A furcsa meteorit minden jel szerint egy közeli szupernóva-robbanás nyomait őrzi magán, amely ráadásul a Naprendszer kialakulása előtt következett be, egy fehér törpe robbanásával. A Hypatia már megtalálásakor nagyon különösnek tűnt. Először sokan abban is kételkedtek, hogy az űrből származó kőzetről van szó, de a laborvizsgálatok megerősítették, hogy összetétele alapján nagy valószínűséggel nem a Földön formálódott.
A meteorit az úgynevezett szenes kondritok közé tartozik. Az ilyen meteoritok általában magas széntartalommal bírnak, és olyan apró, gömbölyded szemcséket tartalmaznak, amelyek a Naprendszer formálódásának korai időszakában voltak jellemzők kozmikus környékünkön. A szenes kondritok egyik altípusa, a CI csoport tagjai azonban pontosan azzal tűnnek ki a többiek közül, hogy nem vagy csak alig tartalmaznak ilyen szemcséket.
A Hypatia is ezek közé tartozik, ami azért érdekes, mert a szakértők szerint a szemcsék hiánya abból adódik, hogy ezek a meteoritok keletkezésükben megelőzik a Naprendszer kialakulását. A Hypatia a becslések szerint kevesebb mint 40 millió évvel azt követően formálódott, amikor a Naprendszer anyagát adó bolygóköd elkezdett gravitációsan összehúzódni. Ezt a meteorit xenonizotópjainak elemzéséből állapították meg.
A Hypatia vizsgálata nem könnyű mivel mindössze néhány nagyon pici, összesen mintegy 30 grammnyi szilánkját találták meg. De ez alapján a meteorit két eltérő anyagkeverékből áll össze. Az egyikben nincsenek az oxigénnél nehezebb elemek, míg a másikban mérhető mennyiségben vannak jelen nehezebb elemek, például vas és nikkel. Utóbbiak azért érdekesek, mert ezek szupernóva-robbanások során formálódnak: a robbanás ereje akkora, hogy termonukleáris fúzió indul be a kidobódott anyagban.
A robbanás milyenségéről a jelenlevő anyagok mennyisége tanúskodik. Ebből kiindulva a Hypatia anyaga nem egy nagy tömegű csillag összeomlása nyomán képződött, mert nagyon szegény szilíciumban és mangánban a jelenlevő vashoz képest. Valószínűbb, hogy egy Ia típusú szupernóva szolgáltatta a szemcsék anyagát. Ilyen robbanások akkor történnek, amikor egy rendkívül sűrű fehér törpe – egy Naphoz hasonló csillag összenyomódott magja – anyagot szív el közeli csillagszomszédjától. A felgyűlő anyagban egy bizonyos ponton túl az extrém gravitáció hatására beindul a fúzió, és ilyenkor akkora energiák szabadulhatnak fel, amelyek darabokra tépik a csillagot.
Az Ia típus egyik ritkán látott altípusa, amikor a fehér törpe héliumburokra tesz szert a másik csillag anyagából, és amikor ebben megkezdődik a fúzió, a törpe belsejében még nagyobb energiájú folyamatok indulnak be, köztük a szén fúziója. Ezek a csillagok nagyon jellegzetes arányokban termelnek nehezebb elemeket, ami nagy mértékben összecseng a Hypatia összetételével.
A szakértők szerint a Hypatia anyagát egy ilyen szupernóva termelhette ki, majd ez az anyag belekeveredett a Naprendszer alapját adó bolygóköd anyagába, ahol kisebb égitestek formálódtak belőle. Ezek egyike pedig sokkal később eljutott a már kialakult Földre, mintát hozva a szakértőknek egy különleges szupernóva-robbanásból.
Bár még nem teljesen biztos, hogy mindez valóban így történt (a Hypatia vizsgálatából csak korlátozott következtetéseket lehet levonni), ha tényleg így volt, ez az első bizonyíték egy közeli fehér törpéből lett szupernóva létezésére, amely bolygónk formálódása előtt létezett. Az is könnyen elképzelhető, hogy ez a robbanás volt az egyik, amelyik értékes nehezebb elemekkel szórta meg a Naprendszer alapját adó anyagfelhőt, és ilyen módon kulcsszerepet játszott saját létünk alakulásában is.
