A Lund Egyetem kutatói annak érdekében fejlesztették ki az eszközt, és fotózták vele a növényzetet, hogy kiderítsék, miért lát sok állatfaj az általunk látható tartományon kívüli hullámhosszú sugárzásokat is. Színeket a szemünkben található fotoreceptorok, a csapok miatt látunk: ezek a retinában található érzékelősejtek fogják fel a fény különböző frekvenciájú tartományait, majd továbbítják a jeleket az agy felé, a folyamat végén pedig ezeket az eltérő frekvenciákat különböző színekként észleljük.
Az emberi szemben a kék, a vörös és a zöld hullámhosszakra érzékeny csapok vannak, a madarak látószervében viszont négyfajta csap található, amelyek egyike az ultraibolya tartományra is érzékeny. Annak kiderítése érdekében, hogy mit látnak a madarak kiterjesztett érzékenységű szemükkel, a svéd szakértők létrehoztak egy állítható szenzitivitású kamerát, majd különböző madárfajok szeméhez igazították a műszert, és növényeket kezdtek fotózni vele.
A szakértők összesen 173 svédországi és ausztráliai vegetációról készítettek fotósorozatokat, külön vizsgálva, mit látnak a madarak a körükben elterjedt kétféle UV-csappal, illetve hogy mit lát az ember ugyanezen növényeket nézve. A madarak által látható UV-tartományt hamis színezéssel jelenítették meg a fotókon, hogy emberként is lássuk az eltérést, azok tehát nem egészen azt tükrözik, amit a madárszemek érzékelnek.
Az eredmények alapján az ember számára egybefolyó zöld levéltömegben a madarak a kontrasztosabb képnek köszönhetően képesek megkülönböztetni az egyes leveleket, erről pedig eddig senki sem tudott a terület kutatói közül, állítják a szakértők. A levelekről ugyanis tetemes mennyiségű ultraibolya fény verődik vissza, és mivel a madarak ezeket a „színeket” is látják, számukra a zöld nehezen megkülönböztethető árnyalataiban pompázó lombozat egy színes, részletgazdag látvánnyá válik, amelyben a levelek nap felé néző felülete világosabb, másik oldala pedig sokkal sötétebb.
A levelek két oldalának eltérő ultraibolya színezete annak köszönhető, hogy míg a zöld tartományban közel egyforma mennyiségű fény érkezik azok mindkét feléről, az ultraibolya hullámhosszakon nem ilyen kiegyensúlyozott a helyzet: a levelek felső fele sokkal több ultraibolya fényt kap és ver vissza, mint azok fonákja. Mindez pedig lehetővé teszi a madaraknak, hogy térben lássák a lombozatot, ami jelentős előnyt jelenthet számukra a repkedés során.
