Ha veszélyes tevékenységbe kezdünk, érdemes azt a nappali órákra időzíteni, mert egy új kutatás szerint a nap közben szerzett sebek majdnem kétszer olyan gyorsan gyógyulnak, mint az éjszaka összeszedett sérülések. A meglepő felfedezést egy cambridge-i kutatócsoport tette, akik miután rájöttek, hogy a bőr egyes sejtjeiben a napi ciklus szerint változik a gének aktivitása, elkezdték tanulmányozni a sebgyógyulás menetét a különböző napszakokban.

Nathaniel Hoyle és társai azt vették észre, hogy a fibroblasztokban, amelyek segítenek a sebek összezárásában, a működést szabályozó gének egy része nappal aktívabb, mint éjszaka. A csapat ezt követően részletesen vizsgálni kezdte, hogy van-e valami kapcsolat a sebek gyógyulási üteme, és aközött, hogy a sérülések mikor történtek meg.

Ehhez a Manchesteri Egyetem kórházának égési osztálya által összegyűjtött adatokat elemezték, és úgy találták, hogy a nappal szerzett sebek gyorsabban gyógyulnak: átlagosan 17 nap alatt, szemben a hasonló súlyosságú, de éjjel szerzett sebekkel, amelyek 28 nap alatt gyógyultak be. A gyógyulási idő egyeseknél 60 százalékkal gyorsabb volt, ha nappal szerezték a sebet, mondja Hoyle.

Amikor sérülés éri a bőrt, fibroblasztok áramlanak a sebbe, és egy kollagén rostokból álló mátrixot építenek fel, amelybe az új bőrsejtek meg tudnak kapaszkodni, hogy idővel összezárják a sebet. Az égési adatok elemzése előtt a csapat egereken végzett kísérletek során már igazolta, hogy a fibroblasztok az ébrenlét megszokott időszakában kétszer olyan gyorsan érkeznek a sebesülés helyszínére, mint a jellemző alvásidőben.

Ennek oka minden bizonnyal az lehet, hogy az ébrenlét szokásos időszakában 30 gén aktívabb, mint a nyugalmi periódusban. Ezek a gének pedig mindannyian az aktin nevű fehérje irányításában játszanak szerepet, amely a fibroblasztok mozgásához szükséges. Hoyle és kollégái szerint az emlősökben a sebgyógyulás folyamatának sebessége valószínűleg azért vált függővé a napi, cirkadián ritmustól, mert sokkal valószínűbb, hogy ezek az állatok az aktív periódusban sérülnek meg, így a nyugalmi periódusban egy kicsit spórol a szervezet a fibroblasztok sebességén.

A felfedezésnek komoly gyakorlati haszna is lehet, hiszen egyrészt befolyásolhatja a műtétek időpontját, amelyeket ezt követően annak megfelelően lehet ütemezni, hogy mi a jobb, ha lassabban vagy ha gyorsabban gyógyulnak a sebek. Másrészt elképzelhető, hogy gyógyszerekkel vagy más módszerekkel esetleg át lehet verni a sérülés helyének belső óráját, és éjjeli sérülés esetén is nappalira állítani azt. Így ezek a sebek is gyorsabban gyógyulhatnának.