Hiába érezzük úgy, hogy állunk (ha állunk), a Föld óriási sebességgel száguld velünk. Bár nehéz ésszel felfogni, bolygónk átlagosan 29,78 km/s-os (107 200 km/h) sebességgel kering a Nap körül. És ez semmi a Nap mozgásához képest, amely másodpercenként 220 kilométert tesz meg pályáján a Tejútrendszer középpontja körül (792 000 km/h). De ahogy ez a világegyetemben lenni szokott, ahogy távolabbra nézünk, még döbbenetesebb sebességekkel találkozunk.

Egy nemzetközi kutatócsoport vizsgálatai szerint az univerzum legnagyobb spirálgalaxisai legalább kétszer olyan gyorsan forognak, mint saját csillagrendszerünk. Ami viszont csak úgy lehetséges a szakértők szerint, ha óriási sötét anyagból álló felhők veszik körül ezeket a rendszereket. A kutatók által vizsgált, úgynevezett szuper spirálgalaxisok viszonylag új fejleményei a csillagászatnak, ugyanis csak az utóbbi évek égboltfelmérési programjai nyomán derült ki, hogy egyáltalán léteznek.

Jelenleg mintegy 100 ilyen galaxist ismerünk, és ezek érdekessége a nagy méreten túl, hogy sokkal fényesebbek a Tejútrendszernél, és sokkal-sokkal több csillagot tartalmaznak. A legnagyobb ilyen ismert rendszer mintegy 450 ezer fényév átmérőjű (a Tejútrendszer átmérője körülbelül 100 ezer fényév), és 20-szor nehezebb saját galaxisunknál. Ráadásul az említett kutatás eredményei alapján sokkal gyorsabban is forog annál.

A szakértők a dél-afrikai SALT távcsővel vizsgálták 23 ismert szuper spirálgalaxis viselkedését, az így kapott adatokat pedig a kaliforniai Palomar Obszervatórium Hale távcsöve és a NASA WISE küldetése adataival egészítették ki. Az optikai és infravörös megfigyelések összesítése révén mind a galaxisokban lévő csillagok mozgását, mind a galaxisok „vázát” adó csillagtömegeket sikerült felderíteni.

Így derült ki, hogy a csillagrendszerek óriási sebességgel forognak: a legnagyobb forgási sebessége 570 km/s, ami már majdnem a háromszoros a Tejútrendszer forgási ütemének. És ahogy a többi galaxisról, ezekről a rendszerekről is kiderült, hogy ha csak a bennük látható anyagból állnának, a gravitáció ilyen forgási sebesség mellett nem lenne képes együtt tartani a csillagrendszert. Ami ismét csak megerősíti, hogy valami más, láthatatlan tömegnek is léteznie kell a galaxisokban.

A szakértők szerint a forgást egy sötét anyagból álló haló, egy vastag falú buborékok teszik lehetővé, amely körülveszi a galaxisok látható részeit. A legnagyobb galaxis esetében ez a haló nagyjából 40 billió naptömeget tehet ki, ami elképesztő mennyiségű sötét anyagot jelent.

További érdekesség, hogy a legnagyobb galaxisokban a spirálkarok relatíve kevesebb csillagot tartalmaznak, ami a szakértők szerint azt sugallja, hogy a sötét anyag nagy mennyiségben gátolhatja a csillagkeletkezést. A megfigyelt csillagrendszerek azonban így is ontják a csillagokat: bennük évente nagyjából 30 naptömegnyi új csillag keletkezik, ami 30-szorosa a Tejútrendszer „termelékenységének”.