A Micron a jelek szerint éppen üzleti stratégiát vált: a vezetés felismerte, hogy a megrendelők szeretnék hosszabb távra is bebiztosítani a termékeikhez szükséges DRAM és NAND Flash memóriachipek elérhetőségét, ezáltal kiszámíthatóbbá, fenntarthatóbbá válik az üzletmenetük és az útiterveiket is hatékonyan végrehajthatják. Mivel a memóriakrízis miatt a DRAM és a NAND Flash chipek most már nemcsak egyszerű komponensek, hanem stratégiai jelentőséggel bíró eszközök, ezért a megrendelők is próbálnak előrelátóbban gondolkodni, még ha ez hosszabb távú elkötelződést és a memóriagyártó számára kedvezőbb árazást eredményez, akkor is.
A hosszútávú szerződések (LTA) a jelek szerint olyannyira népszerűvé váltak a megrendelők körében, hogy a Micron az elmúlt időszakban nem kevesebb, mint 16 ilyen szerződést tudott tető alá hozni, amelyek közül 14-nél már konkrét pénzügyi elköteleződés is történt, méghozzá 100 milliárd dollár körüli összértékben. A Micron ezeket a szerződéseket SCA, azaz Strategic Customer Agreements névvel emlegeti, de a koncepció ugyanaz: a felek több évre előre meghatároznak egy minimális rendelési volument, amihez konkrét árazás is társul, valamint azt is lefektetik, mikor és mekkora mértékű előleget vagy egyéb pénzügyi elköteleződést kér a vállalat. A megrendelők felfelé természetesen módosíthatják a megállapodást, már ami a volument illeti, ez viszont hatással lehet az árazásra is, illetve attól is függ a módosítás lehetősége, hogy éppen rendelkezésre áll megfelelő kapacitás az ügyfél extra rendelésének kielégítésére.
A Micron szerint a 16 hosszútávú megállapodás között négy nagyon nagy megrendelő és három közepes megrendelő foglal helyet, ami azt mutatja, elég jelentős összegű megállapodásokat sikerült kötni olyan iparági szereplőkkel, akik korábban nem szerettek volna több évre elköteleződni egy gyártó mellett egy hosszútávú megállapodással, most viszont a memóriakrízis miatt szükségessé vált a stratégia módosítása.
A hosszútávú megállapodást kötő cégek a szerződések alapján a Micron 22 milliárd dollárnyi előlegre számíthat a felektől, cserébe viszont a helyzethez képest stabilabb hozzáférést kapnak a szükséges memóriachipekhez a szerződésben foglalt feltételek mellett, már ami a rendelkezésre álló gyártókapacitást illeti. Az általános LTA-k jellemzően 5 évre szólnak, míg az autóipari megrendelőkkel jellemzően három évre szóló hosszútávú szerződést kötnek.
A memóriapiac helyzetére ugyancsak kitért a Micron vezetője, aki most úgy látja, még 2027-ben sem lesz elegendő memóriachip a növekvő kereslet kiszolgálására, a helyzet majd csak 2028-tól kezdve javulhat, de csak fokozatosan. Egyelőre nem látják egyértelmű jeleit annak, hogy a memóriagyártó-kapacitás és a kereslet közötti egyensúly mikor állhat helyre, így az előrejelzés nem több jóslatnál, hiszen a piaci folyamatok alakulását jelenleg nem lehet biztosan kiszámítani.
A fentiek alapján nem meglepő, ha a partnerek egyre inkább hajlandóak hosszútávú megállapodást kötni, hiszen a bizonytalan helyzetbe ezzel némi biztonságot vihetnek, még ha így sem feltétlenül tudnak annyi memóriachipet szerezni, amennyire ténylegesen is kereslet lenne. Az LTA-k egyébként jelentős arányt képviselnek a Micron árbevételét tekintve: DRAM fronton a 2026 és 2030 közötti időszakra várható teljes árbevételnek nagyjából 20%-át adják, míg NAND Flash fronton már33%-os részesedést képviselnek – és ezek valószínűleg nem i a végleges számok, ugyanis több egyéb megrendelő is beállhat a sorba annak érdekében, hogy riválisaikkal szembeni versenyképességüket hosszabb távon is biztosítani tudják.
