Az idei év egy kiváló témával indult a Solar Orbiter számára, ami egyben lehetőséget kínált arra is, hogy tovább javítsa adatainak minőségét. 2023. január 3-án a Merkúr keresztezte az űrszonda látómezejét, tökéletesen fekete korongként vonulva át a Nap felszíne előtt. Az átvonulást az ESA és a NASA szondája több műszerrel is megörökítette. A PHI polarimetrikus és helioszeizmikus műszer felvételén a Merkúr fekete körként tűnik fel a kép jobb alsó kvadránsában, külsőre is határozottan elkülönülve a Nap korongjának magasabb pontjain látható napfoltoktól.
Az EUI extrém ultraibolya kamera filmet is készített a bolygó haladásáról. Ezen azok a pillanatok is látszódnak, amikor a Merkúr éppen elhagyja a napkorongot, és a Nap légkörének gáznemű struktúrái elé kerül. A SPICE koronális környezeti spektrográf a Napból érkező fényt színekre bontva elemzi a Nap alsó légkörében lévő különböző atomok jelenlétét. Az általa mért atomok a Nap légkörének különböző hőmérsékletű rétegeit reprezentálják: a neon (Ne VIII) 630 000 K, a szén (C III) 30 000 K, a hidrogén (Ly Beta) 10 000 K, az oxigén (O VI) pedig 320 000 K hőmérsékletű. Ahogy tehát Miho Janvier, a francia Institut d’Astrophysique Spatiale, a SPICE projekt helyettes vezetője is mondja, nem csak a Nap előtt átvonuló Merkúrt vizsgálták, hanem a naplégkör különböző rétegeit is.
A bolygóátvonulásokat régóta számos célra hasznosítják a csillagászok. A korábbi évszázadokban a Naprendszerünkön belüli távolságok meghatározásában játszottak kulcsszerepet az ilyen események. Egymástól távol eső helyeken tartózkodó megfigyelők mérték az átvonulás időpontjait és időtartamát, majd összehasonlították az eredményeket. Ezt követően a megfigyelők közötti távolság ismeretében ki tudták számítani a Naptól való távolságot.
Az utóbbi időszakban a hasonló átvonulások a más csillagok körül keringő bolygók megtalálásának legjobban bevált módjává léptek elő. Ahogy a bolygó áthalad a távoli csillag korongja előtt, a bolygó sziluettje kis mértékben kitakarja a csillag fényét, és így annak látszólagos fényessége egy picit csökken. Mivel ez rendszeresen ismétlődő módon történik minden átvonuláskor, az ilyen megfigyelésekből következtetni lehet a bolygó jelenlétére, méretére és pályájára is.
Az ESA műszerei közül az exobolygók tanulmányozásában a fedési módszert használja a Cheops űrtávcső, és a közeljövőben induló PLATO szintén ezzel a módszerrel fog a Földhöz hasonló méretű bolygókat keresni egymillió csillag élhető zónájában. 2029-ben pedig az ESA Ariel projektjének keretében mintegy 1000 ismert exobolygó légkörének tanulmányozására fogja használni az átvonulásokat, a légkörön átsütő csillagfényt használva az atmoszférák összetételének vizsgálatára.
A Solar Orbiter számára a mostani átvonulás értékes lehetőséget kínált a műszerek kalibrálására. Egy hitelesített fekete objektumról van szó, amely áthaladt a látómezőn, mondja Daniel Müller, az ESA Solar Orbiter projektkutatója. Vagyis a műszerek által a Merkúr korongján belül rögzített bármilyen fénynek a feldolgozási és továbbítási módból kell adódnia. És minél jobban ismerik az ilyen műtermékeket, annál hatékonyabban tudják eltávolítani a mérési adatokról, így a Solar Orbiter adatainak minősége javulhat.
