A NASA MAVENnevű űrszondája igazolta, hogy a Mars a napszélnek köszönhetően veszítette el vastag légkörét, és ennek eredményeként esett át azon a drasztikus éghajlatváltozáson, amely eltüntette felszínéről a folyékony víz nagy részét. Az űrszonda egy évvel ezelőtt, 2014 szeptemberében állt pályára bolygószomszédunk körül azzal a céllal, hogy minden eddiginél részletesebb elemzésnek vesse alá a Mars felső légkörét, és felderítse annak múltját. A küldetés első eredményeita múlt héten hozták nyilvánosságra.
A Mars arcának drámai átalakulása 4,2 milliárd évvel ezelőtt kezdődött meg. A Földhöz nagyon hasonlóan induló bolygó ugyanis ekkor veszítette el az égitesten messze túlterjedő mágneses mezejét, mivel magja annyira lehűlt, hogy a dinamóhatás nyomán keletkező magnetoszféra már nem tudta beburkolni az égtestet, mondja Bruce Jakosky, a MAVEN-küldetés vezetője. A bolygó lokálisan jelenleg is rendelkezik mágneses mezőkkel, amelyek esernyőszerűen védik az alattuk elhelyezkedő részeket. Jelenlétüknek köszönhetően a Marson szinte minden szélességi körön jelentkezhetnek sarki fények.
Globális mágneses mező hiányában a Napból érkező részecskék akadálytalanul érhették el a kezdetben vastag marsi légkört, ionizálták annak összetevőit, majd kihajították ezeket a világűrbe, lassan „legyalulva” az atmoszféra rétegeit. A légkör fogyásával a kezdetben meleg, életre minden szempontból alkalmas bolygó egyre hidegebbé és szárazabbá vált. Mivel a marsi küldetések adatai alapján utoljára 3,7 milliárd évvel ezelőtt létezett annyi víz a bolygó felszínén, hogy annak nyoma maradt a sziklákon, a légkör túlnyomó része az ezt megelőző félmilliárd év során szökhetett el, vélik a szakértők.
A légkör eltűnése azonban nem fejeződött be ezzel, hiszen a marsi atmoszféra jelenleg is szivárog. A MAVEN mérései szerint a napszél hatására napjainkban másodpercenként 100 gramm gáz (főként szén-dioxid és oxigén) szivárog el a vörös bolygó vékonyka légköréből. Ez azonban semmi ahhoz képest, ami a mágneses mező összehúzódása után történt. A Naprendszer fiatal korában ugyanis központi csillagunk jóval aktívabb volt, így a napszél is intenzívebb munkát végzett, mondja Jakosky.
A Mars jelenleg egy hideg, sivatagos világ, amelynek légköre vékony, és felszínén huzamosabb ideig nem tud megmaradni folyékony víz, mivel vagy megfagy, vagy elpárolog. A felszíni formák azonban arról tanúskodnak, hogy ifjabb korában hosszú ideig folyók, patakok és tavak borították a bolygó felszínét. A globális mágneses mező elvesztésével azonban ezek megtartása lehetetlenné vált. A marsi légkör vastagsága jelenleg kevesebb mint egy százaléka a földi atmoszférának, ami azt jelenti, hogy nagyjából egy földi légkörnyi gázmennyiség veszett el az idők folyamán, mondja Jakovsky. A szakértők szerint a legintenzívebb időszakban a Mars másodpercenként százszor-ezerszer annyi gázt veszített, mint manapság, így légköre nagy része korán és gyorsan eltűnt eltűnhetett.
