Egy nemrégiben publikált tanulmány eredményei szerint egyes élőlények várható élettartama fiatal felnőtt korban nagy pontossággal megjósolható lehet a mitokondrium működése alapján. Az eukarióta sejtek ezen aprócska erőművei energiatermelés közben reaktív oxigén molekulákat hoznak létre, amelyek károsítják a sejtszervecskét. Számos kutató szerint ez a károsodás a sejt, és ezen keresztül a szervezet öregedésének egyik leginkább meghatározó faktora.
Meng-Csiu Tung, a Pekingi Biológiai Intézet sejtöregedéssel foglalkozó munkatársa 2008-ban sikeresen igazolta, hogy a mitokondriumokban a reaktív oxigén termelése nem akármilyen ütemben zajlik, hanem pár percenként 10 másodperces felvillanások jelzik a szabad gyökök keletkezését. Ezen felvillanások megfigyelése révén vizsgálhatóvá vált az egyes sejtszervecskék aktivitásának változása az adott élőlény élettartama során. Tung első tanulmányában rövid- és hosszúéletű (átlagosan 21, illetve 30 napig élő) fonálférgek mitokondriális felvillanásait hasonlította össze. Úgy találta, hogy két olyan életszakasz van, amikor a felvillanások üteme felgyorsul: az egyik ilyen eseményre fiatal felnőttkorban, a másikra az öregkor idején kerül sor.
A kutató először úgy gondolta, hogy a második felgyorsulás lehet a fontosabb, kiderült azonban, hogy ebből nem sok mindenre lehet rájönni. A mitokondrium működésének fiatalkori üteme (vagyis a felvillanások gyakorisága), illetve az élettartam közt azonban szoros összefüggés mutatkozott. Az átlagosan 21 napig élő férgek esetében ebben az életszakaszban mérhetően sűrűbbek voltak a felvillanások, mint hosszabb életű társaikban. Tung ezt követően további 29 különböző élettartamú fonálférgen végezte el a vizsgálatot, és az eredetileg megállapított összefüggés mindenütt használhatónak bizonyult.
A kísérletek során kiderült, hogy a felvillanások üteme nem tisztán genetikai meghatározottságú, hanem attól is függ, hogy az egyes egyedek milyen körülményeket tapasztaltak meg korai fejlődésük során. Az ifjú korukban magas hőmérsékletnek vagy éhezésnek kitett példányok mitokondriumai például lassabban „villognak”, és ennek megfelelően ezek az állatok tovább is élnek. Ezek az eltérések még genetikailag teljesen egyforma, de különböző körülmények közt felnövő férgek esetében is kimutathatóak voltak.
Ami még ennél is érdekesebb, Tung a mitokondrium működésének külső befolyásolása révén képes volt megváltoztatni a kísérleti alanyok élettartamát. Amikor a kutató különféle eszközökkel növelte a sejtszervecskében a keletkező reaktív oxigén mennyiségét, a felvillanások sűrűbbé váltak, a fonálféreg pedig rövidebb ideig élt, mint a beavatkozás nélkül tette volna.
Jan Gruber biogerontológus szerint roppant érdekes tanulmányról van szó, amelynek köszönhetően egészen új utak nyílhatnak meg az öregedés vizsgálatának területén. A szakértő különösen izgalmasnak találta, hogy a mitokondrium működése nem egyszerűen lelassul, majd leáll az életkor előrehaladtával, hanem annak vége felé újra rendkívül aktívvá válik. Gruber szerint mindenképpen érdemes lenne megvizsgálni a sejtszervecskék ezen „hattyúdalát” és a mögötte álló okokat is.
