Mindia Wichert a berlini Humboldt Egyetem kognitív idegtudományi hallgatójaként számos agykísérletben vett részt, de egyik sem jelentett olyan nagy kihívást, mint az, amellyel 2023-ban szembesült. Egy teljesen fehér szobában ült, és egy villódzó képernyőt bámult, amelyen 10 másodpercenként egy másik kép jelent meg. A feladata az volt, hogy meghatározza, hogy a képeken milyen ismerős tárgyak tűnnek fel. De eleinte a képek fekete-fehér foltok halmazának tűntek. „Nagyon kompetitív vagyok, ezért nagyon frusztrált voltam” – mondja Wichert.

Maxi Becker kognitív idegkutató, aki jelenleg a Duke Egyetemen dolgozik, úgy választotta ki a képeket, hogy egy olyan pillanatnyi mentális jelenséget váltson ki, amelyet az emberek gyakran tapasztalnak, nem tudnak kontrollálni vagy teljesen megmagyarázni. A kutatás résztvevői, akik megpróbálták kitalálni, mi látható a képeken – amelyek Mooney-képek néven ismertek, egy másik kutató után, aki az 1950-es években publikált egy sorozatot belőlük –, nem támaszkodhattak analitikus gondolkodásra. A felismerés ehelyett egy pillanat alatt érkezik, mintha egy lámpát kapcsolnának fel a sötétben.

Becker kutatásának néhány résztvevője fekve nézte a képeket egy fMRI-készülékben, hogy nyomon követhessék az agyi aktivitásnak megfeleltetett apró véráramlás-változásokat. A kutatók az remélték, hogy így meghatározhatják, mely agyi régiókban jönnek létre ezek az „aha!” pillanatok.

Az elmúlt két évtizedben az ilyen megvilágosodási pillanatokat – más néven euréka-pillanatokat – tanulmányozó kutatók az idegtudomány eszközeit használták annak feltárására, hogy az agy mely területei aktívak és hogyan működnek együtt, amikor a felismerés bekövetkezik. Sokat finomítottak a megvilágosodást kiváltó rejtvényeken és a mérési módszereken, hogy az önbevalláson alapuló, szubjektív élményt dokumentálhatóvá és alaposan tanulmányozhatóvá tegyék. Ez a munka új kérdéseket vetett fel, többek közt azt, hogy miért vannak olyanok, akik élesebb elméjűek másoknál, milyen mentális állapotok ösztönözhetik az intuíciót, és hogyan javíthatja az intuíció a memóriát.

Becker kutatásának célja annak kiderítése volt, hogy az intuíció meghatározó jellemzőjének tartott gyors tudásszervezés és -integráció hogyan zajlik az agyban, és hogy összefügg-e a memóriával. Ezzel a kutatással a szakértők jobban megismerhetik a memóriát és a tanulást általában, és talán megtalálják a módját ezek javításának is.

– mondja Becker.

Megragadni a villanást

Míg az analitikus gondolkodás során logikát és érvelést alkalmazunk a megoldáshoz vezető lépésenkénti eljutáshoz, az intuíció egy hirtelen felismerés, amely úgy tűnik, hogy csak úgy felbukkan a tudatban. Ezek a mentális ugrások nagy felfedezésekhez vagy megoldásokhoz vezethetnek, de sokkal hétköznapibb dologokhoz, például egy napi rejtvény megoldásához is.

A 20. század folyamán a kognitív pszichológusok folyamatosan küzdöttek azzal, hogyan lehet megkülönböztetni az intuíciót az analitikus problémamegoldástól. Bár egyre inkább konszenzus alakult ki arról, hogy az intuíció különálló jelenség, nem mindenki értett egyet ezzel. Robert Weisberg, a Temple Egyetem kognitív pszichológusa például azt állította, hogy az intuíció talán nem is annyira különbözik az analitikus gondolkodástól, mint ahogy látszik. Szerinte az intuíció is abból fakad, hogy az agy fokozatosan épít a már meglévő tudásra, és minden sikertelen kísérletből új információkat von be. Számára az intuíció fő jellemzője az az érzelem, amelyet valaki érez, miután megtalálta a választ vagy létrehozott valami újat.

„Igaz, hogy vannak „aha!” élményeink” – mondja Weisberg. „De ez nem jelenti azt, hogy az alapul szolgáló folyamat más lenne. Csak azt jelenti, hogy az eredmény levesz minket a lábunkról.”

John Kounios kognitív idegkutató, aki az 1990-es években kezdett el az intuícióval foglalkozni a Tufts Egyetemen, más véleményen van. Szerinte a megérzés nem a tudás összegzésének eredménye, hanem akkor jön létre, amikor az ember spontán módon új tudást alkot. Kounios, aki jelenleg a Drexel Egyetemen dolgozik, szerint néha ez a megoldás egy olyan problémára, amelynek létezéséről az illető nem is tudott.

A megérzésről szóló korai kutatások többsége kizárólag önbevallásokon alapult, Kounios viszont úgy döntött, hogy más típusú adatokat is bevon a kutatásba. A 2000-es évek elején elkezdett olyan technológiákat alkalmazni, mint az fMRI és az EEG (amely az agyi elektromos aktivitást méri), hogy megkeresse az intuíció jellegzetes agyi jelét.

Mark Beeman kognitív idegkutatóval (Northwestern Egyetem) úgynevezett távoli asszociációs feladatokat használtak az „aha!” pillanatok kiváltására. A résztvevőknek olyan szavakat kellett találniuk, amelyek három látszólag össze nem kapcsolódó szót kötnek össze, például „otthon”, „tenger” és „ágy”. (A válasz „beteg”.) A résztvevők minden kísérlet után jelentették, hogy a megoldáshoz társult-e „aha!” érzés. Ha igen, akkor értékelniük kellett az érzés erősségét. Kounios és Beeman fMRI-vel és EEG-vel figyelték a résztvevők agyát, miközben megoldották a feladványokat.

Korai kísérleteikben Kounios, Beeman és kollégáik úgy találták, hogy a megvilágosodást robbanásszerű változás kíséri az aktivitásban, és véráramlás-változások is jellemzőek. Ezek jellemzően az agy jobb oldalán jelentkeznek, a jobb felső temporális gyrusban, amely a tanuláshoz, a memóriához és a nyelvfeldolgozáshoz kapcsolódik. Ez a jelenség mindössze 300 ezredmásodperccel azelőtt történt, hogy a résztvevők megnyomták a gombot, amivel jelezték, hogy rájöttek a válaszra.

A páros azt is megállapította, hogy az intuícióhoz kapcsolódó idegi aktivitás hirtelenebb és lokalizáltabb, mint az analitikus problémamegoldásé, ami alátámasztja azt a feltevést, hogy az intuíció a tudás hirtelen felismerése, nem pedig annak fokozatos felhalmozódása.

További kutatások igazolták, hogy az intuíció minden esetben magas frekvenciájú gamma-hullámok robbanásszerű megjelenésével jár, ami az agy különböző területeit érintheti. Egy másik gyakori aktivitási terület az elülső cinguláris kéreg, amely a figyelemben, az érzelmekben és a döntéshozatalban játszik szerepet.

Kounios, Beeman és mások nagyon alapos kutatásokat végeztek annak bizonyítására, hogy az intuíció hogyan alapul az agyi aktivitáson – mondja Daniel Schacter, a Harvard kognitív pszichológusa, hozzátéve, hogy az ilyen munkák javítják más típusú kreatív kognitív folyamatok megértését is.

2020-ban Carola Salvi kognitív idegkutató (John Cabot Egyetem) újabb bizonyítékot talált arra, hogy az intuíció és az analitikus problémamegoldás különálló folyamatok. 38 résztvevővel végzett kísérletében Salvi felfedezte, hogy az emberek pupillái körülbelül 500 ezredmásodperccel azelőtt tágultak ki, hogy beszámoltak a felismerésről. Amikor a résztvevők analitikusan oldottak meg problémákat, szemük apró, gyors mozdulatokat tett, amelyeket mikroszakkádoknak neveznek.

Salvi szerint a korai kognitív pszichológusok, akik az intuíciót különálló folyamatként írták le, jó nyomon jártak:

Intuíció és memória

Salvi úgy véli, hogy a pupilla kitágulása a figyelem és az éberség szabályozásában részt vevő agyi hálózat aktivitásához kapcsolódó kognitív feldolgozás változását tükrözi, ami az emlékek formálódását is befolyásolhatja. A memóriával való kapcsolat logikus lenne, mondja Salvi. A pszichológusok megfigyelték, hogy az emberek jobban emlékeznek az életükben erős érzelmekkel járó pillanatokra. „Ezért emlékszünk olyan eseményekből, mint az első randevúnk vagy az esküvőnk, olyan sok részletre” – mondja Salvi.

Az elmúlt tíz évben Amory Danek, a Müncheni Műszaki Egyetem kognitív pszichológusa azt vizsgálta, hogy az ilyen memóriajavulás az intuíció érzelmi élményével is együtt jár-e. Úgy döntött, hogy nem a háromszavas rejtvényeket használja, ezekből ugyanis szerinte hiányzik egy elem, amely jelen van a valós „aha!” pillanatokban: ez az egy kezdeti téves elképzelés megléte, amely arra kényszeríti az embereket, hogy átstrukturálják a problémát, majd megoldhassák.

Danek úgy döntött, hogy ehelyett kísérleteihez egy profi bűvész segítségét veszi igénybe. Miután a kísérlet résztvevőinek megmutatta a bűvész trükkjeit videón, megkérte őket, hogy próbálják kitalálni, hogyan csinálta. A résztvevők kitalálták a megoldást, és jelentették, hogy intuitívan keresztül jutottak-e el hozzá. „A bűvészek a trükk előtt fals mentális állapotba hozzák a nézőket” – mondja Danek.

Danek azt is gondolta, hogy a bűvésztrükkök intenzívebb érzelmeket váltanak ki, amelyeket az emberek könnyebben felismernek, és így megbízhatóan tudnak beszámolni róluk. A megoldást jelentő résztvevőket arra kérte, hogy 0-tól 100-ig terjedő skálán értékeljék a hirtelenség, a bizonyosság és az öröm érzését.

Az egyik kísérletben a résztvevők két héttel a trükkök megtekintése után próbáltak visszaemlékezni a megoldásokra. Danek megállapította, hogy azok, akik azt jelentették, hogy megértették, hogyan valósult meg a bűvésztrükk, jobban emlékeztek a megoldásra, mint azok, akik nem éltek át ilyen felismerést. Ezt a memóriajavulást „megértésből származó memóriaelőnynek” nevezte el.

Roberto Cabeza, a Duke Egyetem kognitív idegkutatója szerint az intuíció gyakran jár együtt a memóriával kapcsolatos mentális folyamatokkal, például a szemantikai tanulással – amikor az emberek rájönnek, hogy a megoldások jól illeszkednek a már meglévő tudásukhoz – és az érzelmi memóriával, amely az érzelmi elköteleződésen keresztül erősíti az emlékezést.

Más kutatások azt sugallják, hogy az emberek jobban emlékeznek azokra a véletlenszerű, egymással összefüggésbe nem hozható információkra, amelyekkel az „aha!” pillanatokban találkoznak, valamint azokban az pillanatokban, amikor a megoldás kiderül és hirtelen nyilvánvalónak tűnik.

Hogy megvizsgálják, mi történik az agyban, Jasmin Kizilirmak kognitív idegkutató (Hildesheimi Egyetem) és kollégái fMRI-vel tesztelték az intuíció hatását a memóriára úgy, hogy a résztvevőket szórejtvények megoldására kérték. A csapat 2016-ban jelentette, hogy az intuíció összefüggésbe hozható az elülső cinguláris kéreg, valamint a hippokampusz és a mediális prefrontális kéreg aktivitásával – ezek a régiók fontos szerepet játszanak a memória kialakulásában, a figyelemben, a kognitív funkciókban és a döntéshozatalban. Azoknál az intuitív megoldásoknál, amelyekre a résztvevők később is emlékeztek, a csapat aktivitást észlelt az amygdalában és a striatumban, a jutalomfeldolgozásért, az érzelmi reakciókért és a tanulásért felelős agyi régiókban.

Kizilirmak szerint az amygdala és a striatum kevésbé érzékeny az életkorral járó hanyatlásra, mint a hippokampusz. Ez arra késztette, hogy elgondolkodjon azon, vajon az idősebb felnőttek jobban megőrzik-e az „aha!” pillanatok során megtanult információkat. 2021-ben kollégáival úgy találták, hogy az idősebb felnőttek jobban emlékeztek az intuíció révén elért megoldásokra, mint az analitikusan megoldottak problémákra. És bár a fiatalabb felnőttek memóriája összességében jobb volt, az idősebbek jobban profitáltak az intuícióból. Kizilirmak most hasonló vizsgálatokat szeretne végezni az Alzheimer-kór kialakulásának fokozott kockázatával élő emberekkel.

Az agyon túl

Az a tény, hogy az agy képes olyan „hihetetlenül egyedi és lenyűgöző élményt létrehozni, amelyet soha nem lehet elfelejteni”, vonzotta Beckert az intuíció tanulmányozásához. Reméli, hogy az intuíció hátterében álló agyi folyamatok kutatása segíthet a kutatóknak olyan nehezen tanulmányozható jelenségek megértésében, mint a kreativitás és a tudat.

Becker Mooney-képeket használt, mert azok értelmezéséhez tárgyfelismerés szükséges, amelynek agyi aktivitási mintázata már jól ismert. Az intuíció erősségének értékeléséhez Becker arra kérte a résztvevőket, hogy értékeljék érzelmi reakciójukat, a megoldás hirtelenségét, az élményt és a bizonyosság mértékét – hasonlóan Danek módszeréhez. „Ha az intuitív élmény erősebb, akkor általában ezek a szempontok is magasabb értékelést kapnak” – mondja Becker.

Az első tesztek után öt nappal Becker előzetes figyelmeztetés nélkül memóriatesztnek vetette alá a résztvevőket. A csapat újra megmutatta a Mooney-képeket az önkénteseknek, beleértve azokat, amelyeket korábban azonosítottak, és olyanokat is, amelyeket még nem láttak. A résztvevők leginkább az erősebb intuitív élménnyel társult képekre emlékeztek. Minél hirtelenebb és érzelmileg töltöttebb volt a felismerési pillanat korábban, annál nagyobb valószínűséggel őrizték meg a megoldást.

A csapat azt is megállapította, hogy a látással kapcsolatos agyi területeken az aktivitás mintázata megváltozott, miután eljött az „aha!” pillanat. Az agyi aktivitás azt jelezte, hogy egy zavarodottságból egy világos mentális kép alakult ki arról, amit az illető látott, amit a kutatók reprezentációs változásnak neveznek, mondja Becker. Az „aha!” pillanatban az amygdala és az elülső hippokampusz is fokozott aktivitást mutatott, különösen akkor, ha a megoldás hirtelennek és biztosnak tűnt.

– mondja Cabeza, az eredményekről beszámoló tanulmány társszerzője. Minél drámaibb volt az idegrendszer átszerveződése a rejtett kép megtalálása után, annál nagyobb valószínűséggel emlékeztek a képre.

„Az ilyen kutatások sok-sok részlettel egészítik ki azt a képet, amelyet az intuícióról alkotunk az agyban” – mondja Kounios, aki szerint az intuíció agyi működésének vizsgálatára szolgáló módszerek idővel tovább fognak fejlődni. Elmondása szerint még sok érdekes kérdés vár megoldásra, például hogy milyen kognitív folyamatok zajlanak alvás közben, amelyek lehetővé teszik, hogy az emberek éjszaka egy hirtelen ötlettel ébredjenek, és hogy az intuíció személyiségjegy-e, amelyet társadalmi vagy akár genetikai tényezők alakítanak.

Kounios és Beeman legújabb, még nem publikált kísérleteikben azt kutatják, hogy az ADHD-val küzdő emberek, akik gyakran rendelkeznek fokozott kreativitással, hajlamosabbak-e másoknál a problémákat intuitívan megoldani. A kutatók azt is vizsgálják, hogy az intuíció hogyan ösztönözhet kockázatvállalásra, és megpróbálják megérteni, mi növeli az intuíció jelentkezésének valószínűségét – ideértve a pszichedelikumokat vagy az alkoholt is. „Az „aha!” pillanatok sok innovációt és fejlődést eredményeztek a kultúrában és a tudományban” – mondja Kounios. „Az emberek tudni akarják, hogyan, miért és mikor fog történnek.”

Danek szerint a mesterséges intelligencia térnyerése még fontosabbá teszi az intuíció tanulmányozását. Miközben az emberek egyre több kognitív feladatot delegálnak, a kíváncsiság és a kreativitás olyan emberi képességek, amiket a technológia még nem tud reprodukálni. Ezek tesznek minket egyedivé, és használni kell őket, mondja a szakértő, hozzátéve: