Korábbi vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy a madárszülők képesek kommunikálni a tojásban lévő embriókkal, és azok fel is fogják az üzeneteket. A spanyolországi Vigói Egyetem kutatói azonban arra voltak kíváncsiak, hogy ilyesfajta információáramlás az embriók között is megvalósulhat-e.

Ennek kiderítésére egy speciális kísérletet raktak össze. Sárgalábú sirályokat vizsgáltak, amelyek érdekessége, hogy a tojásból kikelt fiókák jellegzetes testtartással reagálnak a ragadozók hangjára: összekuporodnak és mozdulatlanná válnak. Bizonyos években azonban kevesebb a ragadozó, így a fiókák esetében kevésbé fejlődik ki a védekező viselkedés. Hogy mennyire kell tartaniuk a támadásoktól a kikelés után a madárkáknak, azt a felnőtt sirályok figyelmeztető kiáltásainak gyakorisága dönti el, amiket az embriók már a tojásban is hallanak.

A kutatók egy sirálykolóniáról tojásokat gyűjtöttek össze, majd ezeket hármasával mesterséges keltetőkbe helyezték. A három tojásból kettőt egy hangszigetelő dobozba csomagoltak, majd a kísérleti csoport egyetlen „halló” tojásának felnőtt sirálykiáltásokat játszottak le. Utána mind a kontrollcsoport, mind a kísérleti csoport tojásait úgy helyezték el, hogy azok fizikailag érintkezzenek egymással.

A kísérlet érdekfeszítő eredményekkel zárult. A kísérleti csoport embriói később keltek ki, és DNS-ük több metilcsoportot tartalmazott, ami fokozottabb epigenetikai aktivitásra utal. (A metilcsoportok a gének kifejeződését szabályozzák.) Végül a kísérleti csoportban kikelő fiókák nyugodtabbak és halkabbak voltak, és gyorsabban összekuporodtak, ha veszélyt észleltek. Ezek a változások a kísérleti csoport minden tagjára igaznak bizonyultak, tehát nemcsak arra az egy tojásra, amelynek embriója hallotta a felnőttek jelzéseit.

A szakértők szerint ez arra utal, hogy az embriók valamilyen módon, valószínűleg rezgések vagy hangok által még a tojásban kommunikáltak egymással, átadva az üzenetet, miszerint a kikelés után elővigyázatosságra lesz szükség, mert sok a ragadozó. Ennek nyomán pedig megváltozhat a génkifejeződés és a fiókák viselkedése is.

Tojások közötti információáramlást már más esetekben is megfigyeltek a kutatók, a krokodilembriók például valamilyen módon képesek összehangolni kikelésüket. A sirályok embrionális kommunikációja azonban jóval összetettebbnek tűnik. Ráadásul olyan fejlődési rugalmasságról tanúskodik, amelynek létezését eddig senki sem merte feltételezni, és amely a kikelés előtt kapott társas jeleknek megfelelően módosul. Bár a kísérletnek megvannak a maga korlátai, arra egyértelműen rávilágít, hogy a madarak tojásban töltött ideje óriási szerepet játszik abban, hogy később hogyan viselkednek az állatok.