövetkezett változásokkal kapcsolatban. Ez utóbbi profil fontos részét képezi a program vészhelyzeti szolgálata (Copernicus EMS), amely idén februárban kezdett működni, és a földrengés napján is azonnal aktiválásra került, szinte élő adatokkal, naprakész felvételekkel és térképekkel látva el az ezt igénybe vevő segélyszervezeteket.

A Copernicus EMS létrehozása mellett szintén természeti katasztrófák, a Duna és az Elba 2002-es áradása után döntöttek a szakértők, ekkor ugyanis az áradások nyomán kibontakozó szituációkról nagyon vegyes, és változó megbízhatóságú forrásokból értesültek az illetékesek, és ez rendkívüli módon megnehezített a mentés és a segélynyújtás koordinálását.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward