Eddig mindössze két űreszköz hagyta el a Naprendszert, és maradt működőképes, hogy beszámoljon erről. A NASA Voyager 1 és 2 űrszondái 2012-ben, illetve 2019-ben haladtak át a heliopauzán, azon a határon, ahol Nap befolyásán felülkerekedik a csillagközi közeg befolyása. Ezek nyomát most egy minden eddiginél fejlettebb űreszköz követi, amely jobb műszerekkel és korszerűbb optikával rendelkezik. A New Horizons 2006-ban indult a Földről a Pluto felé, ahová 2015-ben érkezett meg. A Pluto rendszerén való rövidke átrepülése során rendkívül izgalmas részleteket derített fel a távoli törpebolygóról és holdjairól.

Az űrszonda azóta is folytatja útját, és most megkezdte küldetése újabb szakaszát. A New Horizons június 1. óta van hibernált állapotban, főbb rendszereit kikapcsolták, hogy spóroljanak az energiával. Az űrszonda radioizotópos generátorának teljesítménye az eredeti, 240 wattos energiatermeléshez képest mostanra romlott, jelenleg körülbelül 200 wattot produkál. És körülbelül 11 kilogramm hidrazin üzemanyaga maradt az induláskor rendelkezésre álló 78 kilogrammból.

Ez egyre nagyobb kihívást jelent a küldetés megtervezésének folytatásakor, hiszen alaposan meg kell gondolni minden lépést, hogy a szonda minél tovább működőképes maradjon a Külső-Naprendszer távoli, de nagyon érdekes világában, mondják a szakértők. A New Horizons jelenleg körülbelül 55 csillagászati egységre van a Naptól, és mintegy 65 csillagászati egységre a Naprendszer határától. Elvileg jó tervezéssel elég energiával rendelkezik ahhoz, hogy akár a 2050-es évekig is működjön, és átlépje a határt, amihez jelenleg évente 3 csillagászati egységgel kerül közelebb.

A szonda március 1-jén lép ki a hibernációból, hogy megvizsgálja legújabb célpontjait. Áprilistól 2024 tavaszáig az Uránuszt és a Neptunuszt fogja tanulmányozni, többször is képeket készítve a bolygókról. Ezek révén a csillagászok nyomon követhetik a felhők mozgását a bolygók forgása közben, hogy jobban megérthetik légkör változásait és a napsütés ezekkel kapcsolatos összefüggéseit. 2023 őszén ráadásul földi távcsövekkel is vizsgálják majd ezeket a bolygókat, miközben a New Horizons hátulról lát rájuk, ami izgalmas globális térképezési lehetőségeket rejt.

A New Horizons a következő időszakban magát az univerzumot is vizsgálni fogja. Adatai alapján máris sikerült igazolni, hogy a Nap fényétől távol vizsgálva a távoli csillagok és galaxisok háttérsugárzása körülbelül kétszer olyan fényes, mint várták a szakértők. Ezzel kapcsolatban a következőkben még pontosabb méréseket fognak végezni, 16 különböző irányban vizsgálva a háttérfényt és ennek eloszlását, hogy megfejtsék, mi okozza az eltérést a modellektől.

Az űreszköz saját közvetlen környezetéről sem feledkezik meg, pordetektora például folyamatosan vizsgálja a Kuiper-öv anyagának eloszlását. És a remények szerint nagyobb objektumok is útjába akadnak majd, amelyeket közelebből vagy kicsit távolabbról megvizsgálhat. Ezekkel kapcsolatban folyamatosan vizsgálódnak a szakértők földi és Földhöz közeli távcsövekkel, hátha sikerül újabb megfelelő célpontot találniuk, ami akár a pályamódosítást is indokolttá teszi. Ha kellően izgalmas égitestet találnak, az irányítók akár a heliopauza eléréséről is lemondanak majd.

A New Horizons már jelenleg is hiánypótló munkát végez, hiszen sokkal fejlettebb műszerekkel vizsgálja a Naprendszer külső vidékét, mint a Voyager-szondák tették. Így bármerre is vezet az útja, a szakértők szerint mindenképpen értékes adatokat fog szállítani a következő években is.