A kísérlet azt sugallja, hogy a lézernyalábokat villámhárítókként lehetne használni az érzékeny infrastruktúrák védelmére, bár az kérdéses, hogy ez mikor valósulhat meg széles körben a gyakorlatban, és hogy mennyire lenne praktikus.

Világszerte a legtöbb esetben fém villámhárítókat használnak arra, hogy eltereljék a villámcsapásokat, és biztonságosan elvezessék a légköri kisülések energiáját. Az ilyen villámhárítók mérete azonban korlátozott, ami azt is jelenti, hogy az általuk védett terület is behatárolt.

A fizikusok pontosan ezért kezdtek azon gondolkodni, hogy nem lehetne-e lézerekkel javítani a védelmet. Elvégre a lézernyalábok révén sokkal magasabbra lehetne érni, mint a hagyományos villámhárítókkal, ráadásul ezek irányíthatók is. Az elmúlt évtizedek néhány sikeres laboratóriumi demonstrációja ellenére azonban terepen egészen mostanáig sosem sikerült igazolni, hogy a koncepció működhet.

Ezen változtatott a Laser Lightning Rod (lézeres villámhárító) nevű projekt, amelynek keretében egy 2 millió euróból fejlesztett lézert teszteltek az Alpokban. A nagyteljesítményű lézert a Säntis távközlési torony mellett helyezték el, amelybe gyakran csap bele a villám. A koncepció az volt, hogy egy kellően intenzív lézernyaláb hasonló csatornát hoz létre a levegőben, mint a fém villámhárítók. Ez azáltal valósul meg, hogy felmelegíti a levegőt, és csökkenti annak sűrűségét, utat teremtve a villám számára, mintha a lézerrel lyukat fúrnának a levegőbe, mondja Aurélien Houard fizikus, a nemzetközi projekt vezetője.

A lézerrel nem próbálták meg elterelni a villámokat a toronytól, hanem azt igyekeztek igazolni, hogy a nyaláb képes a villámcsapás útját a szerkezet villámhárítójára irányítani. Houard szerint a jövőben a hasonló nyalábokkal a sérülékeny létesítményektől távolabbra, egy távoli villámhárítóra irányíthatnák a villámcsapásokat.

A 10 hetes megfigyelés során 6 órányi zivatart tapasztaltak, és ez alatt a lézer 4 villámcsapást terelt sikeresen. Ez 100 százalékos hatékonyságot jelent, mivel ennyi villám fenyegette a tornyot a kérdéses időszakban. Az eseményeket rögzítő nagysebességű kamera felvételein egyértelműen látszik, ahogy a villámok egyike a lézernyaláb egyenes vonalát követi, ahelyett, hogy elágazna.

A korábbi hasonló terepi kísérletek kudarca a szakértők szerint annak lehet az eredménye, hogy a korábbi villámhárítóként használt lézerek másodpercenként csak néhány impulzust bocsátottak ki. A mostani rendszer viszont másodpercenként 1000 nagy energiájú pulzust enged útjára, ami nagyban növelte a sikeres villámhárítás esélyeit.

Ez egyben komoly akadálya is lehet a módszer szélesebb körben való elterjedésének, hiszen egy ekkora energiájú és ennyire drága rendszert biztosan nem lehet majd mindenhova telepíteni, ahol szükség lenne rá. De ha sikerül a hatékonyság megőrzése mellett olcsóbbá tenni és kisebb méretben megvalósítani, akkor nagy jövője lehet a technológiának, vélik a szakértők.