A merevlemezek szegmensében eléggé dinamikusan nőtt az adattároló kapavitás az elmúlt évek folyamán, hiszen míg 2016-ban 10 TB magasságában helyezkedett el a maximális adattároló kapacitás, addig 2021-ben ez az érték már 20 TB volt, igaz, az adattároló korongok adatsűrűsége ebben az időszakban igazából nem növekedett jelentősebb mértékben.
Az adattároló korongok esetében az adatsűrűség az elmúlt időszakban 1,1 Tb/inch2 volt az adatsűrűség átlagos értéke, ám manapság már nem igazán közlik ezt a számot a merevlemezgyártók, hiába mutat lassú növekedést. Az említett adat egyébként eléggé hullámzott, ahogy az a Coughlin Associates diagramjából is látszik, ennek oka pedig nagyrészt az, hogy az adatsűrűség növelése helyett inkább az adattároló korongok számát növelték, ugyanis előbbi terén nehézségekbe ütközött a piac.
A klasszikus PMR (Perpendicular Magnetic Recording) eljárás elérte korlátait, éppen ezért egyéb technológiákat vezettek be a gyártók, mint például az SMR-t, ami az alacsony véletlenszerű 4K-s írási sebessége miatt leginkább archiválásra használatos. Vele együtt a kétdimenziós mágneses rögzítés, azaz a TDMR technológia is megjelent, ám ezek önmagukban kevésnek bizonyultak ahhoz, hogy az adattároló kapacitást jelentősebb mértékben növeljék velük. Éppen ezért a gyártók az adattároló korongok számát is elkezdték emelni, így az elmúlt évek folyamán hétről kilencre, majd mostanában már tízre emelkedett az egyetlen 3,5 hüvelykes HDD házban elhelyezhető tányérok száma.
A további adattárolókapacitás- és adatsűrűség-növeléshez már feltétlenül szükség van az Energy-Assisted Magnetic Recording (EAMR) alapú technológiákra, mint például a HAMR, vagy éppen a MAMR, amelyek segítségével akár 50 TB-os merevlemezek is készülhetnek a későbbiekben. Az EAMR alapú adatrögzítő eljárások bevezetése a jelek szerint lassabban történik, ugyanis új technológiákról van szó, amelyek bevetése kockázatokat és nehézségeket rejt.
A Toshiba már szállítja MAMR alapú termékeit, míg a Western Digital az ePMR alapú merevlemezeket dobta piacra, ezzel egy időben a Seagate egy picit lelassult, ugyanis még csak az első generációs HAMR merevlemezeit kínálja, de azokat is csak a saját Lyve adattároló rendszerein belül, illetve a kiválasztott vásárlók számára. Jelenleg ezek az EAMR merevlemezek csak 20 TB-os maximális adattároló kapacitást kínálnak, vagyis csak picivel magasabb az adattároló korongok adatsűrűsége, mint a hagyományos PMR+TDMR alapú termékeké – 1,1-1,2 Tb/inch2 magasságában helyezkedhet el.
A Toshiba és a Western Digital esetében a technológiák váltása apróbb lépésben történik, kevesebb dolog változik egyszerre, mint a Seagate esetében, ugyanis utóbbinál a HAMR miatt nemcsak új mágneses hordozórétegre, új író/olvasó fejekre, illetve számos egyéb változtatásra, hanem teljesen új adattároló korongokra is van szükség, amelyek üvegből készülnek. Ha ennyire sok összetevő változik, az megnöveli a váltáshoz szükséges időt, ugyanis sokkal több mindent kell összehangolni, ami több hibalehetőséget eredményez. A másik két gyártónál igazából kevésbé kockázatos a fejlesztés, de lassabb növekedést eredményez, valamint a HAMR technológiára történő átállás is lassabb lehet – valamit valamiért.
A Seagate egyébként nagy reményeket fűt a HAMR technológiához, ugyanis a vállalat szakemberei szerint ezzel 1,5-2,6 Tb/inch2 adatsűrűség elérésére van mód, ami 2030-ig 6 Tb/inch2 szintig is emelkedhet, így akár 100 TB-os merevlemezek is készülhetnek a 3,5 hüvelykes formátum megtartása mellett.
A vállalatoknak tehát most már az EAMR technológiák fejlesztésére kell fókuszálniuk, ha gyorsabb növekedést szeretnének produkálni adattároló kapacitás terén, ugyanis a HDD korongok számát igazából még lehet tovább növelni, de az igazán nagy áttörést az adatsűrűség növelése hozhatja, ehhez pedig szükség van a friss technológiák további fejlesztésére is.
