A Jupiter híres Nagy Vörös Foltja állhat az óriásbolygó felső légkörében megfigyelhető forróság mögött, állítják a Bostoni Egyetem kutatói. A folt, amely háromszor olyan széles, mint a Föld, egy hatalmas, a bolygót nagyjából 6 nap alatt megkerülő anticiklon. A szakértők szerint ez a vihar hevíti fel a légkör felsőbb régióit, amelyek sokkal melegebbek, mint amit az ezeket érő napfény indokolna.

A kutatók a bolygó infravörös fénykibocsátását tanulmányozva jutottak erre a következtetésre. A planéta hőtérképéből az derült ki, hogy a Nagy Vörös Folt fölötti területen, nagyjából 800 kilométerrel magasabban, mint a Jupiter legfelső látható felhőrétege, a hőmérséklet több száz fokkal magasabb, mint a bolygó más részein. A legforróbb régió vörös anticiklonhoz igazodása rögtön arra késztette a kutatókat, hogy kapcsolatot keressenek a két jelenség között.

A Nagy Vörös Foltot hivatalosan először 1831-ben írták le, de egyes feltevések szerint azt már Giovanni Cassini itáliai csillagász is észlelhette 1665-ben. Az anticiklonban 685 km/órát elérő sebességgel kavarognak a légköri gázok, így egy gigantikus energiaforrásról van szó, mondja Luke Moore, a kutatás egyik résztvevője. Ez az első alkalom, hogy sikerült bizonyítékot találni az anticiklon légkört melegítő szerepére, teszi hozzá a szakértő.

Moore, James O’Donoghue és kollégáik úgy vélik, hogy a vihar kétféle energiahullámot kelt, amelyek a felső légkörben ütközve melegítik fel a légrétegeket. Az egyik hullámtípus longitudinális, tehát terjedő sűrűsödéseket hoz létre az atmoszférában. Ilyeneket a Földön, az Andok felett is sikerült már megfigyelni. A másik típust a foltban keletkező gravitációs hullámok jelentik. A Nagy Vörös Folt felett ez kétfajta energiahullám úgy csapódik egymásnak, mint az óceán a partnak, felhevítve a légkör tetejét.