Az indiai méh jellegzetes, riasztó hangot ad ki, ha darazsakat észlel, és ez a hangjelzés akár kommunikációs célokat is szolgálhat: a szakértők szerint lehetséges, hogy a méhek így jelzik társaiknak, hogy ideje védekező módba váltani. A lódarazsak támadása komoly veszélyt jelent a méhkolóniák számára: a nagy testű rovarok benyomulnak a kaptárba, amit pár óra alatt teljesen tönkretesznek, megölik a védekezni próbáló dolgozókat, felfalják a táplálékot, az életben hagyott lárvákat pedig magukkal hurcolják, és saját lárváikat etetik velük.

Egy friss kutatás szerint az ázsiai méhek speciális módon alkalmazkodtak a helyzethez: a brutális támadások kivédésére különleges hangjelzést fejlesztettek ki, amely specifikusan a lódarazsakra figyelmeztet. A hangjelzés emberi füllel is felzaklató, mondja Heather Mattila, a Wellesley College kutatója. Rövid, magas fekvésű hangokból áll, amelyek frekvenciája ritmustalanul ingadozik, így a hatás meglehetősen durva és hangos.

A hangjelzés akusztikai tulajdonságait tekintve érdekes módon több szempontból is hasonlít az emlősök és a madarak félelem és vészhelyzet esetén kiadott kiáltásaira/sikolyaira. Utóbbiak kapcsán régóta ismert, hogy van kommunikációs céljuk, a csoportokban élő egyedek a sikollyal figyelmeztetik a társaikat a közvetlen veszélyre.

Matilla és kollégái vietnami méhészekkel együttműködve hét éve tanulmányozzák az ázsiai méhek és a lódarazsak interakcióit. Ennek során mikrofonokat helyeztek el a kaptárakban, és több mint 1300 percnyi „méhcsevejt” rögzítettek. Ezen felvételek elemzése alapján azonosították az eddig nem ismert hangjelzést, amelyet a lódarazsak támadásakor adnak ki a méhek.

A darázsjelző sikoly akusztikájában alapvetően eltér a mindennapos hangoktól, amiket a méhek kiadnak, és akkor is nagyon feltűnő, ha egyszerre egy csomó méh „cseveg” mellette, mondja Mattila. A hangadáshoz a méhek szárnyaikat, illetve torukat rezegtetik (alább az a) ábrán egy ilyen sikoly spektrogrammja látható). Abban egyelőre nem biztosak a kutatók, hogy a riasztás valóban megváltoztatja-e a többi méh viselkedését, és ha igen, hogyan. Az azonban biztos, hogy a lódarazsak támadása idején a méhek közti kommunikáció szintje a korábbi nyolcszorosára fokozódik, és a dolgozók a darázsriasztó sikoly felhangzása után elkezdenek a kaptár bejáratánál gyülekezni.

Ezt követően egy sor védekező intézkedésbe kezdenek, például állati ürülékkel vonják be a bejáratokat, amit a darazsak nem szeretnek. Egyes méhek összekapcsolódnak, és labdákat alkotva körülveszik, majd megfojtják a darazsakat, mások pedig feromonokat kezdenek eregetni, bár ennek a pontos funkciója egyelőre nem ismert. Hogy ezek a viselkedések és a sikoly hogyan függnek össze, az egyelőre nem világos, de az eddigi eredmények nagyon ígéretesek, ami a további kutatások megalapozását illeti.

Matilla és társai a következő időszakban többek közt azzal fognak kísérletezni, hogy lejátsszák a hangot olyan méhkolóniáknak, amelyek nem állnak támadás alatt, hogy így azonosítsák a specifikus reakciókat a hangra. Jelenleg ugyanis nehéz elkülöníteni, hogy mi történik a hang hatására, és mi azért, mert a méhek egyébként is észlelték a darazsakat. A kutatók arra is kíváncsiak, hogy a háziméhek körében vannak-e hasonló riasztó hangjelzések, illetve hogy ezek az állatok felismerik-e, ha ilyen hangot hallanak.