A Microsoft egy újítást tesztel, amelynek köszönhetően az adattitkosításra használt BitLocker funkció már nemcsak szoftveresen, a processzort terhelve működhet, hanem hardveres gyorsítás mellett, dedikált komponensre támaszkodva, ezzel jelentősen gyorsulhatnak a fájlműveletek. A dedikált komponens a kriptográfiával kapcsolatos műveletek hardveres gyorsításáért felel és a következő generációs processzor-architektúrák részét képezi majd.
Maga az újítás már az Ignite 2025 konferencia alkalmával bemutatkozott, azóta viszont elérhetővé vált a Windows 11 25H2 és a Windows Server 2025 szeptemberi frissítésével. A szoftveresen működő BitLocker eddig jelentős lassulást eredményezett a normál módhoz képest: Windows 11 alatt BitLocker nélkül az I/O műveletekre jutó terhelés mértéke nagyjából 400 000 ciklus volt, míg ugyanez a BitLocker bekapcsolását követően 1,9 millióra növekedett, azaz jelentős rendszerterhelést eredményezett. A 375%-os terhelés-növekedés révén az adattároló-alrendszer teljesítménye jelentősen romlott, ezen viszont javítani fog a hardveresen működő BitLocker, ami rövidesen szélesebb körben is elérhetővé válik.
Az aktuális tesztek szerint a hardveres gyorsítás jóvoltából a BitLocker alapú adattároló alrendszer teljesítménye nagyjából duplájára emelkedik a szoftveres móddal elérhető teljesítményszinthez képest, miközben a processzor terhelése 70%-nál is nagyobb mértékben csökken. A hardveres gyorsítás úgy működik, hogy az adattitkosítással kapcsolatos AES-XTDS-256 műveleteket a processzor válláról levéve egy fix funkciós kritpografikus gyorsító veszi át, ami az adott processzorba építve foglal helyet. Az adattitkosításhoz használt kulcsok hardveres védelmet élveznek, ezáltal ellenállnak a memória-alapú támadásokkal szemben, ami jól hangzik – reméljük, a védelem a gyakorlatban is kellően ütőképes lesz a kifinomult támadásokkal szemben. Az újítás első körben az Intel következő generációs vPro platformját veszi célba, ami a Panther Lake processzorok köré épül, de később egyéb gyártók termékeinél is elérhetővé teszi a Microsoft.
A konkrét mérések szerint a folyamatos maximális olvasási és írási tempó nagyjából egyforma a szoftveresen és a hardveresen működő BitLocker funkciók esetében, viszont a véletlenszerű 4K-s műveletek esetében jelentős előrelépést hoz a hardveres gyorsítás. Ez a számok nyelvén azt jelenti, hogy az RND4K Q32T1 olvasási és írási tesztek esetén a hardveres BitLocker nagyjából 2,3-szor gyorsabb, mint a szoftveres verzió, míg az RND4K Q1T1 műveleteknél az látszik, hogy olvasási feladatoknál 40% körüli, írási feladatoknál pedig 2,1-szeres előnyt tud felmutatni a szoftveres opcióhoz képest.
A hardveres gyorsítás tehát elsősorban a kisebb blokkokon történő műveletek teljesítményét tudja jelentősen növelni, ezáltal főként a véletlenszerű 4K-s írási és olvasási teljesítményre gyakorol jótékony hatást. Ez kifejezetten jól jön a modern multitasking környezetek számára, ahol érezhető gyorsulást hozhat majd az újítás.
