A memóriakrízis igen-igen felkapott téma manapság, ugyanis rengeteg területre gyakorolnak negatív hatást az egyre csak emelkedő memóriaárak, legyen szó okostelefonokról, táblákról, noteszgépekről, komplett asztali számítógépekről, kézi- és normál játékkonzolokról, beágyazott rendszerekről, vagy éppen szerverekről. A dráguló DRAM, LPDDR, GDDR, illetve NAND Flash chipek miatt már számos termék árát emelték a gyártók, egyes esetekben akár többször is, és úgy tűnik, ez a helyzet még jó ideig velünk maradhat. Az AMD, a Lexar, illetve több egyéb vállalat is megosztotta már, hogyan látja a memóriakrízis alakulását, az ISC 2026 alkalmával pedig a Lenovo Advanced Solutions részlegének igazgatója, Martin W Hiegl is felvázolta meglátásait az általa tartott prezentáció keretén belül.
A szakember szerint a memóriaárak talán sosem térnek már arra a szintre, amit a jelenlegi drágulási hullám előtt láthattunk – ez lényegében a tavaly nyár eleji szintet jelenti. A ComputerBase munkatársai szerint ebben az állításban persze volt némi túlzás, ugyanis az alapvető üzenet eredetileg az, hogy a memóriakrízis nagyjából 5 éves időtartamot ölelhet fel, de ennél hosszabb is lehet – ez kvázi egy örökkévalóságnak tűnhet, hiszen 5 év alatt nagy eséllyel sokaknak szükségük lesz olyan hardverre, ami valamiféle memóriát tartalmaz. A Lenovo illetékese úgy látja, árazás terén 2030 környékénttörténhet némi változás, már ami az alap árszint változását illeti, még úgy is, hogy 2028 folyamán szolgálatba áll némi új gyártókapacitás. A szakember meglátásait egyes elemzők is osztják, míg például az AMD arra számít, 2 év múlva kezdődhet el valamiféle stabilizálódás, a Lexar regionális vezetője pedig úgy látja, az év végéig duplázódhatnak a memóriaárak.
A Lenovo illetékese igazából a szerverpiacra hegyezte ki mondandóját, de a fogyasztói piacon is nagyon hasonló folyamatokra lehet számítani, hiszen egyik a másikra közvetlen hatást gyakorol. Martin W Hiegl arra is kitért, milyen megoldásokat lehet alkalmazni a memóriakrízis, azaz a RAMageddon túléléséhez, de ez az ötlethalmaz is főként a szerverüzemeltetőknek szól. Az 5 lépés a következő: felül kell vizsgálni a követelményeket, optimalizálni kell az üzemeltetést, megfelelő processzort kell választani, valamint finomhangolni kell az adott alkalmazási területet és lehetőség szerint GPU-kra kell mozgatni a munkafolyamatot, ahol az lehetséges.
A szakember szerint most már takarékosan kell bánni a memóriával, azaz nem lehet csak úgy „kimaxolni” az adott platform memóriatámogatását, mert az efféle lépések már nem valósíthatóak meg olyan olcsón, mint akár csak egy évvel ezelőtt. Éppen ezért a munkafolyamatokat ellenőrizni kell, konkrétan mennyi memóriára van szükségük, majd ehhez passzoló processzort kell választani, lehetőség esetén módosítani kell a szoftvert vagy szoftvereket, valamint az üzemeltetést is finomhangolni kell, mielőtt több memóriát integrálnának a rendszerbe.
Az optimalizálás most kulcsfontosságú, hiszen az árak elszálltak, nem lehet „ész nélkül” memóriabővítést eszközölni, ugyanis némi előrelátással és finomhangolással sokat lehet javítani a költséghatékonyságon, ez pedig üzleti környezetben kifejezetten fontos szempont. Egyre inkább érdemes kiaknázni a GPU gyorsításban rejlő lehetőségeket, az ugyanis szintén költséghatékonyabb lehet, mintha processzorra koncentráló rendszerek épülnének – nyilván minden esetet külön-külön kell kezelni és az adott munkafolyamathoz leginkább passzoló konfigurációt kell hozzá megépíteni.
Átlagfelhasználói szinten ugyancsak kompromisszumokra van szükség, ezért is növekszik a DDR4 alapú platformok népszerűsége, illetve ezért is koncentrál rájuk egyre inkább mind az AMD, mind pedig az Intel. Ha túlzottan megnő a kereslet a DDR4-es memóriamodulok és memóriachipek iránt, az persze boríthatja az egyenletet és a régi memóriaszabvány köré épülő platformok is nagyot drágulhatnak, de ez már egy másik történet, „a jövő zenéje”…
