Sabrina Amador-Vargas és Finote Gijsman, a Smithsonian Trópusi Kutatóintézet szakértői legfrissebb kutatásukban igazolták, hogy ami a közép-amerikai hangyákat és az akáciákat illeti, a lustaság olykor kifejezetten megfizetődő. Egészen pontosan a Vachellia collinsii nevű akáciafajról van szó, amelyről régóta ismert, hogy szimbiotikus kapcsolatban él a hangyákkal.

A hangyák megtámadják a növényevő rovarokat, amelyek a cserje levelein lakmároznak, eltávolítják az akácia közeléből rivális növényeket, és még a betegségekkel szemben is védik a gazdanövényt a lábaikon hordozott baktériumok által termelt antibiotikum révén. A cserje cserébe táplálékot biztosít a hangyáknak a fehérjékben gazdag kis képződmények formájában, amelyek a levelek csúcsán formálódnak, cukros nektárral, illetve azáltal, hogy a hangyák a növény üreges töviseiben élhetnek, amelyek kifejezetten ebből a célból adaptálódtak.

A hangyák és az akácia együttélése tehát ideálisnak tűnik mindkét faj számára. Azonban mint minden együttműködésben, itt is előfordul, hogy nem mindenki látja el a feladatát. Ebben a konkrét esetben egy egész hangyafaj specializálódott arra, hogy kihasználja rokonaik és az akácia szimbiózisának előnyeit. Az akáciák leggyakoribb szimbiótái a Pseudomyrmex spinicola nevű hangyafaj tagjai, amelyek mindent megtesznek a fent leírt feladatok közül, hogy segítsék a növény boldogulását.

Egy másik hangyafaj, a Crematogaster crinosa tagjai ugyanakkor jóval kevésbé hasznos albérlők. Alig-alig támadják a leveleket evő más rovarokat, a környező növényzettel egyáltalán nem foglalkoznak, és antibiotikumot sem terjesztenek. Amador-Vargas és Gijsman három hónapig figyelték, hogyan bánik az akácia ezekkel a hangyákkal, és az eredmény meglepő volt.

A szakértők két élőhelyen vizsgálták egy akáciafaj és a hangyák együttélését. Az egyik helyszínen mindkét hangyafaj előfordult a növényeken, míg a másikon csak a szorgalmas P. spincola lakta a cserjéket. A kutatók figyelték a leveleken termelődő fehérjetesteket, a nektár mennyiségét, az üreges tövisek számát és a levelek állapotát is, és kontrollként hangyák által nem lakott cserjéket is bevontak a vizsgálatba.

Érdekes módon az akáciák által biztosított lakhely minősége függetlennek tűnik attól, hogy a hangyák mennyire hasznosak a növény számára. A cserjék minden esetben hasonló számú üreges tövist növesztettek, akkor is, ha rajtuk egyáltalán nem éltek hangyák. A tápanyagok mennyisége és minősége ugyanakkor jelentősen eltért. A hangyák által lakott növények 75 százalékkal több nektárt termeltek, ami várható is volt. Utóbbi eloszlása ugyanakkor a rajtuk lakó hangyafajtól is függött, mégpedig meglepő módon.

Míg a fehérjetestecskék eloszlása egyforma volt mindkét típusú hangyakolónia esetén, a csak a P. spinicola által lakott cserjéken csak a levelek tövében volt nektár. A C. crinosa által is lakott cserjék ugyanakkor extra adag édes nedűt kínáltak a levelek csúcsán a hangyáknak. A növény valószínűleg így igyekszik rávenni a kevésbé szorgalmas hangyákat arra, hogy járják végig a leveleket, és ezzel elriasszák a kártevőket. A lustább faj tagjai tehát extra jutalmat kapnak azért a feladatért, amit a szorgalmasabb P. spinicola hangyák a plusz nektár nélkül is hajlandóak elvégezni.